Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 415 csupán magát a fellebbezést jelenti be, illetőleg a fellebbezési határidőn belül — bármilyen elneve­zéssel — a hozott határozat felülvizsgálatát kéri. 3. A fellebbezés előterjesztésének határideje és az érdemi döntést megélő-5 határozat elleni felleb­bezés tekintetében a Javaslat lényegében fenntart­ja az Áe hatályos rendelkezéseit, azokat csak any­nyiban egészíti ki, hogy az érdemi döntést megelő­ző határozat mellett kifejezetten megemlíti a szak­hatóság állásfoglalását is és kimondja: a bírságot kiszabó határozat ellen feUebbezésnek- van helye. Az utóbbi rendelkezés természetesen csupán a bírságot kiszabó első fokú határozatra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy azt milyen eljárás ke­retében (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem foly­tán indult eljárásban stb.) hozták. Bírságot ugyan­is — pl. idézésre való meg nem jelenés miatt — bármilyen eljárásban ki lehet szabni, s ez első fokú határozatnak számít, függetlenül attól, hogy az ügy érdemét illetően a bírságot kiszabó államigaz­gatási szerv esetleg másod- vagy harmadfokon jár el. Ezért a bírságot kiszabó határozat elleni jogor­voslat elválik az érdemi határozat elleni jogorvos­lattól. Ha pl. a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának valamelyik szakigazgatási szerve másodfo­kon jár el, s eljárása során a 35. § alapján bírsá­got szab ki, e határozat ellen fellebbezésnek van helye az illetékes minisztériumhoz [94. § b) pont]. Ugyanakkor az ügy érdemében hozott határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a felülvizsgálati kérelmet pedig a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának titkára bírálja el [69. § (2) bek.]. A (3) bekezdésnek a bírsággal kapcsolatos ren­delkezése a bírságot kiszabó valamennyi határo­zatra vonatkozik, akár az érdemi döntés meghoza­tala előtt, akár azt követően szabták ki a bírságot. Így fellebbezéssel támadható meg a végrehajtási eljárás során hozott, bírságot kiszabó határozat is. 4. Űj rendelkezést tartalmaz a 62. § (4) bekez­dése, amely lehetővé teszi, hogy a fellebbezésre jo­gosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezés­ről lemondjon. Ennek főként akkor van jelentősé­ge, ha az ügyfélnek érdekében áll, hogy a határo­zat minél előbb jogerőre emelkedjék. A fellebbe­zésről való lemondásra megfelelően irányadó a 16. § (1) bekezdése. Ha az ügyfél szóban mond le a fellebbezésről, célszerű ezt az ügyiratra rávezet­ni és az ügyféllel aláíratni; ilyenkor a jegyzőkönyv készítése mellőzhető. A 14. §-nak az eljárás megindítására irányuló kérelem visszavonásáról rendelkező (1) bekezdése — a 60. §-ra figyelemmel — a jogorvoslati eljárá­sokra is megfelelően irányadó. így a Javaslatnak nem kellett külön rendelkeznie arról, hogy az ügy­fél a már benyújtott fellebbezését a másodfokú ha­tározat meghozataláig visszavonhatja. A 63. §-hoz A Javaslat a fellebbezés halasztó hatályát ille­tően is lényegében fenntartja az Áe-nek a gyakor­latban bevált szabályait; így tehát azt is, hogy a fellebbezésnek a határozat végrehajtására rendsze­rint halasztó hatálya van. Azokat az okokat, ame­lyek fennállása esetén lehetőség van az első fokú határozat azonnali végrehajtásának elrendelésére, részben maga a Javaslat határozza meg, részben más törvényre, törvényerejű rendeletre vagy mi­nisztertanácsi rendeletre bízza ezek körének meg­állapítását A szabályozásnak ez a magas szintje garanciát jelent arra, hogy a fellebbezés halasztó hatályának kizárására csak kivételesen, valóban komoly okból kerülhessen sor. A Javaslatban fog­lalt felsorolás annyiban megy túl az Áe hatályos rendelkezésén, hogy olyankor is lehetővé teszi az azonnali végrehajtás elrendelését, ha a határozat valakinek az eltartására vagy gondozására kötelezi az ügyfelet, illetőleg arról rendelkezik (pl. szociális segélyt állapít meg). A határozat azonnali végrehajtását — más szó­val a fellebbezés halasztó hatályának kizárását — a határozat rendelkező részében kell kimondani, és az indokolásban külön meg kell indokolni. A 64. §-hoz 1. A Javaslat azt az elvet juttatja érvényre, hogy a jogorvoslathoz s ezen belül is főként a fel­lebbezéshez való jog az ügyfél alapvető joga, ezért ennek kizárása csak akkor indokolt, ha az ügy tár­gya szerint illetékes legfelsőbb szintű szerv járt el első fokon. Ezért a Javaslat — az Áe-vel egyezően — kizárja a fellebbezést, ha az ügyben első fokon a Minisztertanács, a Minisztertanács tagja vágyba Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt műkö­dő országos hatáskörű szerv vezetője (97. §) járt el. A fellebbezés kizártsága csak az olyan határo­zatokra vonatkozik, amelyeket a felsorolt vezetők vagy helyetteseik (a minisztériumi államtitkárt is ide értve) hoztak. Nincs kizárva viszont a fellebbe­zés — és a felülvizsgálati kérelem — a miniszté­rium, országos hatáskörű szerv belső szervezeti egységeinek vezetői (hivatalvezetők, főosztályve­zetők stb.) által hozott határozatok ellen. 2. A Javaslat — a jogorvoslati jogosultság alap­elvének mind teljesebb érvényesülése végett — nem teszi lehetővé, hogy törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet a fellebbe­zést kizárja. Ha ugyanis az első fokon eljárt szerv­nek — a Minisztertanácson kívül — van felettes szerve, nem indokolt megfosztani az ügyfelet a jogorvoslat lehetőségétől. Más kérdés, hogy amennyiben fontos érdek fűződik az első fokú ha­tározat mielőbbi végrehajtásához, törvényes lehe­tőséget kell adni az azonnali végrehajtás elrende­lésére. A Javaslat ezt a biztosítékot meg is terem­ti (63. §). Kizárja viszont a Javaslat a fellebbezést azokban az ügyekben, amelyekben az államigazgatási szerv (pl. az Országos Találmányi Hivatal a birtokvitá­ban, kisajátítási ügyben eljáró tanácsi szakigázga­tási szerv stb.) határozatának meghozatala után a jogvitát a bíróság elé lehet terjeszteni. Ilyenkor ugyanis a bíróságnak módjában áll a saját eljárá­sa keretében orvosolni az államigazgatási szerv el­járásában előállott esetleges jog- vagy érdeksérel­meket. A bírósági eljárás lehetőségén túlmenően az államigazgatási úton történt jogorvoslat lehe­tőségének a fenntartása szükségtelen párhuzamos

Next

/
Thumbnails
Contents