Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 32. szám

886 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 32. szám az árfolyampolitika, a tartalékok felhasználására vonatkozó szabályok, az általánostól eltérő, egyedi szabályozók és beavatkozások. 3. A gazdasági szabályozók módosítása erősíti a hosszabb távú érdekeltséget. A már elért színvonal eddiginél nagyobb fokú elismerésével, az ún. báziselv helyesebb alkalmazásával hozzájárul az egyoldalú, — az évenkénti egyenletes növekedést előtérbe helyező — bázisszemlélet érvényesülésének gyengítéséhez. A nagyobb kockázattal járó, perspektivikus vállalkozó kedv élénkítését segíti a vállalati tartalékok szerepének növelése is. 4. A szabályozóknak igazodniuk kell a gazdaságpolitika végrehajtásaként konkretizált népgazdasági terv fő feladataihoz a hatékonysági követelményekhez, a legfontosabb fejlődési célokhoz és a jövedelemelosztási arányokhoz. II. Termelői árak A szabályozó rendszer módosítását az árak hatékony ságmérő szerepének és orientáló jellegének a növelése alapozza meg. 1980. január 1vel termelői árrendezésre kerül sor. Az ármechanizmus lehetőséget nyújt arra, hogy az árak folyamatosan tükrözzék a gazdálkodás változó feltételeit. 1. Az energiahordozók, nyers- és alapanyagok, alapvető féltermékek termelői árai a világpiaci árakhoz igazodnak. Az árak egységességét — szükség esetén — különbözeti forgalmi adó átalány elvonása biztosítja. Az árképzés szempontjából kompetitívnek minősített ágakban a világpiaci árak szerinti gazdaságossági arányok a nyereség differenciálódásában fejeződnek ki oly módon, hogy az átlagos hatékonyságú termelés, illetve tevékenység esetében normatív nyereséggel, a magasabb hatékonyságúaknái nagyobb és a kedvezőtlenebb gazdaságosságúaknál kisebb nyereséggel — indokolt esetben veszteséggel — képződnek az árak. A mezőgazdaságban az átlagos hazai termelési adottságokat és ráfordításokat véve alapul, az árakat — a világpiaci viszonyok figyelembevételével — az indokolt mértékig célszerű a ráfordításarányoktól eltéríteni. 2. 1980. január 1-től megszűnik az eszközlekötési járulék, a bérköltséget terhelő járulék mértéke csökken. 3. Az árak folyamatos igazodását a világpiaci árakhoz az ármechanizmus segíti elő. Az iparban a szabad árforma válik általánossá, csak az energiahordozók árát és az energetikai árakat indokolt hatóságilag rögzíteni. Az árképzés szempontjából kompetitívnek minősített iparágakban a belföldi árakat a külkereskedelmi árak változásához kell igazítani. Ennek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabályok. Elsősorban az ármechanizmus eszközei hivatottak annak előmozdítására, hogy a nem kompetitív területeken a struktúra javítására irányuló kényszer ne legyen kisebb, mint a világpiaci konkurrenciával folyamatosan megküzdő vállalatoknál. 4. Az 1980. január 1-én érvényes termelői árak és a szabályozók kialakításához 34,— Ft/$ és 28,— Ft/transzferábilis Rbl. kereskedelmi árfolyam kerül alkalmazásra. A konvertibilis valuták árfolyamának egymás közötti változását a forint jegyzése rendszeresen követni fogja. III. A jövedelemszabályozás általános rendszere A jövedelemszabályozási rendszer módosításával fokozódik a nyereség hatékonyságot kifejező szerepe, erősödik a vásárlóerőt szabályozó funkciója. Feladata — a népgazdasági tervvel összhangban — az egyensúly szempontjából indokolt jövedelemközpontosítás, valamint az önálló gazdálkodást megalapozó vállalati források biztosítása. A szabályozás abból a feltételezésből indul ki, hogy a termelői árrendezés hatására javuló piaci egyensúly mellett nő a vállalatok költségérzékenysége, ezáltal jobban kibontakoznak a termelési tényezőkkel való racionális, takarékos gazdálkodásra irányuló ösztönzés feltételei. A vállalati jövedelemszabályozás a vállalati nyereségérdekeltségre épül. A szabályozás elfogadja a gazdálkodás eredményeként az árak szerint kialakuló bruttó nyereségarányokat és azokat alapjaiban nem módosítja. 1. A nyereségadózásban továbbra is a kötelező megosztás nélküli alapképzés érvényesül. Ennek megfelelően: — a vállalatok és szövetkezetek nyereségükből városi és községi hozzájárulást kötelesek fizetni, mértéke a nyereség 10%-a. — A városi és községi hozzájárulással csökkentett nyereség után először az általános (lineáris) nyereségadót kell befizetni. Ennek mértéke 1980ban — előreláthatólag — 40—45% között lesz. A különféle nyereségadó visszatartási kedvezmények — meghatározásra kerülő kivételes esetektől eltekintve — megszűnnek. 2. A kötelező és elkülönített tartalékalap rendszere nem változik. A tartalékalap képzés éves kötelező mértéke (várhatóan 10—20%) és kötelező minimális szintje a jövedelemszabályozás mértékrendszerének keretében kerül meghatározásra. A vállalatok kötelező tartalékalapjukat az éves eredményelszámolás során az alábbiak szerint vehetik igénybe: a) 5 éves visszapótlási kötelezettség mellett: — az éves mérlegben megjelenő veszteség esetén a veszteség fedezésére. A felhasználásra eső általános nyereségadót a költségvetés a kötelező tartalékalapba visszatéríti;