Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

424 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám szerint csak egyet rendel el az államigazgatási szerv. Ha tehát pl. a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének a megfizetésére kötelezi, ak­kor egyidejűleg nem szab ki vele szemben bírsá­got. Kivételesen azonban — az ügy körülményei­től függően — előfordulhat, hogy az államigazga­tási szerv több intézkedést egyidejűleg rendel el. Ha pl. feljogosítja a jogosultat, hogy a meghatá­rozott cselekményt a kötelezett költségére maga végezze el (a kerítést helyezze át stb.). és a köte­lezett korábbi magatartása az ellenállásra enged következtetni, az államigazgatási szerv egyidejű­leg a rendőrséget is kirendelheti, hogy a cselek­mény elvégzését így biztosabban kikényszerítse. Ha valamely ügyben az elrendelt intézkedés nem vezetett eredményre, az államigazgatási szerv ugyanebben az ügyben másik, hatékonyabbnak ígérkező intézkedést rendelhet el. Az államigazgatási szerv a meghatározott cse­lekmény végrehajtására irányuló intézkedését ha­tározattal rendeli el. E határozatra — a 76. § utaló rendelkezése alapján — irányadók mind­azok a szabályok, amelyeket a Javaslat általában a határozatokra vonatkozólag megállapít. Saiátos rendelkezés érvényesül azonban a fellebbezéssel kapcsolatban. Fellebbezni ugyanis — lényegében a jelenleg hatályos rendelkezéssel egvezően — csak az olyan határozat ellen lehet, amely a költ­ség viselésére, továbbá a pénzegyenérték és a bír­ság megfizetésére kötelez. Ezt a szabályt nem le­het kiterjesztően értelmezni. Ha tehát pl. az állam­igazgatási szerv úgy határozott, hogy a meghatá­rozott cselekményt a kötelezett költségére és ve­szélyére saját maga vagv a jogosult végezteti el, ezellen nincs helye fellebbezésnek, csupán a fel­merülő költség viselését és összegszerűségét meg­állaDÍtó határozatot lehet fellebbezéssel megtá­madni. Az említett rendelkezésből következik to­vábbá, hogy a rendőrség közreműködésének az el­rendelése ellen nem lehet fellebbezni; Meghatározott ingóság kiadása A 84. §-hoz Á meghatározott cselekmény végrehajtásának egyik sajátos esete az, amikor meghatározott in­góságot kell kiadni. Erre nézve a Javaslat az ál­talános szabályokhoz viszonyítva még egyszerűbb eljárást állapít meg. Előírja ugyanis, hogy ilyen­kor az ingóság helye szerinti legalsóbb fokú állam­igazgatási szerv az ingóságot a helyszínen jelen­levő jogosultnak átadja, illetőleg — különösen ha a jogosult nincs jelen — az ingóságnak a jogosult­hoz való szállítása iránt intézkedik. Ezzel a végre­hajtás megtörtént. Ha az ingóság megvan, de a kötelezett a kiadá­sát megtagadja, az államigazgatási szerv — gya­korlatilag tehát közvetlenül az államigazgatási szerv részéről eljáró személy — a rendőrség köz­reműködését kéri. és a végrehajtást azonnal foga­natosítja. Ilyenkor tehát nincs szükség arra, hogv az államigazgatási szerv külön határozatot hozzon a karhatalommal való kikényszerítésről, hanem maga közvetlenül intézkedik a rendőrség közre­I működése érdekeben, és a rendőr megérkezése ! után azonnal foganatosítja a végrehajtást. Más a helyzet, ha a meghatározott ingóság nincs meg, mert megsemmisült, elveszett vagy nem lel­hető fel. Ilyenkor a jogosult kérelmére a végre­hajtást foganatosító szerv határozattal megálla­pítja az ingóság pénzegyenértékét, és a további végrehajtás e pénzösszeg behajtása iránt folyik. A pénzegyentértéket megállapító jogerős határozat alapján az összeg behajtása iránt a végrehajtást foganatosító szerv intézkedik az egyébként is irányadó szabályok szerint (letiltás, átutalási fel­hívás, ingófoglalás útján stb.). A végrehajtás felfüggesztése A 85. §-hoz A végrehajtás felfüggesztése azt jelenti, hogy a végrehajtást nem lehet tovább folytatni. A fel­függesztésig elvégzett végrehajtási cselekmények megtartják a hatályukat. A végrehajtás felfüggesztésének szabályozásánál a Javaslat lényegében az eddigi bevált szabályokra épül, azokat azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján továbbfejleszti. Ennek megfelelően a jövőben is akkor függeszt­hető fel a végrehajtás, ha az alapjául szolgáló ha­tározat megváltoztatása vagy megsemmisítése vár­ható (amikor tehát rendszerint jogorvoslattal él­tek), vagy ha a felfüggesztést különös méltánylást érdemlő körülmény indokolja (ezt az államigazga­tási szerv rendszerint a kötelezett kérelme alap­ján vizsgálja). A végrehajtást általában legfeljebb harminc napra lehet felfüggeszteni, ennél hosszabb időre pl. akkor, ha a teljesítés akadályba ütközik (a kö­telezett a betegsége miatt nem tudja a meghatá­rozott cselekményt elvégezni stb.). Más a helyzet olyankor, amikor a végrehajtás egyelőre ered­ménytelen, mert például a kötelezettnek semmi­lyen végrehajtás alá vonható vagyona nincs; ilyen­kor ui. a végrehajtás külön felfüggesztés nélkül is szünetel. A Javaslat elhagyta a hatályos jognak azt a sza­bályát, amely szerint a végrehajtást csak egy íz­ben lehetett felfüggeszteni. A felfüggesztés külön­féle okaiból is következik, hogy egyes végrehaj­tási ügyekben több ízben is szükségessé válhat a felfüggesztés. Amikor azonban a Javaslat egyrészt a korábbinál szélesebb körben ad mérlegelési le­hetőséget az államigazgatási szervnek a végrehaj­tás felfüggesztésére, másrészt a végrehajtás szabá­lyozásának egész rendszerével azt kívánja elérni, hogy a felfüggesztésre valóban csak indokolt eset­ben és a szükséges időtartamig kerüljön sor. Ha tehát a felfüggesztés feltételei megszűntek, az ál­lamigazgatási szerv köteles haladéktalanul intéz­kedni a végrehajtás folytatása iránt. A végrehajtás elévülése A 86. §-hoz A végrehajtás elévülése azt jelenti, hogy az idő­múlás következtében a határozatot már nem lehet

Next

/
Thumbnails
Contents