Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 569 VII. Fejezet Családi jog (37—50. §) 1. Az országok, közötti megnövekedett személyforgalom elsősorban a családi jogi kérdések jelentőségét fokozta. Hatályos nemzetközi magánjogi szabályaink között — így mindenekelőtt jogsegélyegyezményeinkben — ezért is nagy számban fordulnak elő családjogi rendelkezések. Részese Magyarország több családi jogi tárgyú sokoldalú nemzetközi egyezménynek is. A javaslat a szerepének' megfelelő részletességgel szabályozza a nemzetközi családi jog kérdéseit: a házasságot, a házasság megkötését, érvényességét, a házastársak személyi és vagyoni viszonyait, a házasság felbontását, a családi jogállást, az örökbefogadást, a szülő és gyermek közötti jogviszonyokat, a rokontartást, továbbá a gyámságot és gondnokságot. 2. a) A házasság érvényességének anyagi jogi feltételeinél'a javaslat [37. § (1) bek.] a hatályos joggal [Családról, házasságról, gyámságról szóló tv életbeléptetéséről szóló tvr Csjté 16. § (1) bek.] egyező követelményekből indul ki: a házasulóknak a házasságkötés idején fennálló közös személyes joga irányadó. Eltér a javaslat a Csjté-ben adott jelenlegi szarbálytól abban az esetben, ha a házasulok személyes joga a házasságkötés idején különböző. A Csjté ilyen esetben elkülönítetten rendelte alkalmazni a házasságkötés feltételei szempontjából jelentkező akadályokat: mindegyik házasul óra a saját hazai jogát tekintette irányadónak. Ezzel szemben a javaslat szerint az érvényességet érintő akadályok együttes megítélését tartja szükségesnek: a házasság csak akkor érvényes, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkét házasuló személyes joga szerint megvannak. A javasolt szabály ezzel a változtatással elejét akarja venni olyan helyzeteknek, amelyben a házasság az egyik fél szempontjából érvényes, a másik házastárs szempontjából viszont érvénytelen lesz. A házastársak személyes jogának megállapításánál a házasságkötésnek a felek állampolgárságára történő esetleges kihatását természetesen figyelmen kívül kell hagyni. Ezt a rendezést egészíti ki a javaslatnak az a szabálya, amely szerint a házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha a házasságkötésnek a magyar jog szerint elháríthatatlan akadálya van [38. § (2) bek.]. Tartalmilag ugyanilyen szabályt ismert hatályos jogunk is: Csjté 16. § (2) bek. b) A házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos jog irányadó [37. § (2) bek.]. Ugyanez az álláspontja hatályos jogunknak is (Csjté 15. §). Ez azt jelenti, hogy a javaslat fenntartja a jelenlegi gyakorlatot: Ha a házasulok vagy egyikük magyar állampolgár, a külföldön kötött házasságot alaki szempontból érvényesnek kell elismerni, amennyiben a házasságkötés helyének előírásait betartották. A javaslat fenntartja azt a. lehetőséget is, hogy ha mindkét házasuló magyar állampolgár, külföldön a magyar külképviseleti hatóság előtt is köthessenek házasságot, feltéve, hogy a Minisztertanács felhatalmazta a külképviseleti hatóságot a házasságkötésnél való közreműködésre. Az ilyen házasságot viszont Magyarországon kötöttnek kell tekinti, tehát az alakiságokra is a magyar családi jog előírásait kell figyelembe venni. c) A házasság létezése vagy nemlétezése viszonylag ritkábban vezet nemzetközi magánjogi jogvitára, de előfordulhatnak ilyen esetek. Ezekre a javaslat a házasságkötésre és érvényességre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását rendeli [37. § (4) bek.]. 3. A házastársak személyi és vagyoni jogi viszonyaira a javaslat egységes szabályozást ad (39. §); kiemelést érdemel, hogy a házastársi tartást a körben, a rokontartás eseteitől (47. §) elkülönítetten rendezi. Az irányadó jogot kijelölő kapcsoló elvek lépcsőzetesen felépített szabályként keretezik ezt a problémakört. Fontos az a szabály, amely szerint a házastársait személyes jogának megváltozása nem érinti a korábbi jog alapján beállt személyi és vagyoni joghatásokat [39. § (4) bek.]. , 4. A házasság felbontására irányadó jogot meghatározó szabály ugyancsak a házastársak közös személyes jogát tekinti elsődleges kapcsoló elvnek* s ezt egészíti ki szükség esetére kisegítő elvekkel (40. §). A javaslat a magyar családi jognak a házasság felbontásával kapcsolatos legfontosabb elveknek feltétlen alkalmazását kívánja meg (41. §). Ilyen elvek a következők: — a házassági kötelék felbonthatósága, — feltétlen bontóok el nem ismerése, — vétkességen alapuló bontás kizártsága. 5. A gyermek védelmének elvét juttatja kifejezésre a javaslat a családi jogállás (apaság, anyaság) megállapítására (42. §), továbbá a szülő és gyermek közötti jogviszonyok rendezésére (45. §) irányadó jog meghatározásánál. Az apaság megállapításánál ennek érdekében megváltoztatja a hatályos jogot. Külön kiemelést nyer ez az elv abban a szabályban amely magyar állampolgár vagy Magyarországon lakó gyermek családi jogviszonyaira a magyar jog alkalmazását rendeli, ha az a gyermekre nézve kedvezőbb (46. §), Ezt a szabálvt már lényegében hasonlóan fogalmazta meg hatályos jogunk [Csjté 17. § (3) bek.] is. A nemzetközi gyakorlattal egyezően különböző szabályok vonakoznak az örökbefogadás feltételei-