Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 22. szám

590 TANÁCSOK KÖZLQNYE 22. szám történő — megszüntetése, és ezzel összefüggésben a többletmunkával indokolt anyagi elismerés biztosítása; b) az egyenlőtlen munkaidőbeosztás és a lépcsőzetes munkakezdés szélesebb körben történő alkalmazása, az egyes műszakok átfedési időtartamának szűkítése; e) az előkészítő és befejező munkálatok időtartamának, a munkaigényesség tényleges mértéke figyelembevételével történő meghatározása; d) a csúcsforgalmi időszakokban a részmunkaidősök és a nyugdíjasok foglalkoztatásának bővítése. 2. A munkaidőt nem terhelő munkaközi szünet kiadása a következők szerint történhet: a) Az egyműszakos munkahelyeken — ideértve a hosszabbított nyitvatartásii egységeket is — a munkaközi szünetet a napi munkaidő megszakításával célszerű kiadni. A három vagy ennél több fővel működő egységek a munkaközi szünet kiadása címén nem zárhatók be. A munkaközi szünet a nyitvatartási időt nem csökkentheti. A napi munkaidő megszakításával kiadott munkaközi szünet időtartamát az étkezés valós időszükségletének, elsősorban az étkezés helvének figyelembevételével, indokolt esetben differenciáltan kell megállapítani. A munkaközi szünet azonban helyben étkezés esetében sem lehet 20 percnél rövidebb. b) A két- és háromműszakos egységekben a munkaközi szünetet a műszak megkezdése előtt, illetőleg annak befejezését követően célszerű kiadni. A munkaközi szünetnek a munka megkezdése, illetőleg annak befejezése után történő kiadása esetén a dolgozókat célszerű a munkahelyen tartózkodás kötelezettsége alól mentesíteni. 3. A szabadnap a) a heti pihenőnaphoz kapcsolva, vagy b) a hét bármely más munkanapján, c) összevontan,, az éves szabadsághoz csatolva, vagy d) az idegenforgalmi területeken és a felvásárló kereskedelemben az idény befejezése után összevontan apiható ki. A szabadnapot-a c) pont szerint összevontan csak azokban az egyszemélves üzletekben indokolt kiadni, ahol az üzlethálózat elégtelensége miatt a munkanapon történő zárva tartás nem engedhető meg, továbbá azokon az egyszemélves felvásárló telepeken, ahol a folyamatos felvásárlási tevékenység más módozat alkalmazását nem teszi lehetővé. A szabadnanokat összevontan ifiénvbevevők helvettesítéséről elsősorban a létszámtartalékok feltárásával, belső átcsoportosítás útján, ahol erre lehetőség nincs, létszámemeléssel helyes gondoskodni. 4. Heti 42 áránál rövidebb, de legkevesebb 40 órás munkaidő azon folyamatos munkarendben, illetve két vagy több műszakban dolgozók tekintetében állapítható meg, akieket legalább heti 80 órás üzemelésű egységekben foglalkoztatnak. Az előkészítő és befejező munkálatok valós időszükséglete ebből a szempontból üzemelési időnek minősül. 5. Az órabéres dolgozók személyi alapbérét a) a munkaközi szünet díjazása címén eddig folyósított összeggel, továbbá b) a törvényes munkaidő rövidítésének megfelelő mértékű bérrel meg kell emelni. A havidíjas dolgozók közül az a) pont szerinti összeggel azoknak az alapbérét kell emelni, akik az ötnapos munkahét bevezetése előtt a munkaközi szünetet a törvényes munkaidőn kívül vették igénybe és ezért külön díjazást kaptak. 6. A havibéres dolgozók egy órára jutó bérének megállapításánál 42 órás heti munkaidő esetén a személyi alapbér 1/132-ed részét, a heti 41 órás munkaidő esetén a személyi alapbér 1/178-ad részét, a heti 40 órás munkaidő esetén pedig a személyi alapbér 1/174-ed részét kell alapul venni. Ebből következik, hogy a nyugdíjasok, a részmunkaidőben foglalkoztatottak, valamint az órabéres kisegítők alapbérét fel kell emelni. 7. Ahol az ötnapos munkahét csak létszámemeléssel oldható meg, ott a jutalékkulcsokat arányosan fel kell emelni. 8. Ahol a szabadnapokat összevontan adják ki,' a dolgozók keresetének túlzott ingadozása elkerülhető, ha a) a létszámnöveléssel indokolt jutalékkulcs mó-" dosítás helyett az összevontan kiadott szabadnapokra az alapbéren, illetve biztosított béren felül jutalékátalányt fizetnek, b) a dolgozók előzetes hozzájárulásával az alapbéren, illetőleg a biztosított béren felül elszámolható jutalékot a tárgyhónap többlet-munkaidejének arányában csökkentik, és az így elvont öszszeget az összevont szabadnapok kiadásakor fize- tik ki, c) az esetben, ha a szabadnapokat összevontan adják ki, s a munkaviszony év közben megszűnik, a következők szerint indokolt eljárni: — az esetleges többletmunkaidőnek megfelelő szabadidőt lehetőség szerint még a munkaviszony fennállása alatt (esetleg a felmondási idő alatt) ki kell adni. Ha erre nincs mód, a többletmunkaidőt túlórának kell tekinteni,