Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

13. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 399 ban e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Hasonló elvet juttat érvényre a Javaslat a társadalombiztosítási ügyekben is. Ez a szabályozási mód a jogrendszer egységét, a jogbiztonságot, a törvényességet, az eljárási garanciák fokozottabb érvényre juttatását a jelenleginél jobban szolgálja. A devizahatósági és a külkereskedelmi igazgatási eljáráso1: különállásának fenntartását az in1 okolja, hogy alapvetően az állam gazdaságpolitikai döntéseken alapuló gazdaságirányítási tevékenységének igazgatási formáját jelentik, és biztosítaniuk kell a döntések nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal való összhangjának megteremtését. A honvédelmi igazgatást illetően ezt a szabályozási módot a honvédelem sajátos érdekei teszik szükségessé. A társadalombiztosítási eljárásoknál pedig a szakszervezet irányító szerepe indokolja ezt a szabályozást. Mindezek folytán indokolt, hogy az említett eljárások szabályait a hatályos jogszabályokkal és a gyakorlattal összhangban állapítsák meg. Amíg tehát a most nem említett eljárásokra vonatkozó különös eljárási szabályok csak ott térhetnek el a Javaslatban foglalt rendelkezésektől, ahol ezt a Javaslat kifejezetten lehetővé teszi, a devizahatósági, a külkereskedelmi igazgatási, a honvédelmi és a társadalombiztosítási ügyekre vonatkozó eljárási jogszabályok a Javaslat bármely rendelkezésétől eltérhetnek. c) A szabálysértési eljárás — noha államigazgatási hatósági eljárás — annyira eltér a Javaslatban szabályozott eljárás típusától, hogy szabályozását indokolt továbbra is elkülöníteni. Ennek megfelelően a Javaslat hatálya a szabálysértési eljárásra nem terjed ki. d) Az általános és a különös szabályok közötti viszony szempontjából alapvető jelentőségű a (8) bekezdés rendelkezése, amely szerint a különös eljárási szabályok a törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha erre a Javaslat kifejezetten felhatalmazást ad (pl. 35. § (3) bek.). II. FEJEZET HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG * A 4. §-hoz í. Az Áe az alapeljárásról szóló III. fejezetben fogalmazta meg azt a szabályt, amely szerint az államigazgatási szervek bizonyos ügyekben kötelesek eljárni. A Javaslat azért helyezi ezt a szabályt a II. fejezet élére, hogy még fokozottabban hangsúlyozza: az államigazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó ügyekben az illetékességi területükön kötelesek eljárni; ez a kötelességük az eljárás minden szakaszában fennáll. 2. Az Áe az eljáró szerv mulasztása, hallgatása ellen az ügyfél számára felülvizsgálati kérelem előtérjesztésére ad lehetőséget. A Javaslat nem tart szükségesn-": formális (nevesített) jogorvoslati eljárást az ilyen mulasztás pótlására. Az államigazgatási szerv eljárási, intézkedési kötelessé-^ gének elmulasztása esetén az ügyfél egyszerű kérelemmel [13. § (1) bek.] fordulhat a felettes szervhez (93—96. §), amely az eljárás megindítására, illetőleg folytatására köteles haladéktalanul utasítást adni. 3. A (2) bekezdés az Áe szabályainál határozottabban fogalmazza meg az ún. hatáskörelvonás tilalmát. A tilalom egyaránt vonatkozik arra az esetre, amikor a felettes szerv vagy más szerv dönt az államigazgatási szerv hatáskörébe tartozó ügyben, valamint arra is, amikor a felettes szerv az ügy érdemét érintő utasítást ad a hatáskörrel rendelkező szervnek. Nem tekinthető azonban hatáskörelvonásnak, ha a felettes szerv — a jogszabályban biztosított hatáskörében — általános érvényű irányelvet ad ki, illetőleg az ügy szakszerű elintézésének módjára vonatkozóan szakmai útmutatást ad. Nem tekinthető hatáskörelvonásnak az sem, ha az ügyben — jogszabályban meghatározott esetekben — más államigazgatási szerv nyilvánít véleményt, pl. a szakhatóságok közreműködése esetén (20. §). Hatáskörelvonás viszont az, ha az eljáró államigazgatási szerv a jogszabály szerint szükséges hozzájárulás, jóváhagyás nélkül hoz döntést az ügy érdemében. A hatáskörelvonás tilalma az egyszemélyi vezetés alatt álló szerv esetében annak vezetőjét védi. Ebből következik, hogy a hatáskörrel rendelkező szerv vezetője az ügy elintézésére feljogosított (kiadmányozási joggal rendelkező) ügyintézőnek a hatáskörelvonás tilalmának megsértése nélkül adhat utasítást az ügy eldöntésére. A (2) bekezdésben foglalt szabály természetesen nem érinti a Minisztertanácsnak az Alkotmány 40. §-a (2) bekezdésében biztosított azon jogát, hogy az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja által intézkedhet. A hatáskör megállapítása Az 5. §-hoz 1. Az (1) bekezdés szerint az államigazgatási szerv hatáskörét jogszabály állapítja meg. A jogszabály fogalmára a 3. §-hoz fűzött indokolás 6. pontja az irányadó azzal, hogy a tanácsokról szóló törvény 5. §-a szerint a tanács feladatkörét és haT táskörét törvényben, törvényerejű rendeletben, minisztertanácsi rendeletben és határozatban, valamint tanácsrendeletben kell megállapítani. 2. A (2) bekezdés kisegítő rendelkezési arra az esetre vonatkozik, ha jogszabály nem utalja az ügyet valamely más szerv hatáskörébe. Ilyenkor az eljárásra a tanácsi szakigazgatási szervnek van hatásköre. Azokban az esetekben, amikor a (2) bekezdésre figyelemmel kerül az ügy tanácsi hatáskörbe, és a tanácsnak több szakigazgatási szerve van, az ügy tárgya szerint kell az eljáró szakigazgatási szervet kiválasztani.