Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 625 veti, ugyanakkor elő is segíti azok fejlődését. Az utóbbi másfél évtizedben végbement változások és a szükséges büntetőjogi védelem közötti nagyobb összhang megteremtésének célját szolgálja az új büntető törvénykönyv, az 1978. évi IV. törvény, amely egyben figyelembe veszi a következő időszakban várható fejlődést is. A Btk. XVIII. fejezete a vagyon elleni bűncselekmények szabályozásánál arra az álláspontra helyezkedik, hogy az elkövetési értéknek, az okozott kárnak vagy vagyoni hátránynak a cselekmény minősítésére is kiható jelentősége van. Ennek, megfelelően többféle érték, illetőleg kár vagy vagyoni hátrány szerinti minősítő körülményt állapít meg, nevezetesen a kisebb és a nagyobb, a jelentős, valamint a különösen nagy érték, illetőleg kár vagy vagyoni hátrány fogalmát. A Btk. a vagyon elleni bűncselekményeknél bevált és a társadalomra veszélyesség különböző fokát kifejező érték stb. szerinti differenciálást a pénzügyi bűncselekményeknél (Btk. XVII. fejezet, IV. cím) is bevezette. Szerepelnek ezek a fogalmak egyes más gazdasági bűncselekményeknél, továbbá bizonyos egyéb bűncselekményeknél is; A különböző bűncselekményeknél az érték, kár vagy vagyoni hátrány tekintetében történt elkövetés absztrakt társadalomra veszélyessége általában nem tér el egymástól. Ezért az egyes bűncselekmény-kategóriák között ebben a vonatkozásban nem tehető olyan elvi különbség, amely az azonos törvényi fogalmaknak eltérő tartalmat adna. Következésképpen az egyes bűncselekmény-kategóriákban az e fogalmakat kifejező összegek meghatározásának elvi alapjai azonosak. Az érték, kár, vagyoni hátrány megjelöléseknek, mint minősítő körülményeknek a megállapítása és ezzel a büntetési tételek differenciálása a büntetéskiszabás egyéniesítését is szolgálja. Azt, hogy az elkövetési érték, az okozott kár vagy vagyoni hátrány, mikor minősül jelentősnek, illetőleg különösen nagynak, részben a jogalkalmazásnak kell kialakítania. A Legfelsőbb Bíróság a jelen elvi döntésben ad iránymutatást arra, hogy a Btk. alkalmazásában az elkövetési értéket (az okozott kárt, illetőleg vagyoni hátrányt) mikor kell jelentősnek, illetőleg különösen nagynak tekinteni. Ennek során a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra, hogy a Btk. hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló. 1979. évi 5. tvr. (Btké.) százezer forintot meghaladó összeget állapított meg egyes bűncselekmények jelentős értékére [id. tvr. 27. § (1) bek.], valamint a társadalmi vagyon sérelmére gondatlanságból elkövetett rongálás megvalósulásának esetére [id. tvr. 28. § (3) bek.]. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság a jelentős értéket, illetőleg a jelentős kárt vagy jelentős vagyoni hátrányt [Btk. 282. § (3) bek. c) pont, 292. §, 293. §, 295. §, 299. § (2) bek. c) pont, 303 § (2) bek., 309. § (3) bek. a) pont és (5) bek., 316. § (5) bek. a) pont, 317. § (5) bek. a) pont, 318. § (5) bek. a) pont, 319. § (3) bek. b) pont, 321. § (3) bek. b) pont, 322. § (2) bek. a) pont, 324. § (4) bek. a) pont, 326. § (4) bek. a) pont] százezer forintot meghaladó összeg; a különösen nagy értéket, illetőleg a különösen nagy kárt vagy különösen nagy vagyoni hátrányt [Btk. 259. § (2) bek. b) pont, 259. § (4) bek., 260. § (2) és (3) bek. 309. § (4) bek. a) pont, 316. § (6) bek. a) pont, 317. § (6) bek. a) pont, 318. § (6) bek. a) pont, 319. § (3) bek. c) pont, 320. § (2) bek., 321. § (4) bek. a) pont, 324. § (5) bek. és (6) bek. It tétel, 326. § (5) bek.] egymillió forintot meghaladó összeg esetén tekinti megvalósultnak. Dr. Szakács Ödön s. k.," a Legfelsőbb Bíróság elnöke A Legfelsőbb Bíróság III. sz. Büntető Elvi Döntése az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről Ha a cselekményt önhibából eredő és a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el — s ez a Btk. 25. §-a értelmében az elkövető javára figyelembe nem vehető — a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként. Indokolás 1. A büntető törvény célja, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására és a törvények tiszteletére i(Btk. 1. §). E cél elérése érdekében a bűnözést elősegítő, kedvezőtlen társadalmi jelenségekkel és tényezőkkel szemben a büntetőjogi eszközök igénybevételével is szükséges fellépni. Ilyen tényező az alkoholizmus is. A mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatása a bűnözés alakulására közismert. Egyes bűncselekményeknél — a dolog természeténél fogva — ez a káros hatás egyáltalán nem vagy nem számottevő mértékben jelentkezik. Ugyanakkor viszont bizonyos bűncselekmények elkövetőinek igen jelentős része a cselekményt különböző fokú italos állapotban hajtja végre. Ide tartoznak különösen kiemelkedő mértékben az ember élete és testi épsége elleni bűncselekmények, továbbá a közlekedést veszélyeztető, valamint a közrend elleni egyes bűncselekmények. Társadalmunk mind erőteljesebb küzdelmet folytat a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen. A társadalmi nevelés nyilvánvalóan elsődleges eszközei mellett nem mellőzhető a büntetőjog eszközeinek céltudatos alkalmazása sem az alkoholfogyasztással összefüggő bűnözéssel szemben. A Btk. hatékony eszközökkel lép fel az alkoholfogyasztásnak a bűnözést előmozdító hatásával szemben. A Btk. 75. és 76. §-aiban foglalt rendelkezések az alkoholisták kényszergyógyítására teremtenek