Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)
1984 / 14. szám
373 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 14. szám a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címek adományozására pedig a művelődési miniszterhez javaslatot tehetnek: — a Minisztertanács tagjai, — az államitkár vezette országos hatáskörű szervek vezetői, — a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, — a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, — a SZOT Elnöksége, — a KISZ Központi Bizottsága, — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége, — a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Elnöksége, — a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Elnöksége, — a szövetkezetek országos érdekképviseleti ezervei, — a Magyar Kereskedelmi Kamara Elnöksége, — a művészeti és irodalmi szövetségek elnökségei, — a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége Elnöksége, — az egyetemek és az egyetemi jellegű főiskolák tanácsai, — a Kormánybizottság Elnökségének tagjai, — a Kormánybizottság által létrehozott albizottságok. Az előzőekben fel nem sorolt állami szervek, tárhadalmi szervezetek és gazdálkodó szervek, valamint az Állami Díjasok, Kossuth-díjasok, Kiváló Művészek és Érdemes Művészek a javaslattételre jogosult szervek (személyek) útján kezdeményezhetik az Állami Díj, Kossuth-díj, illetőleg a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze és a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címek adományozását." 2. A H. IV. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „IV. A javaslatok elbírálása. A Kormánybizottság, illetőleg a művelődési miniszter az adományozás évét megelőző év szeptember hó 30-ig beérkező javaslatokat bírálja el. A szeptember 30. után beérkező javaslatok csak a soronlevőt követő adományozás előkészítése során kerülnek elbírálásra." 3. A H. V/2, pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „A kitüntető címeket ünnepélyes külsőségek között az Országházban, általában hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából kell átadni." 4. Ez.a határozat kihirdetése napján lép hatályba. Lázár György s. k., a Minisztertanács elnöke A Minisztertanács tagjainak rendelesei Az egészségügyi miniszter 5 1984. (V. 27.) EüM számú rendelete az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról Az egészségügyről szóló 1972. évi,II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT. számú rendelet 37. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján — a belügyminiszterrel, az építésügyi- és városfejlesztési miniszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az igazságügyminiszterrel és a közlekedési miniszterrel — egyetértésben a következőket rendelem: A halottvizsgálat 1. § (1) A halál bekövetkezését orvosi halottvizsgálattal (a továbbiakban: halott vizsgálat) kell megállapítani [Tv. 64. § (1) bek.]. (2) A halottvizsgálatot — ideértve a halvaszületett magzat vizsgálatát is — az állami egészségügyi szolgálatnak a halál bekövetkezése helye szerint illetékes orvosa végzi. (3) Ha a halál a) lakásban, szálláshelyen (szálloda, kollégium, munkásszállás stb.), üzemegészségügyi szolgálattal nem rendelkező munkahelyen (illetve az üzemi orvos távolétében), bölcsődében, óvodában, iskolában, orvost nem foglalkoztató szociális vagy egyéb intézményben (illetve az intézmény orvosának távollétében) következett be, a halottvizsgálatot a területileg illetékes körzeti orvos, a körzeti gyermekorvos, illetőleg ezen szolgálatok ügyeletes orvosa végzi; b) üzemegészségügyi szolgálattal rendelkező munkahelyen, illetőleg orvost foglalkoztató szociális vagy egyéb intézményben következett be, a halottvizsgálatot az üzemi orvos, illetőleg az intézmény orvosa végzi; c) kórház-rendelőintézetben (a továbbiakban: kórház) következett be, a halottvizsgálatot az illetékes szakellátási osztály fekvő- vagy járóbetecellátó egységének orvosa, illetőleg az ügyeleti szolgálatot ellátó, vagy az intézet vezetője által e feladattal megbízott orvos végzi. (4) . Közterületen, illetőleg járművön — ide nem értve az Országos Mentőszolgálat mentőfeladatot teljesítő járművét — történt halálesetnél a halál bekövetkezését a haláleset helyszínére, illetőleg a