Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

626 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19. szám lehetőséget, olyan esetekben, ha a bűncselekmény elkövetése az alkoholista életmóddal függ össze. Tapasztalati tény azonban, hogy nemcsak szokásos alkoholisták, hanem esetileg leittasodó egyének is követnek el bűncselekményeket. A Btk. 25. §-a azt a törvényi tilalmat állítja fel, mely szerint a — beszámítási képességet kizáró, illetve azt korlátozó tudatzavarról rendelkező — 24. § nem alkalmazható annak javára, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el. (A továbbiak a bódult állapotban elkövetett cselekményre is vonatkoznak.) 2. A Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában — így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, vagy személyiségzavarban — követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A (2) bekezdés értelmében pedig, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt csupán korlátozza, a büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. A Btk. 25. §-ában foglalt tilalom kizárja mind az említett büntetlenséget, mind a büntetés korlátlan enyhítését annak javára, akinek a tudatzavara önhibájából eredő leittasodás következménye. Amikor a törvény ezt a tilalmat felállítja, azt juttatja kifejezésre, hogy az önhibából ittas állapotba kerülő és ebben az állapotban bűncselekmény tényállását megvalósító cselekmény elkövetőjét olyannak kell tekinteni, mint azt, akinek beszámítási képessége van. 3. Az ittas állapot okozta tudatzavar alapvetően eltér a tudatzavar egyéb eseteitől; az önhibából leittasodó tudatzavara olyan ok következménye, melyért az elkövető felelőssé tehető. A saját akaratelhatározásától, szándékától függ ugyanis, hogy a tűrőképességét meghaladó mérvű alkoholfogyasztással előidézi-e a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó tudatzavar veszélyét. A Btk. 25. §-a alapján való felelősség szükségképpen eltér a bűnösség általános alakjától. Az alanyi oldalnak így a Btk. 25. §-án alapuló felelősségnél is jelentősége van, de csupán az önhibából eredő leittasodás, nem pedig az ittas állapotban elkövetett bűncselekmény konkrét, tényállása vonatkozásában. A bíróságnak ennyiben kell az alanyi oldalt vizsgálnia. Azt kell tehát vizsgálnia, hogy a terheltnek tudatzavart előidéző leittasodása önhibából eredt-e. Abban az esetben, ha valaki teljesen önhibáján kívül ittasodott le, a Btk. 24. §-a alkalmazásának helye van. Nem szükséges azonban, hogy az elkövető kizárólagosan csak a saját hibájából kerüljön ittas állapotba; ha egyéb ok is — pl. más személyek ösztönzése — közrehatott: ez az önhiba megállapítását nem zárja ki. 4. A Btk. 25. §-a gyakorlatilag elsősorban a büntetés korlátlan enyhítésének kizártsága körében érvényesül; ugyanakkor a Btk. 24. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása kizártságának.is — bár nyilván ritkábban fordul elő — jelentősége van. A bíróságnak fokozott alapossággal kell vizsgálnia, hogy a terhelt az elkövetéskor cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, illetve a felismerésnek megfelelő cselekvésre képtelen volt-e vagy sem. Erre az eset összes körülményeinek egybevetése alapján lehet következtetni. Egymagában ugyanis a még olyan súlyos fokú ittasság sem szolgálhat alapul a beszámítási képességet kizáró tudatzavar megállapításához. Hasonlóképpen az sem, hogy a terheltnek nem volt oka, indítéka a cselekmény elkövetésére. (Ismeretes, hogy az ítélkezési tapasztalatok szerint a szeszes ital hatása alatt levő, de azért beszámítható állapotú egyének gyakran követnek el kellően nem motivált ölési vagy testi sértési cselekményeket, minden előzmény nélkül verekednek és garázdálkodnak.) Ugyanakkor viszont következtetési alapul szolgálhat — egyebek között —, ha az elkövető magatartása még viszonylagosan sem mutatkozott logikusnak, ha nem volt tisztában kijelentései tartalmával, ha — az ittasság egyébként fellépő tünetei mellett — magatartásából hiányzott az értelmi funkció, a reagálás a személyekre és jelenségekre stb. Mindezeket a körülményeket azonban a bíróságnak nem külön-külön, hanem egybevetve, a maguk együttességében kell értékelnie. Ennek során a szükséghez képest orvosszakértőt is meghallgathat (nem mellőzhető ez alkoholos eredetű elmebetegség, a pathológiás, vagy az abortív pathológiás ittasság fennállásának gyanúja esetén). 5. Felmerül ezek után a kérdés, hogy az ittas állapotban levő személy cselekménye mikor minősül szándékos, illetve gondatlan bűncselekménynek. Amikor a Btk. 25. §-a a 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának tilalmaként jelentkezik, a minősítés kérdése nem okoz nehézséget: a cselekményt attól függetlenül kell — az általános szabályok szerint — minősíteni, hogy az elkövető a felismerési képességében vagy az ennek megfelelő cselekvésben korlátozott volt-e vagy sem. Annál élesebben merül fel a különbségtétel nehézsége akkor, amikor a Btk. 24. §-ának (1) bekezdésében foglalt büntetlenség kizártságának esete forog fenn. A szándékos és a gondatlan bűncselekmény elhatárolásáról azon az alapon, amint az a minősítés körében egyébként történik, ebben' az esetben nyilvánvalóan nem lehet szó. Az önhibából ittas' állapotba kerülő és bűncselekmény tényállását megvalósító cselekményt elkövető személyt olyannak kell tekinteni, mintha annak beszámítási képessége lenne; következésképpen e törvényi rendelkezés folytán az ittas állapotban való elkövetés a cselekmény minősítésén mitsem változtat, azt nem érinti. Ebből az követezik, hogy az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett cselekmény szándékos vagy gondatlan bűncselekményként minősülhet. A cselekmény szándékosan elkövetettként való minősítése mellett tehát nem zárható ki — feltéve, hogy a törvény ezt büntetni rendeli — annak gon-