Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 22. szám

746 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 22. szám Csjt 18. §-ának (1) bekezdése alapján kérik há­zasságuk felbontását, mindpedig arra az esetre, amikor külön perben kell dönteni a gyermek elhel yezésér ől. A bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt figyelmeztetnie kell a feleket, hogy megegyezé­süknél ne legyenek ki nem mondott fenntar­tásaik, ne vezesse őket már eleve olyan szándék, hogy később majd — új perben — a gyermek­elhelyezés megváltoztatását kérik. A házastár­sak alaposan gondolják meg, hogy milyen egyezséget kötnek egymással, mert a bíróság ál­tal jóváhagyott egyezségük vagy a közös kérel­mükre hozott bírósági határozat köti őket, az elhelyezés megváltoztatására később általában csak kivételesen, a jogszabályban előírt szigorú feltételek megléte mellett kerülhet sor. III. A bíróság döntése a gyermek elhelyezéséről A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermek elhelyezése kérdésében — a szülők megegyezésének hiányában — a bíróság dönt. A Pp. 290. §-ának (1) bekezdése pedig akként ren­delkezik, hogy a házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a lpzös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől — szük­ség esetén — erre irányuló kereseti kérelem hiá­nyában is határoznia kell. Ebből következik, hogy a bíróságnak szükség esetén hivatalból is intéz­kednie kell a gyermek elhelyezéséről. A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb 'testi, értelmi és erkölcsi fej­lődése biztosítva van; ha a szülőnél történő elhe­lyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket máshol is elhelyezheti [Csjt. 76. § (1) bekezdés]. A gyermek elhelyezésének alapvető szempont­ja: a gyermek érdeke. Ezért a bíróságnak a gyer­mek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Egyes kiragadott körülmények túlértékelése,, más szem­pontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása aka­dályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyer­mek érdeke megfelelően érvényesüljön. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, világnézetük, erkölcsi tulajdonságaik, életmódjuk alkalmassá teszi-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyer­meknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyer­meknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötő­dését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálnia kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellá­tottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva. Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhe­lyezés kérdésében való döntéshez a környezet­tanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény, valamint — szükség esetén — a gyermek meg­hallgatása. Pszichológiai szakvélemény beszerzése különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján — az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilá­ga, a családban kialakult légkör stb.) is figyelem­mel — várható, hogy a pszichológiai szakvéle­mény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést. A gyermek meghallgatása akkor célszerű, ha ez az eset körülményeiből következtethetően valóban hozzájárulhat a gyermek valóságos érde­kének a megállapításához. Azok a szempontok, amelyek a gyermek elhe­lyezésénél általában figyelembe jönnek, megfele­lően irányadók akkor is, ha a gyermek "elhelye­zése érdekében azonnali elhelyezésre van szükség, amikor is a bíróság soron kívül, ideiglenes intéz­kedéssel határoz [Csjt. 76. § (3) bek., Pp. 287. §]. A gyermek elhelyezésénél irányadó összes kö­rülmény feltárásának és gondos mérlegelésének szükségessége nem mond ellent annak, hogy a gyermek életét érintő egyes körülményeknek kü­lönösen nagy jelentőségük lehet. a) A családon belüli munkamegosztás követel­ménye lényegesen megváltozott annak folytán, hogy társadalmunk szocialista átalakulása ered­ményeként a nők túlnyomó többsége ma már ke­reső foglalkozást folytat. A háztartási teendők­nek, a gyermek gondozásával kapcsolatos felada­toknak az egyik házastársra hárítása sérti a há­zastársi egyenjogúságot. Az a házastárs — akár férfi, akár nő —, aki az említett kötelezettségek teljesítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyer­mek körüli teendők ellátására, a gyermek élet­korától és nemétől függetlenül, egyenlő feltéte­lekkel igényelheti a gyermek nála való elhelye­zését. önmagában a gyermek nemének és életkorának tehát nem lehet döntő szerepe az. elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az ügy valameny­nyi körülményének egymással összefüggésben történő vizsgálata során értékelhető, különösen azzal kapcsolatban, hogy a gyermek nemére és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget. A gyermek nevelésé­ben, ellátásában ténylegesen tanúsított magatar­tás mérlegelésével hozható a gyermek érdekében álló bírósági határozat. » b) A gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt sze­retettel körülvevő személyek gondozásában ne­velkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezet­változás, az elhelyezés váltogatása viszont szoron­fást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a sze­mélyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az ál­landóságra törekvés, az egészséges fejlődést elő­segítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekeihez

Next

/
Thumbnails
Contents