Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 32. szám

32. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 887 — az általános nyereségadóval és az éves köte­lező tartalékalap képzéssel csökkentett nyereség­nek az előző évi szintig történő kiegészítésére. Veszteséges gazdálkodás esetén erre nincs lehe­tőség; — a konvertibilis export, vagy az értékesítési árbevétel végrehajtási jogszabályban meghatáro­zott ütemét meghaladó növekedése esetén, az ezen felüli árbevétel növekményhez szükséges forgóalap többlet finanszírozásához. b) 2 éves visszapótlási kötelezettség mellett: — ha a részesedési alapot terhelő kötelezettsé­gekre a képzett részesedési alap nem nyújt fede­zetet; — ha a fejlesztési alapot terhelő és a beszámo­lási évet követő évben esedékes kötelezettségek teljesítésére a fejlesztési alap nem nyújt fedeze­tet. A felsorolt célokra — ha a rendelkezésre álló tartalékalap nem elegendő — a bank tartalék­alap-megelőlegezési hitelt nyújthat. c) Az igénybe vett tartalékalapot a vállalat a megjelölt idő alatt évi egyenlő részletekben köte­les visszapótolni. Amennyiben a tartalékalap ösz­szege eléri a képzés kötelező szintjét, a visszapót­lási kötelezettség megszűnik. 3. A tartalékolás sajátos eszköze a külső piaci konjunkturális árváltozások áthidalására szolgáló vállalati árkülönbözeti tartalékalap. A vállalatok ilyen alapot egyes — szabad árformájú — anya­gok árváltozásaiból eredő hatások csillapítására képezhetnek. Az alap forrááa a kalkulált és a tényleges beszerzési árak különbözete. Az alap évvégi hiányát a vállalatok adózatlan eredmé­nyükből fedezik. 4. A fejlesztési alap képzésének és felhaszná­lásának szabályai — kivéve az amortizáció szabá­lyozását — nem változnak. A felhasználásban továbbra is kötelező sorrendiség érvényesül. A sorrendben változás, hogy a forgóalap feltöltési kötelezettség teljesítése megelőzi a más vállalatok­kal, vagy szervekkel szemben fennálló kötelezett­ségeket. Az amortizáció egységes, kötelező 40%-os cent­ralizációja alóli mentesítések — egyes speciális tevékenységek és eszközök kivételével — meg­szűnnek. ' Az egyéb források jelentős részét kitevő de­centralizált alapok köre és egyes, továbbra is fennmaradó alapok felhasználási jogcíme szűkül. A vállalati fejlesztési alapok egymásközti át­adás-átvételének szabályai továbbra is érvényben maradnak. Más vállalattól eszközöket — ha jog­szabály másként nem rendelkezik — csak a fej­lesztési alap terhére lehet átvenni (megvenni). Az időleges használatra, vállalatfejlesztési alap terhé­re visszafizetendő kölcsönként történő fejlesztési alap átadás után kamatot kell fizetni. Annak mér­téke — a hitelpolitikai irányelveknek megfelelően — legfeljebb a mindenkori betéti kamat szintjét érheti el. 5. A részesedési alap progresszív adó alá esik. Az adó mértéke a bérarányos részesedés nagysá­gától és a bér+eszközarányos jövedelmezőség szintjétől függ. A progresszív adó mértékrend­szere a jelenlegihez közel álló lesz. A részesedési alap felhasználásában az eddigi kötelező sorrendiség érvényesül. Megszűnik a 6 napi bérnek megfelelő garantált részesedés képzé­sének a lehetősége. A munkaverseny jutalmazására a részesedés terhére teljesített kifizetéseket — ha erre a kép­ződött részesedési alap nem elégséges — 2 éves visszapótlási kötelezettség mellett a tartalékalap­ból lehet fedezni. A bérszabályozáshoz kapcsolódó bérfejlesztési befizetés konstrukciója változatlanul fennmarad. Nem változnak a részesedési alap egyéb felhasználási jogcímei. 6. A jóléti és kulturális alap képzésének és felhasználásának szabályai alapjaiban nem módo­sulnak. A jóléti és kulturális alapképzés egy főre jutó összegét évenként a népgazdasági terv és a költségvetés határozza meg. Azok a vállalatok, amelyeknél az egy főre jutó jóléti alapképzés ösz­szege kisebb az általánosnál, tovább folytathatják a közeledést az általános mértékhez. 7. A fennmaradó általánostól eltérő, egyedi (nem normatív) támogatások és elvonások a pénz­ügyi elszámolási rendszerben az általános szabá­lyozástól elkülönítetten is kimutatásra kerülnek. Ezáltal biztosítható, hogy a vállalati gazdálkodás eredményében a saját munka és a nem normatív támogatás nyereségre gyakorolt hatása szétvá­lasztható, legyen. A gazdaságossági és pénzügyi problémák meg­oldása — az alaphiányból eredő konzekvenciák viselése stb. — alapvetően a vállalatok feladata. Veszteséges vállalatok, ha a veszteség a tartalék­alapokból nem fedezhető, annak rendezésébe az amortizációt és a mobilizálható tartalékokat — ideértve a műszaki fejlesztési alapot is — kötele­sek bevonni. 8. Alapelv, hogy az állami és szövetkezeti szek­tór részére azonos gazdasági feltételek érvényesül­jenek. A sajátos megoldásokat a szövetkezeti szek­torban (a szövetkezeteknél, szövetkezeti vállala­toknál és azok társulásainál) a közgazdasági sza­bályozás általános követelményrendszere közve­títi. a) A Közös Fejlesztési Alap forrásai 1980-tól a fejlesztésre rendelkezésre álló pénzeszközök lehet­nek. A szövetkezetek ezért fejlesztési alapjukat a KFA képzésére is felhasználhatják. Az ipari szövetkezeteknél a Közös Fejlesztési Alap forrását átmenetileg 1980-ban és 1981-ben a szövetkezeti szektorban rendelkezésre álló kü­lönféle pénzalapokból (pl. a Kölcsönös Támogatási Alapból, a Műszaki Fejlesztési Alánból) egyszeri átcsoportosítással lehet fedezni. A fogyasztási szövetkezeteknél a KFA — a tervben meghatá­rozott mértékben — ezen felül köznonti nénresz­közökkel is kiegészíthető, ez azonban nem lehet

Next

/
Thumbnails
Contents