Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 1. szám

1- szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15 tés szüneteltetése, az időközi tervmódosítás milyen körülményekre vezethető vissza, megszüntetésükre hatékony intézkedéseket tesznek-e ,érvényesítik-e a felelősséget; 3. Az állőeszközgazdálkodás és a műszáki eZZdtás ellenőrzése Az állóeszközgazdálkodás és a műszaki ellátás vizsgálata során arra kell választ adni, hogy — figyelemmel kísérték-e az állóeszközök (épületek, gépek, berendezések) kihasználásának alakulását; a meglevő intézmények kihasználtságát szervezeti intézkedésekkel, a párhuzamosan, átfedéssel szervezett intézmények, feladatok öszszevonásával növelték-e; éltek-e a meglevő állóeszközök (épületek, gépek, műszerek) többirányú hasznosításának lehetőségével; egyes nagy értékű műszerek teljesítésénél biztosítják-e a megfelelő kihasználást, gondoskodtak-e a nagyértékű beszerzések, műszerek és eszközök intézmények közötti, valamint intézményen belüli közös és folyamatos kihasználásáról; — javították-e az állóeszközök folyamatos tervszerű karbantartását, megfelelő volt-e az állóeszközök állagmegóvásának, a régi épületek karbantartásának tervszerűsége és szervezettsége, bevezették-e és ciklikusan gondoskodtak-e az állóeszközök tervszerű megelőző karbantartásáról, ezáltal javult-e azok kihasználtsága; a gép- és műszerpark, tipizálásával elősegítették-e annak egységesítését, az alkatrészbeszerzési, készletezési és karbantartási költségek csökkentését; a karbantartásra (tmk-ra) előirányzott pénzeszközöket rendeltetésszerűen használták-e fel; van-e lehetőség a javítási feladatok közös elvégzésére, kihasználták-e az integrációban rejlő lehetőségeket; — a felújítási munkákat műszaki állagfelméréssel kialakított rangsor, a középtávú. állóeszközgazdálkodási tervben ennek alapján készített és évenként ütemezett tervek szerint végezték-e, a felújítási pénzeszközöket rendeltetésszerűen használtáke fel; a fogyóeszközök (bútorok, berendezések, felszerelések) és az állóeszközök beszerzése indokolt és az érvényes rendelkezésekkel összhangban álló volt-e; a műszerek beszerzését megelőzte-e gazdaságossági és kihasználási számítás; megvalósult-e a*r összhang az engedélyezett felújítási hányadkiegészítés és a felújítási lehetőségek (rendelkezésre álló kapacitások) között; — az energiatakarékosság jelentőségére tekintettel az energia racionalizálási törekvéseket szervezetten támogatták-e az e célt szolgáló pénzalap igénybevételével is; történtek-e intézkedések az épületállomány hőtechnikai tulajdonságainak felmérésére és javítása érdekében; az ésszerű energiagazdálkkodásra vonatkozó rendelkezéseket — pL hőmérsékleti normákat — érvényesítik-e; milyen intézkedéseket tettek az energiafogyasztás csökkentésére, a felesleges fogyasztásért a felelősség érvényesítésére; — a helyi tanácsok javították-e a kivitelezői kapacitás kihasználását az ingatlankezelők kivitelezői szervezete, valamint a költségvetési üzemek működésének fejlesztésével, a költségvetési üzemek kapacitását elsősorban a tanácsi felújítási és karbantartási munkákra veszik-e igénybe, a helyi tanácsoknál elsősorban az állami lakások elmaradt felújításait és a lakások korszerűsítését időarányosan, a tervezett ütemben végzik-e; — a jogszabályi előírásoknak megfelelően a karbantartások és felújítások előkészítéséhez, menetközbeni ellenőrzéséhez, az elvégzett munka átvételéhez, a kapott számlák felülvizsgálatához a szükséges feltételek rendelkezésre állnak-e és a tanácsi (intézményi) érdekek biztosítottak-e; célszerűen választották-e meg a kivitelezési megoldást, volt-e előkalkuláció, a kollaudálásokat szakszerűen végezték-e, mennyiben és milyen indokkal tértek el a felújítási tervektől a végrehajtás során; a felújítás gazdaságos volt-e; — az állóeszközfenntartási alap kezelői és az önálló költségvetési szervek az állóeszközfenntartási előirányzaton túlmenő egyéb szabad pénzeszközeiket felhasználták-e állóeszközfenntartási célokra. 4. A munkaerő- és bérgazdákodás ellenőrzése A munkaerő- és bérgazdálkodás ellenőrzése keretében arról kell meggyőződni, hogy a vizsgált szervnél — a feladatok minősítésekor számoltak-e a létszámgazdálkodásban rejlő lehetőségekkel; megtartották-e a munkaerőgazdálkodás javítására hozott központi rendelkezéseket s a feladatok ellátásához legmegfelelőbb szervezetet alakítottak-e ki; a kialakított szervezet nem túlzottan tagolt-e; megszüntették-e az irányítás túlzott tagoltságát, főként az igazgatás és a háttérszervezetek területén; a vezetői és a beosztott állomány aránya miként minősíthető, nem túlzott-e a vezetők aránya; az indokolt mértékű létszámleépítést megalapozták-e a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodással, célszerű szervezeti átrendezésekkel, munkaszervezéssel; — az új követelményekhez igazították-e a létszámnormatívákat és érvényt szereztek-e azok alkalmazásának, szigorították-e a foglalkoztatási követelményeket a meglévő munkaerő jobb kihasználásával szűkitették-e az új munkaerő igényt; a feladatokkal arányos és szervezett-e a munkaerő foglalkoztatása; egyenletes-e a dolgozók munkaterhelése; tapasztalható-e a feladatok ésszerűbb megosztása, a munkaszervezés továbbfejlesztése, érvényesült-e a hatékonyság és a gazdaságosság az intézményi feladatok főfoglalkozásban, részfoglalkozásban és megbízás jogviszonyban való ellátásánál, valóban csak a szükséges létszámot foglalkoztatták-e, gazdaságilag előnyös-e a részfoglalkozásúak foglalkoztatása; egyes feladatok szolgáltatásként (bérmunkaként) végeztetése megtakarítással vagy költségnövekedéssel járt-e; — a végrehajtott átszervezések létszám- és bérköltség megtakarítással jártak-e, gondoskodtak-e a felszabaduló munkaerő más területen való fog-