Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 13. szám

398 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám képességnek nem feltélele, hogy a szerv jogi személy legyen. Amikor tehát a Javaslat a jogi személy mellett kifejezetten utal a jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetre, lehetővé teszi, hogy bizonyos ügyekben pl. a lakóbizottságok, illetőleg a jogi személyek önálló jogi személynek nem tekinthető belső szervezeti egységei (pl. egy vállalat más helységben levő telephelyei, gyáregységei) is ügyfelek legyenek. Fontos új rendelkezése a Javaslatnak, hogy az ügyfél jogai megilletik azt a szervet, amelynek feladatkörét az ügy érinti. E szabály azokra a szervekre vonatkozik, amelyek az adott ügyben mint jogi személyek nem érdekeltek, vagyis az eljárás nem érinti jogaikat és kötelességeiket, és nem is gyakorolnak hatósági jogkört, még szakhatósági közreműködés formájában sem; ugyanakkor az eljárás érinti az említett szervek feladatkörébe utalt (mintegy a „gondozásukra bízott") érdekeket. Az államigazgatási ügyekben gyakori, hogy különböző érdekek — nem egyszer közérdekek — ütköznek egymással. Ilyenkor az eljáró szerv a döntésének meghozatala előtt mérlegeli az egymás^ sal ellentétes érdekeket, és ennek alapján határoz. Határozathozatal előtt többnyire meghallgatja azokat a szerveket, amelyeknek a feladatkörébe tartozó érdeket a hozandó döntés érinti, de általában" nincs kötve e szervek nyilatkozatához, állásfoglalásához. Annak érdekében, hogy az államigazgatási eljárásban megfelelően egyeztessék össze a különböző — esetenként egymástól eltérő vagy ellentétes — érdekeket, indokolt az ügyfél jogállását, így egyebek között a jogorvoslathoz való jogot is biztosítani az olyan szervek számára, amelyek féladatkörük folytán érdekeltek az eljárásban. Ha ugyanis e szervek pl. fellebbezést nem nyújthatnának be, könnyen olyan helyzet állhatna elő, hogy az államigazgatási szerv jogos érdeket sértő határozatát utólag már nem lehetne megváltoztatni. 5. Az (5) bekezdés szövegében a „nem magyar ügyfél" kifejezés nem az ügyfél anyanyelvére, nemzetiségére, hanem állampolgárságára vonatkozik. Így a Magyarországon élő nem magyar nemzetiségek tagjai magyar állampolgároknak minősülnek, rájuk tehát a (4) bekezdés alapján terjed ki a Javaslat személyi hatálya. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik pl. honosítás útján szerezték meg a magyar állampolgárságot. Az (5) bekezdés alkalmazása szempontjából „nem magyar ügyfél" a külföldi állampolgárságú vagv hontalan személy, nemzetközi szervezet, külföldi jogi személy, illetőleg külföldi székhelyű olyan szerv, amelynek nincs jogi személyisége. A törvény hatálya alóli kivételt megállapító legáltalánosabb nemzetközi szerződés az 1965. évi 22. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Szerződés. 6. A (6) bekezdés szerint az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni a honvédelmi, a devizahatósági, a külkereskedelmi igazgatási és a társadalombiztosítási ügyekben is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Javaslat több ízben alkalmazza ezt a módszert, amikor az általános érvényű rendelkezések alól kivételt kívánt tenni. Annak megítélésére, hogy az államigazgatási eljárási törvény alkalmazása során mit értünk jogszabályon, a jogszabályok kihirdetéséről és hatálybalépéséről szóló 1974. évi 24. számú törvényerejű rendelet rendelkezései az irányadók. Eszerint jogszabály: a törvény, a törvényerejű rendelet, a minisztertanácsi rendelet, a Minisztertanács elnöke és tagjai által kiadott rendelet, az országos ^hatáskörű szervet vezető államtitkár által kiadott rendelkezés, a min:czter és az országos hatáskörű szerv vezetője által kiadott utasítás, valamint a tanácsi rendelet. Jogszabálynak minősül a Szakszervezetek Országos Tanácsának a Magyar Közlönyben kihirdetett szabályzata is. Miután az Országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak, valamint a Minisztertanácsnak a határozatai egyaránt kötelezőek a magánszemélyekre és jogi személyekre, ezek a határozatok esetenként államigazgatási eljárási szabályokat is tartalmazhatnak. A felsorolt jogszabályok (jogforrások) közül az államtitkári rendelkezést és a miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) által kiadott utasítást az 1974. évi 24. sz. törvényerejű rendelet kiemeli azok sorából, amelyek állampolgárokra jogot vagy kötelezettséget állapíthatnak meg. Az említett utasítás — és az Alkotmány 38. §-a alapján az államtitkári rendelkezés is — csak olyan államigazgatási jogviszonyt szabályozhat, amely közvetlenül nem érinti az állampolgárok jogait, illetve kötelezettségeit. 7. A Javaslat jelentősen eltér az Áe hatályos szövegétől a törvény hatálya alá nem tartozó államigazgatási eljárások körének meghatározásánál. A (6)—(8) bekezdésbe foglalt rendelkezések célja az államigazgatási eljárások jogi szabályozásának lehetőség szerinti egységesítése. a) Jelenleg nem tartoznak az Áe hatálya alá a Munka Törvénykönyvében szabályozott eljárások. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletei nem csupán munkaügyi eljárásokat, hanem a munkaviszonnyal Összefüggésben álló államigazgatási hatósági eljárásokat is szabályoznak, és semmi sem indokolja az utóbbi eljárások kiemelését a Javaslat hatálya alól. Amikor pl. a szakszervezeti munkavédelmi felügyelet felfüggeszti egy üzemrész tevékenységét, éppúgy hatósági jogkört gyakorol, mint — azonos tartalmú döntés meghozatalakor — az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelet. Hasonlóképpen kiterjed a Javaslat hatálya a munkakönyvek kiadásával kapcsolatos államigazgatási eljárásra is. b) Jelenleg a devizagazdálkodás és a külkereskedelmi igazgatás körébe tartozó eljárásokra nem terjed ki az Áe hatálya. A honvédelmi igazgatási ügyekben pedig az eljárási törvény rendelkezését alkalmazni kell, de jogszabály bármely kérdésben eltérően rendelkezhet. Ezeknek az eljárásoknak a különállását a Javaslat változatlanul fenntartja, de azzal a — honvédelmi igazgatásnál érvényesülő — megoldással, hogy eltérő szabályozás hiányá-