Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 9. szám

316 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám (2) Kártalanítás jár az elkülönítőbe vitt, de visz­sza nem adott állatért, továbbá az állatbetegségek terjedésének megakadályozása miatt megsemmisí­tett anyagokért, tárgyakért, a trágya kivételével. 58. § (1) A kártalanítás (térítés) jogosságát és összeg­szerűségét a járási főállatorvos becsléssel állapítja meg. (2) A kártalanítás során a becsült érték a ható­sági árat, illetőleg az állami vállalat által alkalma­zott felvásárlási árat nem haladhatja meg. A vé­dett állat után fizetendő kártalanítás mértékét az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hiva­tal felügyelőségének szakvéleménye alapján kell megállapítani. (3) A kártalanítás összegéből le kell vonni az el­hullott állat tulajdonosa részére kiadott testrészek vagy anyagok, tárgyak (tartozékok, alkatrészek) értékét. (4) A kártalanítást a járási főállatorvos jogerős határozata alapján az Állami Biztosító 30 napon belül fizeti ki. (5) Ha a járási főállatorvos azt állapítja meg, hogy kártalanítás nem jár, a hatósági rendelkezés­re leölt állat felhasználható és forgalomba hozható részeit — ha ennek állategészségügyi akadálya nincs — a tulajdonosnak kiadhatja, illetőleg érté­kesítésük iránt intézkedhet. Értékesítés esetén a befolyt összeget — a felmerült költségek levonása után — a tulajdonosnak kiutalja. (A Tvr. 16. §-ához) 59. § (1) Állathulla az elhullott, leölt állat, illetőleg annak része, valamint a húsvizsgálat során emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített állat. (2) Állati eredetű hulladék vagy melléktermék az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy nem használt testrész, termék és ürülék (pl. magzat­burok, hulladék tojás, trágya, mély alom). (3) A vendéglátóiparban és a közétkeztetés so­rán visszamaradt, állati eredetű terméket is tar­talmazó ételmaradék ártalmatlanná tételéről és esetleges felhasználásáról a hatósági állatorvos előírása szerint a vendéglátóipari vállalat, illető­leg a közétkeztetést üzemeltető szerv gondoskodik. 60. § (1) Az állatok hulláinak, hulladékainak és mel­léktermékeinek [59. § (1), (2) bekezdés] össze­gyűjtésével és feldolgozásával az a gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: vállalat) foglalkozhat, amely az Állati Eredetű Fehérjetakarmányokat Előállító Üzemek Higiéniai Szabályzatában (a to­vábbiakban: Szabályzat) foglalt feltételeknek meg­felel, és vállalja meghatározott községek, városok területén az állathullák ártalmatlanná tételét. A feltételek meglétét az Állomás igazolja. (2) A mezőgazdasági nagyüzem a saját állomá­nyából elhullott vagy leölt állatok hulláit, hulla­dékait üzemen belül a Szabályzat előírásai szerint feldolgozhatja, illetőleg saját céljára felhasznál­hatja. 61. § (1) Állathulla elszállítása érdekében a helyi szakigazgatási szerv rövid úton értesíti a vállala­tot; a vállalat az állat hulláját 24 órán belül köte­les elszállítani. (2) A hullát elszállításig úgy kell megőrizni, hogy azzal ember vagy állat ne érintkezhessen. (3) A hullák szállítására csak teljesen zárt, fe­dett fárművet szabad használni; a járművet min­den szállítás után fertőtleníteni kell. (4) Ha a hullát 24 órán belül nem szállították el, annak elszállításáról vagy ártalmatlanná tételéről a helyi szakigazgatási szerv a területért felelős vállalat költségére gondoskodik. 62. § (1) A községekben, városokban a helyi szakigaz­gatási szervnek, illetőleg a nagyüzemi méretű ál­lattartó teleppel (1. számú melléklet) rendelkező mezőgazdasági nagyüzemnek hullatemetőt vagy hullaemésztő vermet kell fenntartani. (2) Megszüntetett hullatemetőn és hullaemész­tő verem területén a mezőgazdasági művelés, ille­tőleg a legeltetés a megszüntetéstől számított 25 évig tilos. (3) A városokban gyepmesteri telepet kell fenn­tartani. 63. § (1) A vállalat a vágóhidakról elszállított, továb­bá a működési területén összegyűjtött állathullát, állati eredetű hulladékot és mellékterméket csak a Szabályzat előírásainak megtartásával dolgozhatja fel. A Szabályzat előírásainak megtartását az Állo­más által kijelölt hatósági állatorvos ellenőrzi. (2) Külföldről érkező vasúti étkező- és hálóko­csiban, autóbuszon, hajón és repülőgépen a sze­mélyzet és az utasok ellátásából visszamaradt álla­ti eredetű terméket tartalmazó ételmaradékot az utasok ellátásával foglalkozó szervnek meg kell semmisítenie. (3) Állati eredetű ipari mellékterméket kizáró­lag hőkezelve, vagy más alkalmas módon fertőt­lenítve lehet állatok etetésére felhasználni. (4) A vágóhídon levágott állatok bőre és szaru­képletei — a húsvizsgálattól függően — feldolgoz-

Next

/
Thumbnails
Contents