Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 32. szám

32. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 885 78. § (1)—(7), 79. § (1), 81. § (1), 83. § (1), 85. § (1), (2), 86. § (1), 91. § (1H8), 97. §-ának (1), (2) és (4) bekezdésében, III. kötete 1. § (3)—(5), 2. § (3), 3. § (1), 6. § (2), (3), 7. § (l)-(3), 10. § (4), 12. § (5), 16. § (4), 17. § (2), 18. § (2), (5), (6), 20. § (3)f, \'4), (6), 21. § (3), 22. § (2), (7), 23. § (1), 24. § (1), (5), 27. § (1), 28. § (4), (8), 29. § (1), (5), (8), 30. § (1), (2), v'5), (6), 31. § (1), (6), 32. § (1)—(3), 33. § (3), 35. § (1), 36. § (6), (8), 37. § (8) , (9), 38. § <7), (8), (13), 39. § (3), 40. § (7) (9) —(11), 41. § (1), (2), 42. § (1), (2), (4), (6), (7), V'9), 43. § (1)—{6), 44. § (1), (2), 45. § (1), 46. § (1)—(3), 47. § a), 48. § (2), 50. §-ának (3), (4) bekezdésében említett előírásokat. 5. A használatbavételi engedélyezési eljárásban azt kell vizsgálni, hogy az építési munkát az építési engedélynek és az ahhoz tartozó helyszínrajznak és műszaki terveknek megfelelően végezték-e el, továbbá az épület (építmény) az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének megfelelő és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e. E ténymegállapítás során az építési engedélyezési eljárás kapcsán említett hatósági előírások megtartását kell ellenőrizni. 6. Budapest főváros területén az OÉSZ I. kötetében foglalt előírások helyett a Budapesti Városrendezési Szabályzat megfelelő előírásainak a megtartását kell ellenőrizni. II. Ha az építésügyi hatóság az építési engedélyezési eljárásról szóló — a 13/1979. (VIII. 30.) ÉVM számú rendelettel módosított — 2/1977. (I. 18.) ÉVM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében említett külön hatósági engedélyezési eljárásokban a rendelet 23. §-a alapján szakhatóságként működik közre, az engedélyezés során az OÉSZ I. kötetéből az I. 1. pontban említett előírások betartását kell vizsgálnia. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium 105/1979. OT—PM számú együttes közleménye a gazdasági szabályozó rendszer 1980. január 1-i módosításáról (Megerősítette a Minisztertanács az 1979. augusztus 23-i ülésén) A gazdasági szabályozó rendszer módosításával szemben támasztott alapvető gazdaságpolitikai követelmény a társadalmi termelés hatékonyságának fokozása, a népgazdasági egyensúly javítása, és az e célokat szolgáló strukturális átalakulás meggyorsítása. Ennek érdekében a szabályozók módosítása a vállalatokat és a szövetkezeteket a hatékonysági és egyensúlyi követelményeknek egyre jobban megfelelő és a népgazdasági terv által meghatározott irányú tevékenységre kell, hogy serkentse. A szabályozók 1980. január 1-ével hatályba lépő mértékei a VI. ötéves népgazdasági terv koncepciójának megfelelően és az 1980. évi terv alapján kerülnek meghatározásra. A Közleményben levő mértékek: irányszámok, amelyek a vállalatok számára lehetővé teszik a felkészülést az 1980. év megnövekedett feladataira. A gazdasági szabályozók 1980. január 1-i módosítását tartalmazó jogszabályok folyamatosan 1979. november végéig kerülnek kiadásra. A gazdasági szabályozók módosításához irányadóként a következők szolgálnak: I. A gazdasági szabályozó rendszer módosításának jő elvei 1. A vállalatok gazdasági érdekeltségének a középpontja továbbra is a nyereség. A nyereségérdekeltség erősítéséhez a megfelelő feltételek a világpiaci hatásokat fokozottabban közvetítő árrendszer és ármechanizmus alkalmazásával, a normativitás elvének következetes érvényesítésével jönnek létre. A hatékonysági követelményeknek meg nem felelő termelés, fejlesztés támogatása csak ideiglenes lehet, ennek fokozatos, céltudatos leépítése programszerűen valósul meg. A világpiaci hatásokat folyamatosan közvetítő árak és a normatív szabályozók a nyereségnek a hatékonyság szerinti differenciálódását váltják ki. Ez alátámasztja a nemzetközi mérce szerint is hatékonyabban működő vállalatok nagyobb fejlődési lehetőségét, ösztönzi a nem hatékony munka felszámolását, illetve hatékonnyá tételét. A jelenleginél várhatóan nagyobb jövedelemdifferenciálódás szélsőségeinek mérséklését célzó támogatások és elvonások úgy kerülnek alkalmazásra, hogy az általános szabályozástól elkülönít-* ve kimutathatók legyenek. Ez egyik lényeges feltétele annak, hogy a vállalati gazdálkodásban meglevő hatékonysági különbségek felismerhetők legyenek. A munka alacsony hatékonyságából származó veszteségeket — támaszkodva a rendelkezésre álló tartalékokra is — erőfeszítéseik fokozásával a vállalatoknak maguknak kell felszámolniuk. 2. A szabályozás normativitása feltételezi a stabilitás és a rugalmasság együttes érvényesítését. A népgazdaság stabilitása elengedhetetlenné teszi a nemzetközi gazdasági feltételekhez való alkalmazkodást. A szabályozás fontosabb stabil elemei az árképzés szabályai, a nyereségadózás rendszere, az érdekeltségi alapképzési és felhasználási előírások, a bér- és keresetszabályozási, valamint a vezetői érdekeltségi rendszer, továbbá a hitelnyújtás alapelvei. A szabályozás rugalmas elemei például az ármechanizmus és az ennek hatására alakuló árak,