Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 34. szám

812 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám mellett — mint társadalmilag hasznos tevékenységet támogatni, fejleszteni kell a háztáji és kisegítő gazdaságokban, egyéb kisgazdaságokban (a továbbiakban: kistermelők) folyó mezőgazdasági termelést is. Ennek megfelelően: — a kistermelők részére hosszabb távra szóló termelési és értékesítési biztonságot kell teremteni, — elő kell segíteni a bérből és fizetésből élők (ezen belül a fiatalabb korosztály) mezőgazdasági termelői tevékenységbe való bekapcsolódását, szabadidejük társadalmilag hasznos felhasználását, — indokolt előmozdítani, hogy a kistermelők a mezőgazdasági termeléshez rendelkezésre álló eszközeiket (gazdasági épület, felszerelés, berendezés stb.) rendeltetésüknek megfelelően hasznosíthassák, korszerűsíthessék, megtakarított pénzüket ilyen célra felhasználhassák, — az állattartást indokolatlanul gktló intézkedések és tilalmak megszüntetésével elő kell segíteni, hogy e tevékenységet tovább lehessen folytatni mindenütt, ahol a település jellege azt megengedhetővé teszi, — figyelemmel kell lenni arra, hogy a termeléspolitika hosszabb távon is számol a kistermelés szintentartásával, illetőleg egyes állatfajtáknál — vágósertés, vágóbaromfi és tojástermelés, egyéb kisállattartás (nyúl, galamb stb.) — a fejlesztéssel. A termeléspolitikai követelményeken túlmenően az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényben, valamint az építésügyi jo|szabályban foglaltakra is tekintettel kell lenni. Mindezek egybevetéséből következik, hogy a kistermelők állattartási feltételeinek megállapításakor a termeléspolitikai, továbbá a települési környezetvédelmi és építésügyi követelményeket egymással összehangoltan szükséges figyelembe venni. II. Az állattartásra alkalmas területek meghatározása A település állattartásra alkalmas, illetőleg arra fel nem használható területrészét helyi tanácsrendelet határozza meg. Ha ezzel összefüggésben a település meglevő rendezési tervétől és az ehhez tartozó helyi építési előírásoktól eltérés válik szükségessé, azok egyidejű megfelelő módosításáról is gondoskodni szükséges. A 'szabályozás során az Országos Építésügyi Szabályzatnak (a fővárosban a Budapesti Városrendezési Szabályzatnak) a területfelhasználási kategóriákra és az építési övezetekre vonatkozó előírásainak figyelembevételével szükséges meghatározni a kistermelők állattartására alkalmas azokat a településrészeket, ahol csak meghatározott fajta kisállat (baromfi, házinyúl, galamb, nutria stb.) tartható, illetőleg ahol mindenfajta kisállat és nagy állat (ló, öszvér, szamár, szarvasmarha, sertés, juh, kecske) is tartható. Az állattartás céljára alkalmas területek meghatározása során indokolt tekintettel lenni: — a település (településrész) jellegére, továbbá arra, hogy — belterület esetében milyen területfelhasználási kategóriába és melyik építési övezetbe tartoznak,