Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)
1982 / 22. szám
746 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 22. szám Csjt 18. §-ának (1) bekezdése alapján kérik házasságuk felbontását, mindpedig arra az esetre, amikor külön perben kell dönteni a gyermek elhel yezésér ől. A bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt figyelmeztetnie kell a feleket, hogy megegyezésüknél ne legyenek ki nem mondott fenntartásaik, ne vezesse őket már eleve olyan szándék, hogy később majd — új perben — a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérik. A házastársak alaposan gondolják meg, hogy milyen egyezséget kötnek egymással, mert a bíróság által jóváhagyott egyezségük vagy a közös kérelmükre hozott bírósági határozat köti őket, az elhelyezés megváltoztatására később általában csak kivételesen, a jogszabályban előírt szigorú feltételek megléte mellett kerülhet sor. III. A bíróság döntése a gyermek elhelyezéséről A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermek elhelyezése kérdésében — a szülők megegyezésének hiányában — a bíróság dönt. A Pp. 290. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a lpzös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől — szükség esetén — erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell. Ebből következik, hogy a bíróságnak szükség esetén hivatalból is intézkednie kell a gyermek elhelyezéséről. A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb 'testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van; ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket máshol is elhelyezheti [Csjt. 76. § (1) bekezdés]. A gyermek elhelyezésének alapvető szempontja: a gyermek érdeke. Ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Egyes kiragadott körülmények túlértékelése,, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, világnézetük, erkölcsi tulajdonságaik, életmódjuk alkalmassá teszi-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálnia kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva. Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés kérdésében való döntéshez a környezettanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény, valamint — szükség esetén — a gyermek meghallgatása. Pszichológiai szakvélemény beszerzése különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján — az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel — várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést. A gyermek meghallgatása akkor célszerű, ha ez az eset körülményeiből következtethetően valóban hozzájárulhat a gyermek valóságos érdekének a megállapításához. Azok a szempontok, amelyek a gyermek elhelyezésénél általában figyelembe jönnek, megfelelően irányadók akkor is, ha a gyermek "elhelyezése érdekében azonnali elhelyezésre van szükség, amikor is a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz [Csjt. 76. § (3) bek., Pp. 287. §]. A gyermek elhelyezésénél irányadó összes körülmény feltárásának és gondos mérlegelésének szükségessége nem mond ellent annak, hogy a gyermek életét érintő egyes körülményeknek különösen nagy jelentőségük lehet. a) A családon belüli munkamegosztás követelménye lényegesen megváltozott annak folytán, hogy társadalmunk szocialista átalakulása eredményeként a nők túlnyomó többsége ma már kereső foglalkozást folytat. A háztartási teendőknek, a gyermek gondozásával kapcsolatos feladatoknak az egyik házastársra hárítása sérti a házastársi egyenjogúságot. Az a házastárs — akár férfi, akár nő —, aki az említett kötelezettségek teljesítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyermek körüli teendők ellátására, a gyermek életkorától és nemétől függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti a gyermek nála való elhelyezését. önmagában a gyermek nemének és életkorának tehát nem lehet döntő szerepe az. elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az ügy valamenynyi körülményének egymással összefüggésben történő vizsgálata során értékelhető, különösen azzal kapcsolatban, hogy a gyermek nemére és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget. A gyermek nevelésében, ellátásában ténylegesen tanúsított magatartás mérlegelésével hozható a gyermek érdekében álló bírósági határozat. » b) A gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szoronfást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóságra törekvés, az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekeihez