Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 9. szám

334 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám 2 év. A felvételi kérelmeket a munkáltatónál kell benyújtani olyan időpontig, hogy a munkáltató azt javaslatával ellátva folyó év szeptember 15-ig megküldhesse az Egyetem illetékes karának dékáni hivatalához. A jelentkezéshez szükséges nyomtatvány a dékáni hivatalokban szerezhető be. A kérelemhez csatolni kell a dékáni hivatalban beszerezhető átutalási postautalványon 100,— Ft felvételi eljárási díj befizetését igazoló szelvényt, oklevelet, vagy annak közjegyzőileg hitelesített másolatát, erkölcsi bizonyítványt és önéletrajzot. Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 8. Ha a munkáltató készfizető kezesi kötelezettségének a végrehajtást kérővel szemben eleget tesz, az általa teljesített követelést a dolgozó munkabéréből bírósági eljárás nélkül közvetlenül levonhatja. Az ezzel kapcsolatos jogvita nem tekinthető munkaügyi vitának. A Vht. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó Kötelezettség elmulasztása esetén a munkáltató — a le nem vont összeg erejéig — készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Előfordult, hogy a munkáltató a hivatkozott rendelkezés alapján önként teljesítette készfizető kezesi kötelezettségét, majd az általa teljesített követelésnek a dolgozó munkabéréből történő levonása iránt intézkedett. A joggyakorlatban tapasztalható volt olyan felfogás is, amely szerint a munkáltató csak jogerős határozat alapján eszközölhet levonást a dolgozó munkabéréből. Az adott esetben ez a nézet nem tekinthető helytállónak. A Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a kötelezett tartozását kiegyenlítő készfizető kezesre száll a követelés a végrehajtási joggal együtt. A munkáltató tehát a végrehajtást kérő helyébe lép az általa kifizetett összeg erejéig. Ez viszont azt jelenti, hogy a munkáltató külön bírósági eljárás nélkül jogosult a dolgozójának munkabéréből közvetlenül levonni az általa teljesített tartozásnak megfelelő összeget. A munkáltatónak az előbbiek szerinti intézkedésével kapcsolatban felmerülő jogvita nem tekinthető munkaügyi vitának, mert az nem a munkaviszonnyal kapcsolatos jogokkal és kötelezettségekkel áll összefüggésben. Az a körülmény, hogy az eredeti adós (a dolgozó) és a munkáltató között munkaviszony áll fenn, a szóban levő jogvita elhatárolása szempontjából közömbös. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.035/1980: 3. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 35.013/1980. számú törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 9. A közös tulajdonban álló kisajátított ingatlanért az egyes tulajdonostársaknak járó kártalanítás megállapításának szempontjai. A gyakorlatban többször előfordul, hogy közös tulajdonban álló ingatlan kisajátítása esetén az államigazgatási szerv a kártalanítást a tulajdoni arányoktól eltérően állapítja meg anélkül, hogy ebben a kérdésben a tulajdonostársak nyilatkozatát beszerezné, vagy a kártalanításnak a tulajdoni arányoktól eltérő módon való megállapításával a tulajdonostársak mindegyike egyetértene. Emiatt egyes tulajdonostársak többletkártalanítási igényt érvényesítenek, mások nem perelnek. Ilyen esetekben előfordul az is, hogy a pert indító tulajdonostársat a tulajdoni illetősége után ugyan magasabb kártalanítás illetné meg, mint amit részére az államigazgatási szerv megállapított, azonban az államigazgatási eljárásban valamennyi tulajdonostárs részére megállapított kártalanítás az ingatlan értékét nem haladhatja meg. Többször előfordul, hogy egyes bíróságok, ilyen esetekben — anélkül, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges lényeges kérdéseket tisztáznák — a kisajátítást kérőt a pert indító tulajdonostárs javára többletkártalanítás fizetésére kötelezik. Ez rendszerint azzal a következménnyel jár, hogy az ingatlanért a kisajátítást kérőnek az értéket meghaladó kártalanítást kell fizetnie. A hasonló esetekre irányadó egyik törvényességi határozatában a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: A kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú tvr. (a továbbiakban: Tvr.) és az ennek végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) szabályai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést arra, hogy a közös tulajdonban álló kisajátított ingatlanért a kártalanítást a tulajdonostársak részére, illetve az ingatlant terhelő jogok megszűnése miatti kár megtérítését a jogok jogosultjai részére miként kell az államigazgatási eljárásban megállapítani. A Tvr. 14. § (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből azonban, hogy a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás a tulajdonost illeti meg, s hogy a Tvr. 15. § (3) bekezdése szerint a jogok megszűnése miatt járó kártalanítást az ingatlanért járó kártalanításnál is figyelembe kell venni, értelemszerűen következik, hogy az államigazgatási eljárásban az egyes tulajdonostársaknak járó kártalanítást az állagkártalanítási összegnek a tulajdoni arányok szerinti elosztásával kell megállapítani. A kártalanítás más megosztására akkor kerülhet sor, ha a közös tulajdon megosztott használati aránya a tulajdoni hányadoktól felismerhetően eltér és az érdekeltek ezt az állapotot tartósnak és a kártalanításnál is irányadónak tekintik. A per eddigi adataiból nem állapítható meg, hogy a tulajdoni arányoktól eltérő felosztási rendet mi alapozza meg: volt-e az érdekeltek között