Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

568 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám szerződéstípusoknál a teljesítés helye a jellemzőbb | (pl. vállalkozási szerződésnél a megállapodás sze­rinti tevékenység kifejtésének, illetve az eredmény létrehozásának helye), s ezért e hely szerinti állam jogát kell alkalmazni. A javaslat e szabályok meg­állapításánál abból indul ki, hogy tipikus esetben az így meghatározott hely áll a legszorosabb kap­csolatban az adott szerződéssel, s ezért az itt ha­tályos jog alapján lehet az ügyletet legjobban meg­ítélni (25—28. '§). Ezt az elvet általánosítva juttatja kifejezésre a javaslatnak a szerződésekre iránvadó iog megha­tározásához adott záró rendelkezése (29. §), ame­lyet akkor kell alkalmazni, ha a szerződés joga sem a felek jogválasztása. sem a most ismertetett szabályok alapján nem állapítható egvértelműen meg. A záróklauzula szerint ilven esetben a szer­ződést az azt elsősorban jellemző szolgáltatás kö­telezettje szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelvének) joga szerint kell el- j bírálni; ha pedig az alkalmazandó iosot ígv sem I lehet meghatározni, azt a jogot kell iránvadónak tekinteni, amelyhez a szerződés — lényeges ele­mei szerint — leginkább kapcsolódik. c) A szerződésre iránvadó jog meghatározásá­nál a javaslat a nemzetközi magánjog leguiabb tudománvos eredményeinek leszűrt tapasztalatait és a külföldi kodifikációk legkorszerűbb megoldá­sainak tanulságait hasznosítja. A szerződés joga az ügvlet valamennyi kötelmi jogi hatására vonatkozik [30. § (1) bek.l. Kiterjed a szerződésre irányadó jog az elévülésre is [30. § (4) bek.]. A Ptk-hoz (199. §) hasonlóan a javaslat a szer­ződésekre vonatkozó szabályokat — eltérő rendel­kezés hiányában — alkalmazni rendeli az egyol­dalú nyilatkozatokra is (31. §). A legfontosabb ki­vételt — akárcsak a polgári jogban — a végintéz­kedési nyilatkozatok képezik, amel vekre külön szabályok [36. § (2) bek.l érvénvesülnek. . A javaslat — a nemzetközi gyakorlatot követve — kedvezményes szabályokat állapít meg végül a szerződés alaki érvényességének megállapításá­hoz [30. § (3) bek.]. 3. A szerződésen kívül okozott károkért fenn­álló felelősségre a javaslat a károkozó magatartás (tevékenység vagy mulasztás) helyén és idején irányadó jog alkalmazását mondja ki. A nemzet­közi magánjog elméleti és gyakorlati tapasztalatai alapján megalkotott szabály szerint azonban al­kalmazható a kár bekövetkezésének helve szerinti jog is, ha ez a károsultra kedvezőbb [32. § (1) és (2) bek.]. Ez a megoldás figyelemmel van arra a tényre, hogy ma a szerződésen kívül okozott ká­rok esetében gyakran elválik a károkozó magatar­tás és a kár bekövetkezésének helye; különösen sokszor így van ez gép járműbaleseteknél, amelyek pedig a nemzetközi magánjogi jogviták között te­kintélyes helyet foglalnak el. A károsultra kedve­zőbb jog kiválasztásánál komoly súllyal esnek a latba a biztosítás szempontjai. A károsult helyzetét könnyíti az a rendelkezés is, amely szerint a károkozó vétőképességét akár személyes joga, akár a jogsértés joga szerint meg lehet állapítani [32. § (4) bek.]. A mai káresetek — nem utolsósorban a gépjármű balesetek — esetlegességeit kívánja ellensúlyozni a javaslatnak az a szabálya [32. § (3) bek.] is amely a károkozó és a károsult közös lakóhelye szerinti jog alkal­mazását írja elő. ha a károkozó és a károsult ugyanabban az államban lakik. Ilyen szabály több külföldi jogban ismert. Minden esetben — tehát az előbb említett ki­vételes szabályok érvényesülése mellett is — a károkozó magatartás helyének joga szerint kell viszont megítélni azt, hogy a károkozó magatartás közlekedési vagy más biztonsági szabály megsér­tésével valósult-e meg [33. § (1) bek.]. A „lobogó jogának" alkalmazása a lajstromozott vízi vagy légi járművön elkövetett károkozó ma­gatartás jogkövetkezményeire, megfelel a nemzet­közi szabályoknak. A javaslat a jogellenességet a felelősségre vo­nás elengedhetetlen feltételének tartja, s a jog­ellenesség megítélésénél a magyar jog felfogását érvényesítendőnek, tehát mintegy „közrendi" ter­mészetűnek tekinti [34. § (1) bek.]. A nem va­gyoni kárnak a Ptk-ban (354. §) történt elismerése után a javaslat 34. § (2) bekezdésben foglalt sza­bály várhatóan csak egészen ritkán jut jelentőség­hez, és ugyancsak egyfajta különleges „közrendi" záradék szerepét játssza. 4. A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövet­kezményeire a gazdagodás bekövetkezési helye sze­rinti jogot kell alkalmazni. A javaslatnak ez a szabálya általános a külföldi törvényhozásban (35. §). VI. Fejezet öröklési jog * (36. §) 1. Hatályos jogunkkal egyezően a hagyaték egy­ségének elvét fogadja el a javaslat. A hagyaték egységének elve ma a külföldi jogokban is elfo­gadottabbnak tekinthető, amellett egyezik polgári jogunknak (Ptk 598. §) az öröklésre vonatkozó fel­fogásával is. A javaslat mind az ingó, mind az ingatlan hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogvi­szonyokra az örökhagyó személyes jogát (11. §) rendeli alkalmazni [36. '§ (1) bek.]. A személyes jog megállapításánál az örökhagyó halálának idő­pontját kell figyelembe venni. 2. A végintézkedésre elsősorban ugyancsak az örökhagyó személyes joga vonatkozik. Az alaki ér­vényesség megállapíthatóságát ugyanakkor a ja­vaslat — a nemzetközi gyakorlatot követve — ki­segítő vagylagos kapcsoló elvek megfogalmazásá­val kívánja előmozdítani [36. § (2) bek.].

Next

/
Thumbnails
Contents