Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 423 a szolgáltatás pénzegyenértékével, mert ilyenkor az államigazgatási szerv a jogosult kívánságára a kötelezettet e pénzegyenérték megfizetésére kötelezheti. Mindezekben az esetekben arról van szó, hogy a meghatározott cselekmény lényegében pénzfizetési kötelezettséggé alakul át, a szóban levő pénzösszeget pedig éppen úgy kell behajtani, mint az államigazgatási szerv határozatán alapuló bármely más pénzkövetelést. Lehetséges azonban, hogy a meghatározott cselekmény nem változtatható át vagyoni jellegű követeléssé. Ez a helyzet akkor, ha az államigazgatási szerv határozata pl. a gyermek láthatására vagy átadására, a tankötelezettség teljesítésére, a védőoltásra, a lakás kiürítésére irányul. Ilyen esetben mindenképpen a határozatban előírt eredeti magatartást kell kikényszeríteni. A Javaslat ezen a téren lényegében a hatályos jog rendelkezéseit tartja szem előtt, de ezeket továbbfejleszti és hatékonyabbá teszi. Az eredetileg előírt magatartás kikényszerítésének egyik módja: a vagyoni kényszer alkalmazása. A Javaslat , ezért továbbra is lehetővé teszi, hogy a végrehajtást foganatosító államigazgatási szerv a kötelezettel szemben bírságot szabjon ki. Ennek felső határát azonban az eddigi ezer, illetőleg ötezer forintról egységesen tízezer forintra emeli, bármely államigazgatási szerv szabja is ki a bírságot. Ez a bírság — bár vagyoni szankció — nem pótolja az eredetileg kikényszerítendő cselekményt, hanem éppen ennek a cselekménynek a kikényszerítésére irányul. Ezért a bírság.nem a jogosult ügyfelet, hanem az államot illeti meg. Ha a kötelezett a bírságot kiszabó határozatban közölt határidő alatt nem teljesítette a kötelességét, a bírság ismételten is kiszabható- Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a korábban kiszabott bírságot behajtották-e már vagy sem. A Javaslat pótolja a jelenlegi törvény hiányosságát azzal, hogy kimondja: ha a kötelezett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, a bírságot az intézkedésre kötelezett személlyel, ennek hiányában a szervezet vezetőjével szemben kell kiszabni. Előfordulhat, hogy a meghatározott cselekmény kikényszerítésére a felsorolt módszerek nem elegendőek. Ennek oka lehet pl. az, hogy a kötelezettől sem a pénzegyenérték vagy költség, sem a bírság nem hajtható be, de oka lehet az is, hogy minden késlekedés nélkül, haladéktalanul ki kell kényszeríteni a meghatározott cselekményt. Ilyen esetben az állami kényszernek az a módja alkalmazható, amely végső soron a közvetlen fizikai ráhatást is magában foglalja. Ezért a Javaslat szerint adott esetben a végrehajtást foganatosító államigazgatási szerv a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt. A korábbi helyzethez képest a Javaslat e tekintetben is jelentős változást hoz. Míg korábban a végrehajtást foganatosító szerv vezetője a rendőrség kirendelését csak abból a célból kérhette, hogv az államigazgatási szerv kiküldöttjének személyi védelmét biztosítsa, addig a Javaslat alapján a rendőrség tevékenyen köteles közreműködni a végrehajtásban. Ez azt jelenti, hogy ha a kötelezett vagy más az államigazgatási szerv részéről eljáró személy intézkedésének ellenáll, akkor az ellenállás leküzdése végett a helyszínen eljáró rendőr alkalmaz kényszerítő intézkedést, tekintet nélkül arra, hogy az államigazgatási szerv részéről eljáró személy számára védelmet kell-e nyújtania vagy sem. Lehetséges például, hogy a kötelezett nem lép fel fenyegetően senkivel szemben, csak passzív magatartást tanúsít (nem hajlandó elhagyni a lakást stb.). Ilyen esetben végső soron a^ meghatározott cselekmény kikényszerítése úgy érhető el, hogy a rendőr jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket (eszközöket) alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok és szabályzatok szerint alkalmazhatók, és az adott esetben szükségesek az államigazgatási szerv határozatának végrehajtása érdekében. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az államigazgatási szerv kiküldöttje a kötelezettel szemben személyi kényszert nem alkalmazhat, mert ez kizárólag a rendőr joga és kötelessége. A Javaslat az említett eljárást annyiban is egyszerűsíti, hogy a rendőrség közreműködésére nem csupán a végrehajtást foganatosító szerv vezetőjének a kérésére kerülhet sor, hanem magának a végrehajtást foganatosító államigazgatási szervnek a határozata alapján, még akkor is, ha ezt a határozatot nem a szerv vezetője hozta. Ilyenkor a rendőrség közreműködése a meghatározott cselekmény végrehajtásának egyik módját jelenti. Továbbra is megvan azonban a lehetőség arra, hogy — az adóbehajtási szabályoknak a bírósági végrehajtás szabályaira utaló rendelkezése alapján — a végrehajtás foganatosítása során az államigazgatási szerv részéről eljáró személy az ellene irányuló fenyegető vagy erőszakos magatartás esetén a rendőrség védelmét közvetlenül, haladéktalanul kérje. Erre nemcsak a meghatározott cselekmény végrehajtása során, hanem a pénzkövetelés behajtása céljából foganatosított ingóvégrehajtás stb. esetén is, sor kerülhet. A 83. §-hoz I • E § azt az új rendelkezést mondja ki, hogy az államigazgatási szerv a meghatározott cselekmény végrehajtása érdekében a jogszabályban kifejezetten felsorolt intézkedések közül azt köteles megtenni, amely az ügy körülményeit is figyelembe véve a leghatékonyabban segíti a kötelezettség teljesítését. Ez a rendelkezés is a végrehajtás gyorsaságát, eredményességét kívánja fokozni. Az államigazgatási szerv tehát nem köteles a 82. §-ban megállapított sorrendben alkalmazni az ott említett intézkedéseket. Ha pl. a meghatározott cselekmény nem alakítható át pénzfizetési kötelességgé, és a kötelezettnek a vagyoni helyzete olyan, hogy a bírságot csak nehezen lehetne tőle behajtani, az államigazgatási szerv azonnal a rendőrség közreműködésével való kikényszerítést rendeli el. A 82. §-ban felsorolt intézkedések közül rend-