Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)
1983 / 28. szám
1022 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 28 szám Minisztertanácsi határozatok A Minisztertanács 1052/1983. (XII. 20.) számú határozata a Szolnok megyei tanácselnök felmentéséről, illetve megválasztásáról A Minisztertanács az 1971. évi I. törvény 72. § (1) bekezdés h) pontja alapján, a Szolnok megyei Tanács határozatának megfelelően jóváhagyja — Barta László megyei tanácselnök e tisztségéből — saját kérésére, nyugállományba vonulására tekintettel — történt felmtntését, egyidejűleg — Mohácsi Ottó megyei tanácselnökké történt megválasztását. Lázár György s. k., a Minisztertanács elnöke A Minisztertanács 1053/1983. (XII. 20.) számú határozata a bankkölcsönök kamatáról és a kamatvisszatérítés megszüntetéséről 1. A gazdálkodó szervezetek és a polgári jogi társaságok (ideértve a gázdasági munkaközösségeket is) tagjai részére nyújtott bankkölcsönök kamatának mértéke a kamatfizetés esedékességekor érvényes — a hitelpolitikai irányelvek alapján a Magyar Nemzeti Bank elnöke által meghatározott — jegybanki kamatláb és a kölcsönszerződésben* kikötött kamatrés összege. 2. A pénzintézetek a bankkölcsönök és az állami kölcsönök után fizetett kamatokból nem adhatnak visszatérítést. 3. Ez a határozat 1984. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit — a 4. pontban foglaltak kivételével — az ezt megelőzően kötött kölcsönszerződések alapján fennálló kamatfizetési és kamatvisszatérítési kötelezettségek tekintetében is alkalmazni kell. A hatálybalépést megelőzően kötött kölcsönszerződésekben a kamatrés mértéke az egy évet meg nem haladó bankkölcsönök esetében 4%, egyébként 3%. 4. Az 1984. január 1-én életbe lépő kamatrendszer hatálya nem terjed ki: — a konvertálható export-árualapokat bővítő beruházások céljára 1981. január 1. előtt folyósított hitelek. — a mezőgazdasági ágazatba tartozó gazdálkodó szervezetek 6%-os vagy annál alacsonyabb kamatozású hitelei még fennálló állományára. Lázár György s. k., a Minisztertanács elnöke A Minisztertanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottság Intéző Bizottsága 1054/1983. (XII. 20.) számú együttes határozata a szocialista munkaversenyről A munkaverseny a dolgozók önkéntes kezdeményezésén alapuló munkahelyi mozgalom, amelyben részt vehetnek mindazon vállalatok, szövetkezetek és más gazdálkodó szervezetek, intézetek, intézmények (továbbiakban: vállalatok) kollektívái, illetőleg dolgozói, ahol a munka társadalmi hasznosságát növelő és a szocialista termelési viszonyokat elősegítő munkamozgalmak működési feltételei biztosíthatók. 1. A munkaverseny társadalmi célja a munkához való szocialista viszony, a közösségi magatartás és a köztulajdonosi szemlélet fejlesztése. Gazdasági célja a vállalati tervek teljesítésének elősegítése, a termékek, szolgáltatások minőségének javítása, a termelés belső tartalékainak feltárása és hasznosítása. 2. A munkaverseny kétoldalú kötelezettségvállalás: a dolgozók — egyéni vagy kollektív formában — teljesítmény-többlet elérését, a munkahelyi vezetők a teljesítés szervezési- és érdekeltségi feltételeinek biztosítását vállalják. 3. a) A verseny alapvető formái: az egyének, a munkahelyi kollektívák (szocialista-, munka-, ifjúsági-, komplex brigád, gazdasági egységek versenye stb.), valamint a vállalatok versenye. b) A munka verseny sajátos formája a nemzetközi munkaverseny, amely elsősorban a KGST országok gyártásszakosítási és kooperációs kapcsolatban levő, közös beruházásokon dolgozó, vasúti-, hajózási- és légi-szállításokat teljesítő, valamint rendszeresen együttműködő rokon profilú vállalatok, illetőleg dolgozói között szervezhető. - * c) A szocialista brigádmozgalom a munka versenyben, a munkaakciókban, kommunista műszakokban magasabb minőségi színvonala, szervezettsége, és tömegbázisa alapján vezető szerepet tölt be. 4. a) A munkaversenyben élenjárókat — tevékenységük gazdasági és társadalmi hasznosságával arányban — már az érdekeltségi rendszer keretében megkülönböztetett anyagi elismerésben kell részesíteni. Ezen túlmenően szükség van a munkahelyi kollektíva előtti nyilvános erkölcsi és ehhez kapcsolódó anyagi elismerés kifejezésére is. b) Az értékelés alapja az átlagot tartósan meghaladó, vagy kiemelkedő összteljesítmény, amely egyaránt magába foglalja a munkaköri feladatok megoldását és a vállalások teljesítését a kollektívák önértékelésével. A teljesített gazdasági vállalásokat az eredményekkel arányosan köz-