Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 19. szám

620 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19. szám megfosztást határoz meg, amelyek a visszaesőkénti értékelés velejárói. Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk. 43. § b) pont, 44. § és 111. § (2) bek. b) pont]; a próbárabocsátás [Btk. 72. § (2) bek.] és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90. § b) pont], a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeiben [Btk. 103. § (2) bek.], jelentkeznek. III. A különös visszaesők 1. A Btk. 137. §-ának 13. pontja határozza meg a különös visszaeső fogalmát, a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseket pedis* a Btk97. §-a foglalja magában. Ez utóbbi szabályozás sajátossága abban áü, hogy a törvény az elkövető különös visszaesői minőségéhez a büntetési tétel felső és alsó határának a felemelését eredményező kerettágító hatást fűz, ezenkívül az enyhítő rendelkezés alkalmazását további feltételhez köti. A különös visszaesőkkel szemben kiszabható büntetések és egyéb joghátrányok ezért lényegesen súlyosabbak, mint amelyeket a törvény a visszaesőkkel (Btk. 137. § 12. pont) szemben rendel alkalmazni. 2. A törvény néhány bűncselekmény esetében a Különös Részben határozza meg a cselekménynek különös visszaesőkénti minősülését. Ezek az esetek — a Btk. Általános Részében szabályozott különös visszaeséshez képest — mint kivételek jelentkeznek, amelyeknél a Btk. 97. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának nincs helye. a) A Btk. az emberölés minősített eseteként szabályozza, ha a bűncselekményt különös viszszaesőként követik el [Btk. 166. § (2) bek. h) pont], ugyanakkor a Btk. 166. §-ának (5) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés meghatározza, hogy a különös visszaesés szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. Ebből a rendelkezésből következik, hogy az erős felindulásban elkövetett emberölésnél a különös visszaesést az is megalapozza, ha az elkövetőt korábban a Btk. 143. §-ának (2) bekezdésében meghatározott merénylet vagy a Btk. 166. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt emberölés miatt ítélték szabadságvesztésre. A Btk. 166. §-ának (5) bekezdése ugyanakkor nem utal a Btk. 166. §-ának (3) bekezdésében szabályozott emberölés előkészületének bűntettére. Minthogy valamely előkészületként büntetendő cselekmény nem tekinthető az alapcselekmény privilegizált esetének: nem alapozza meg a különös visszaesőként elkövetett emberölés megállapítását az a körülmény, hogy az elkövetőt korábban a Btk. 166. §ának (3) bekezdése szerinti bűncselekmény miatt ítélték el. b) A Btk. egyes vagyon elleni bűncselekmények esetében a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó értékre elkövetett (kárt okozó) cselekményt vétségként szabályoz, ha azt a Btk. 137. §-ának 13. pontja alá eső különös visszaeső követte el. Ezekben az esetekben a vagylagosan megállapított büntetések tekintetében a Btk. 97. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók. 3. Az elkövető személyéhez kapcsolódó különös viszaesői minőség sohasem választható el a megvalósított cselekménytől. Vonatkozik ez a megállapítás a bűnhalmazatnak [Btk. 12. § (1) bek.] azokra az eseteire is, amelyeknél a több bűncselekmény közül nem valamennyi cselekmény tekintetében állnak fenn a különös visszaesésnek a Btk. 137. §-ának 13. pontjában írt feltételei. A Btk. 97. §-a (1) bekezdésének második mondatában foglalt az a szabály, hogy halmazati büntetés esetén a Btk. 85. §-ának (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni, vagyis a főbüntetést a bűnhalmazaiban levő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni: kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor az elkövető különös visszaesőkénti minősége a súlyosabb büntetési tétel alá eső bűncselekmény tekintetében állapítható meg. A különös visszaesésre vonatkozó kötelező jellegű rendelkezések ugyanis megelőzik a halmazati büntetés kiszabására lehetőséget adó szabályokat [Btk. 85. § (3) bek.]. Ha viszont a különös visszaesés nem a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyel kapcsolatos: meg kell állapítani a különös visszaesőként megvalósított bűncselekmény büntetési tételét (Btk. 97. §), és ezt kell figyelembe venni a halmazati büntetés kiszabásánál. Ilyen esetben nem kizárt a különös visszaesésre és a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok együttes alkalmazása. 4. A Btk. a Különös Részben a büntetési tételek reális meghatározását adja, ezért a Btk. 87. §-ának (1) bekezdése az enyhítő rendelkezés alkalmazását csak kivételesnek tekinti akkor, ha az eset összes körülményeire figyelemmel a törvényi büntetési tétel legkisebb mértéke is túlságosan szigorú lenne. A Btk. 97. §-ának (4) bekezdése a különös viszszaeső esetében ezen a megkötöttségen felül az ún. egyszeres- enyhítésnek a Btk. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőségeit is szűkíti: a felemelt büntetési tétel alsó határánál alacsonyabb tartamú szabadságvesztést csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet kiszabni. A jogszabálynak ez a rendelkezése azt a kötelezettséget hárítja a bíróságra, hogv olyan esetben, amikor a különös visszaesőre a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a)—e) pontjai értelmében felemelt büntetési tétel alsó határában foglalt büntetésnél alacsonyabb időtartamú szabadságvesztést szab ki, indokát adja annak, hogy milyen különös méltánylást érdemlő körülmények indokolták a büntetés enyhítését. A különös méltánylást érdemlő körülmények kapcsolódhatnak, mind a cselekményhez, mind az elkövető személyéhez. Ezek a körülmények megállapíthatók, ezért a cselekmény kisebb tárgyi súlya, a kisebb hátránnyal járó eredmény bekövetkezése, az elkövetés veszélytelenebb eszközé-