Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 335 kialakult használati megosztás, illetőleg a felosztásra nézve valamilyen megállapodás. Erre nézve a hivatalos iratok beszerzésével, esetleg a közreműködők meghallgatásával a tényállást fel kell deríteni. Az államigazgatási hatóság által megállapított kártalanítás összegének módosítása iránt indított per eldöntésénél ilyenkor az ingatlan együttes értéke és a felosztási arány sem maradhat figyelmen kívül. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. L 21.272/1979. 2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 32.321/1979. sz. törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 10. Étterem felelőssége a ruhatárban elhelyezett tárgyért. A jogalkalmazásban vitatott kérdés volt, hogy felel-e az éttermet üzemben tartó vállalat a ruhatárban elhelyezett ingóságért, ha a letevő a ruhatári jegyet nem tudja felmutatni. Az adott ügyben a vállalat személyzettel ellátott ruhatárat biztosított vendégei (látogatói) részére, ahol a vendégek — ruhatári jegy egyidejű kiszolgálása mellett — ingóságaikat megőrzés céljából elhelyezhették. A ruhatár díjtalan igénybevételének lehetőségére (kötelezettségére) a vállalat a vendégek figyelmét az étterem előterében, jól látható helyen elhelyezett táblával hívta fel. A vállalat alkalmazottai az étterembe belépő vendégeket fel is szólították a ruhatár igénybevételére. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ilyen ruhatári rendszer mellett, a letevő a ruhatári jegy felmutatásával igazolhatja a letéti szerződés létrejöttét és követelheti a ruhatárban elhelyezett ingóságainak kiadását. A ruhatári jegy bemutatóra szól, ezért a letevő által elvesztett és esetleg ismeretlen személy által a jegy ellenében kiváltott ingóságokért a letéteményest — kivételes esetektől eltekintve — felelősség nem .terheli. A vendégnek a ruhatári jegye elvesztéséből eredő káráért az éttermet üzemben tartó vállalat letéti szerződés alapján fennálló kárfelelőssége tehát nem állapítható meg. Nem felel továbbá az éttermet üzemben tartó vállalat azért a kárért sem, amely a vendég olyan ingóságait éri, amelyek megőrzésére megfelelő hely állt rendelkezésére, és azt nem vette igénybe. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 21.312/1980. 2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 32.926/1980. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 11. .A perújítás határideje új szakértői vélemenyre alapított perújítás esetén. Konkrét ügyben az a kérdés merült fel, hogy az új szakértői véleményre alapított perújítási okot csak a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül vagy azon túl is lehet-e érvényesíteni. Egy telekhatár vitában a másodfokú bíróság a perújítási kérelmet elkésettségre hivatkozással azért utasította el, mert szerinte az alapügyben hozott jogerős ítélet meghozatalát követően a hathónapos (szubjektív) határidő alatt a felperesek beszerezhettek volna olyan új szakvéleményt, amelynek alapján a perújítási kérelmet benyújthatják. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított mintegy négy és fél év múlva, földhivatali tájékoztatásra beszerzett új szakvéleménynek perújítási okként történő elfogadása — a másodfokú bíróság álláspontja szerint — a szubjektív határidőnek az ötéves (objektív) határidőig történő meghosszabbítására vezetne. A Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: A perújítási kérelem előterjesztésének határideje hat hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni [Pp. 261. §-a (1) bek.]. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs, e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet [Pp. 361. §-a (3) bek.]. A másodfokú bíróság a perújítási kérelem határidejére irányadó fenti törvényes rendelkezéseket tévesen értelmezte, amikor arra következtetett, hogy a felperesek elkéstek perújítási kérelmükkel, illetve az új szakértői véleményre alapított perújítási okot csak a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül lehet érvényesíteni. A felperesek perújítási kérelmüket — az újabb szakvélemény megjelölésével — olyan bizonyítékra alapították, amelyet a bíróság a perben nem bírált el. Jóllehet az elbírálás esetén — reájuk kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna [Pp. 260. §-a (1) bek. a) pontja]. A perújítás okáról a felperesek igazságügyi szakértő szakvéleményéből szereztek tudomást, amely nyilvánvalóvá tette számukra, hogy a telekhatár vitájukban korábban eljárt szakértő tévesen határozta meg ingatlanuk határvonalát és ezzel jogellenesen a saját ingatlanuk terhére földrészletet juttatott az alperesnek. Az a körülmény, hogy a járási földhivatal — az ítélet jogerőre emelkedését követő több év elteltével — a felperesek figyelmét felhívta újabb szakértői vélemény beszerzésének lehetőségére, a perújítási okról történő tudomásszerzésként nem értékelhető. A perújítás megengedhetősége szempontjából ugyanis nem az újabb bizonyítás lehetőségének, hanem az újabb bizonyíték tartalmának van jelentősége, tehát csak maga az újabb szakvélemény volt az, amely a felperesek számára eldöntötte a perújítás eljárásjogi előfeltételeinek fennálltát.