Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 14. szám

14. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 379 holttestnek a járműről való leemelése helyére a legrövidebb időn belül hívható orvos állapítja meg. Ezt követően a helyszínen tartózkodó vagy az orvos által értesített rendőri szerv intézkedik a holttes elszállításáról és a halott vizsgálat további teendőiről. (5) Ha a kórház területén olyan személy halt meg, akit oda még nem vettek fel vagy onnan elbocsátottak, de a kórházat még nem hagyta el, illetőleg ha a halál a kórházba szállítás közben következett be, a halottvizsgálatot a betegfelvételre egyébként illetékes vagy a beteget elbocsátó osztály orvosa végzi. ^ (6) Halva születés (késői magzati halálozás) esetén a halottvizsgálatot a szülésnél közreműködő orvos, ilyennek hiányában a halottvizsgálatra — a (3) bekezdésben foglaltak szerint — illetékes orvos végzi. (7) Ha a halál fegyveres erő (fegyveres testület) felügyelete alá tartozó területen, épületben, zárt alakulaton belül következett be, a halottvizsgálatot a fegyveres erő (fegyveres testület) egészségügyi szolgálatának orvosa, ha az nem áll rendelkezésre, a (3) bekezdésben foglaltak szerint illetékes orvos végzi. 2. § (1) A halál bekövetkezését vagy a magzat halvaszületését elsőként észlelő személy, illetőleg az általa értesített rendőri vagy egészségügyi szerv köteles a halálesetet az 1. § (2) bekezdésében foglaltak szerint illetékes orvossal haladéktalanul közölni. (2) Ha a kötelező orvosi elsősegélynyújtás céljából érkező orvos vagy az Országos Mentőszolgálat kivonuló egysége — az 1. § (4) bekezdésében foglaltak kivételével — a halál bekövetkezését állapítja meg a helyszínen, köteles a halottvizsgálatra egyébként illetékes orvost értesíteni. (3) Ha a halálesetet elsőként az elhunyt kezelőorvosa (körzeti, üzemi körzeti, körzeti gyermek vagy kórházi orvos), észleli, köteles — szolgálati idején kívül is — a'halottvizsgálattal kapcsolatos feladatokat ellátni. 3. § (1) A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak mielőbb, de legkésőbb halálesetről való értesülésétől számított 6 órán belül kell elvégeznie. A halottvizsgálat minden olyan orvosi vizsgálatra kiterjed, amely a halál bekövetkezésének megállapításához és a bekövetkezés módjának megítéléséhez szükséges. (2) Ha a halál természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, a rendkívüli halál esetén követendő orvosi eljárásról szóló 11/1983. (IX. 22.) EüM—BM—IM számú együttes rendeletben foglaltak szerint kell eljárni. (3) Rendkívüli halál esetén a halottvizsgálatot végző orvos külön ,fc- *yzésben rögzíti az f ala megállapított tényeke Ma a halál rendkívüli módon való bekövetkezésére a k^ iimények nem utalnak egyértelműen, de a haL vizsgálat helyszínén nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehetne a halál okára, illetőleg arra, hogy a halál természetes módon következett be (tisztázatlan haláleset) — a hatósági eljárás csak akkor kezdeményezhető, ha a halálokra való következtetéshez, vagy megállapításhoz szükséges adatok az elhunyt kezelőorvosa által őrzött orvosi dokumentumok között nem szerepelnek. 4. § (1) Ha a halottvizsgálatot végző orvos megállapítása szerint a halál természetes módon következett be: a) halvaszületett magzat, illetőleg élveszületett, de 168 órán belül elhalálozott gyermek esetében az erre a célra rendszeresített ,,Perinatális halottvizsgálati bizonyítvány", b) minden más halálesetben pedig a „Halottvizsgálati bizonyítvány" című nyomtatványt (a továbbiakban együtt: halottvizsgálati bizonyítvány) állítja ki. (2) A gyermeket — a fogantatástól eltelt időtartamtól függetlenül — élveszülöttnek kell tekinteni, ha az anya testétől történt elválasztása után az életnek bármilyen jelét adta. (3) Halvaszülöttnek (késői magzati halottnak) kell a magzatot tekinteni, ha 28 hétnél hosszabb ideig volt az anya méhében és az anya testétől történt elválasztása után az élet semmilyen jelét nem adta, illetőleg ikerszülés esetén — a magzat korától függetlenül — legalább egy magzat élve születik. Ha a magzat kora nem állapítható meg a halvaszüietés meghatározásának alapja a magzat 1000 grammot meghaladó testsúlya és a 35 cm-t meghaladó testhossza. Ha a magzat az anya testétől történt elválasztása után az élet semmilyen jelét nem adta és 28 hétnél rövidebb ideig volt az anya méhében, illetőleg ha a magzat kora nem állapítható meg és súlya az 1000 grammot, testhossza a 35 cm-t nem haladta meg, vetélést (korai, illetőleg középidős magzati halált) kell megállapítani. A halál okának megállapítása 5- § (1) Természetes módon bekövetkezett halál esetében a halál okát a holttest megvizsgálása alapján, valamint a kórelőzményi adatok figyelembevételével kell megállapítani. A halál-okokra vonatkozó megállapításokat a halottvizsgálati bizonyítványba