Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

19. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 619 Kz ismételt bűnelkövetők esetében ezért mindenkor gondosan vizsgálni kell, hogy a korábbi, illetőleg az elbírálás alatt álló bűncselekmény szándékos vagy gondatlan volt-e; mi volt a korábbi büntetés neme és mértéke; a bíróság a büntetés végrehajtását felfüggesztette-e és a próbaidő sikeresen telt-e el; a korábbi, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény milyen jellegű; a korábbi elítélés, fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt-e stb. Jelentősége van a büntetés kiszabása szempontjából annak is, hogy a korábbi büntetés kitöltése és az újabb bűncselekmény elkövetése között mennyi idő telt el. Ezeket a szempontokat egymással összefüggésben kell értékelni a büntetés kiszabása során. A megelőző elítéltség tehát a korábbi büntetésre vonatkozó adatok és az újabb cselekmény elkövetési körülményei, valamint .az elkövető személyiségének gondos vizsgálata alapján a differenciálás követelményeinek megfelelő értékelést igényel. A büntetés kiszabása során általában nem indokolt az előző elítéltségnek súlyosító körülményként értékelése olyan esetekben, amikor korábban nevelő jellegű büntetés kiszabására került sor, s a büntetés kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig hosszabb idő telt el, így a büntetés célja lényegében megvalósult; az elkövető megelőzően méltánylást érdemlő körülmények között vagy kisebb tárgyi súlyú bűncselekményt valósított meg; a korábbi büntetés kiállása óta becsületes életmódot folytatott stb. A korábbi gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatti elítélés általában súlyosítóként értékelendő azokban az esetekben, amikor a bíróság az elkövető újabb ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekményét bírálja el. A törvényi visszaesés hatálya alá nem eső korábbi elítélést a büntetés kiszabása során indokolt súlyosítóként figyelembe venni a többszörösen büntetett elkövetők esetében. A különböző bűncselekmények véghezvitele miatt már több ízben bíróság előtt állt elkövetők tekintetében — még azokban az esetekben is, amikor az újabb bűncselekmény tárgyi súlya nem jelentős, továbbá korábban más jellegű bűncselekmény miatt történt az elítélés —, magában a bűnismétlés tényében általában a személyben rejlő társadalomra veszélyesség magasabb foka jut kifejezésre. Súlyosítóként kell figyelembe venni, ha az elkövető életviszonyainak vizsgálata alapján következetes és viszonylag kitartóbb jellegű bűnelkövetői magatartás állapítható meg; ha az elkövető életviteléből olyan következtetés vonható le, hogy az újabb bűncselekményének megvalósítása a korábbi bűnöző életvezetéséhez való ragaszkodását juttatja kifejezésre; ha megállapítható, hogy az elkövető bizonyos fajta bűncselekmények rendszeres véghezvitelére rendezkedett be. Általában ugyancsak indokolt súlyosítóként értékelni, ha az elkövető előző elítélése azonos vagy hasonló bűncselekmény miatt történt; a korábban súlyos büntetőjogi értékelés alá eső bűncselekmény miatt történt vagy hosszabb időtartamú szabadságvesztésre elítélést; a korábbi büntetés kiállása és az újabb bűnelkövetés között elI telt időmúlás viszonylag rövidebb tartamát stb. • 2. A büntetőjogi feleiősség alapja a bűnösen elkövetett társadalomra veszélyes és büntetendő cselekmény, ezért a cselekmény tárgyi súlya és a magatartás társadalomra veszélyességének a foka alapvető jelentőségű abban az esetben is, ha az elkövető bűnismétlő. Ugyanakkor a bűncselekmény tárgyi súlyához kapcsolódó személyben rejlő társadalomra veszélyesség helyes megítéléséhez az elkövető személyével kapcsolatos körülmények alapos ismerete szükséges. Mindez a bűnismétlők esetében a hatóságok feladatává teszi a személyi társadalomra veszélyesség megítélése szempontjából jelentős körülmények felderítését, illetőleg értékelését. 3. A Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel az elkövető újabb .bűncselekménye miatti felelősségrevonás során a határozat indokolásában azokat az adatokat kell ismertetni, amelyeket a bíróság az ügydöntő határozatában értékelt [Be. 87. § (1) bek. b) pont, 220. § (3) bek.]. Szükségtelen azoknak az adatoki nak a feltüntetése, amelyek nem tárgyai a bűnügyi nyilvántartásnak. II. A visszaesők 1. A Btk. 137. §-ának 12. pontja határozza meg a visszaeső fogalmát. A visszaesésre vonatkozó rendelkezések csupán a Btk. Általános Részében szerepelnek, a törvény a Különös Részben, a minősített esetek körében a visszaesést —- mint a büntetési keretet tágító tényezőt —- nem ismeri. Ebből kövekezik, hogy a cselekmény elkövetőjének visszaesőkénti értékelése a büntetés kiszabásánál valamennyi szándékosan elkövetett bűncselekmény esetében általában súlyosító körülmény., Minthogy azonban a korábbi elítélés alapjául szolgált bűnös magatartás súlya, az elítélés alapját kitevő bűncselekmény jellege, s ennek az újabban elkövetett bűncselekménnyel való viszonya különféle lehet, a visszaesésnek mint súlyosító körülménynek a nyomatéka eltérő lehet. Ezt a bűncselekmény és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség, a bűnösség foka és az egyéb bűnösségi körülmények összhatásában kell megítélni. A törvényi fogalommeghatározásból következik, hogy a visszaesés kizárólag szándékos bűncselekmények viszonylatában kerülhet szóba. Ilyennek kell tekinteni az ún. vegyes bűnösségű bűncselekményeket is, amelyek esetében az alapeset elkövetési magatartása szándékos, az eredmény tekintetében viszont gondatlan bűnösség állapítható meg. 2. A Btk. a visszaesők esetében fokozott büntetőjogi felelősség érvényesítését teremti meg azzal is, hogy olvan joghátrányokat, kedvezményekből kizárást és az enyhébb elbírálás lehetőségétől