Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 27. szám

910 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 27. szám • csak az új munkakör elfoglalása után kiadott besorolási értesítőben közölte a dolgozóval, hogy a munkaviszonya a megjelölt határozott időre szól. Az orvos munkaügyi vitát kezdeményezett és kérte annak megállapítását, hogy a munkaviszonya változatlanul határozatlan idejű. Hivatkozott az idézett tvr. 2 §-ára, amely szerint az orvosvezetői beosztás megszüntetése az orvos határozatlan idejű munkaviszonyát nem érinti. A munkáltató ezzel szemben az idézett tvr. 1. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezésre utalt, hogy az egészségügyi miniszter ágazati irányítása alá tartozó kórházban, gyógyintézetben — többek között — az adjunktus munkaviszonya határozott időre létesíthető. A munkaügyi bíróság a dolgozó kereseti kérelmének helyt adott és — az 1975. évi 22. számú tvr. 2. §-ára hivatkozással — megállapította, hogy a munkaviszonya határozatlan időre szól. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás folytán hozott törvényességi határozat indokolásának lényege a következő volt: Az orvos vezetői beosztás megszűnésével nem jár együtt az orvos határozatlan idejű munkaviszonyának a megszűnése, ha azonban a korábbi orvosvezető az érdekeltek közös megegyezésével olyan munkakörbe kerül, amely a jogszabály értelmében határozott időre szól, a határozatlan idejű munkaviszony is határozott idejűvé alakul át. Az adjunktusi munkakör elfogadásával tehát a perbeli felperes munkaviszonyának időtartama is módosult a jogszabály kötelező rendelkezésének megfelelően akkor is, ha az érdekeltek között az áthelyezésre vonatkozóan létrejött megegyezés a munkaviszony tartamát kifejezetten nem is érintette. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10. 362/1981/3. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35 836/1981. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 20. Az állami üzlet szerződéses üzemeltetése nem minősül az üzlethelyiség albérletbeadásának. A felperesek a tulajdonukat képező házingatlanban levő üzlethelyiséget határozatlan időre bérbeadták a Vendéglátó Vállalatnak, amely a helyiségben eszpresszót üzemeltetett. A felek a bérleti szerződésben kikötötték, hogy a bérlő a helyiséget kizárólag vendéglátóipari egység céljára használhatja és nem adhatja albérletbe. Később a bérlő a 16/1980. (IX. 30.) BkM számú rendelettel módosított 6/1972. (III. 16.) BkM számú rendelet alapján (továbbiakban: R.) az üzlet üzemeltetésére harmadik személlyel szerződést kötött. A felperesek ezután felmondták az üzletbérleti szerződést azzal, hogy a bérlő az üzlethelyiséget a szerződés tilalma ellenére albérletbe adta, továbbá, mert a felperesek maguk kívánják üzemeltetni az üzletet. A másodfokú bíróság megállapította a felmondás érvényességét. A bíróság álláspontja szerint a szerződéses üzemeltetéssel az alperes megszegte az üzletbérleti szerződést. E szerződésben foglalt kikötés ugyanis úgy értelmezendő, hogy a felek a harmadik személy általi birtoklást és használatot kívánták tilalmazni. Ezenkívül az is ok a felmondásra, hogy a felperesek az üzletet maguk kívánják üzemeltetni. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi határozatban a következőkre mutatott rá: Az alperes a R. alapján kötött szerződést harmadik személlyel az üzlet üzemeltetésére. A R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint az üzlethelyiség bérlője a szerződéses üzemeltetés esetén is a bérbeadó vállalat marad. A felek közötti üzlethelyiségre vonatkozó bérleti szerződést nem érintette tehát az üzlet üzemeltetésének eltérő módja. Az alperes az üzlet szerződéses üzemeltetésére kötött szerződéssel nem adta albérletbe a helyiséget, csupán annak üzemeltetési rendjét változtatta meg. Az alperes tehát nem szegte meg az üzletbérleti szerződést. Téves az az álláspont is, hogy a bérleti szerződés felmondására az is kellő alapot biztosít, hogy a felperesek maguk kívánják üzemeltetni az üzletet. Az üzletet az alperes üzemelteti a R. rendelkezései szerint, a felperesek az üzemeltetést nem vehetik