Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 11. szám

11. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 413 ség elmulasztása miatt a föld térítés nélküli tulaj- I donbavételét elrendelő államigazgatási határozatokat támadják keresettel. [1977. évi 25. tvr-rel j módosított 1961. évi VI. tv. 4. §*(4) bekezdése, a 19/1965. (X. 24.) Korm. számú rendelettel és a 38/1977. (X. 12.) MT sz. rendelettel módosított 7/1962. (III. 13.) Korm. sz rendelet.]. Ezen a területen némi bizonytalanságot tárt fel a vizsgálat abban, hogy az állami tulaj donbavételt megelőzően előírt eljárási szabályok megsértése mennyiben vezethet az államigazgatási ha- ] tározat hatályon kívül helyezésére, továbbá, hogy a művelési kötelezettség elmaradásánál a mulasztásnak felróhatónak kell-e lennie. Véleményünk szerint az idézett jogszabályok célja, nem elsősorban a földek állami tulajdonba vétele, hanem azok megművelésének biztosítása. Ezt szolgálják az igénybevételt megelőzően előírt eljárások is (határszemle, a művelési kötelezettség elmulasztása okainak jegyzőkönyvi rögzítése, a földhasználó 30 napos határidővel felszólítása a művelési kötelezettség teljesítésére, a mulasztás következményeire történő figyelmeztetés). Ha az említett eljárások bármelyikét az államigazgatási szerv elmulasztotta, a határozat hatályon kívül helyezésének lehet helye. Az állami tulajdonbavételt csak akkor lehet elrendelni, ha a földhasználó a föld megművelését neki felróható okból mulasztotta el. Amennyiben művelési kötelezettségét a felszólításban adott 30 napos határidőn túl ugyan, de teljesítette, szintén nincs helye az állami tulajdonba vételnek. Ezzel egyező álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság több törvényességi határozatában (pl. P. törv. I. 21.075/1974/ 2.)c) Az adó- és illetékkötelezettséget megállapító államigazgatási határozat bíróság előtti megtámadásával kapcsolatos perekben az ítélkezési gyakorlat általában ugyancsak megfelel a jogszabályoknak, a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek, a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásainak. Fokozott figyelmet szentelnek a bíróságok arra, hogy az adó- (illeték) alanya adó (illeték) fizetési kötelezettsége alól nyerészkedési célzattal, a jogszabályok megkerülésével, illetve az adóhatóság megtévesztésével ne mentesüljön, de ügyelnek arna is, hogy az adó vagy illeték kivetésére csak a jogszabályokban meghatározott esetekben kerüljön sor. A bíróságok a Legfelsőbb Bíróság módosított PK. 192. számú állásfoglalásának megfelelően a kivetés jogalapjának kérdését vizsgálják. Az adókötelezettséget megállapító határozatok megtámadásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat vizsgálata azt mutatta, hogy a legtöbb probléma a házértékadóval, az általános jövedelemadóval, kisebb mértékben a mezőgazdasági lakosság jövedelemadójával kapcsolatban keletkezett. 1. Több vitás kérdés merült, fel a háztértékadót kivető határozat megtámadása iránti perekben. [2/1975. (II. 21.) MT számú rendelettel módosított 19/1974. (V. 18.) MT sz. rendelet (továbbiakban: R), 17/1975. (IV. 18.) PM számú rendelettel mó' dosított 14/1974. (V. 18.) PM sz. rendelet (továbbiakban: Vhr.)] így különösen abban, hogy mely I kérdések tartoznak a kivetés jogalapja körébe, továbbá, hogy a forgalmi érték megállapításánál milyen tényezőket kell figyelembe venni. Általában helyesen foglaltak állást a bíróságok, mely szerint a kivetés jogalapja körébe tartozik az, hogy az ingatlan forgalmi értéke a jogszabályban írt 500 000, illetve 800 000 Ft-os értékhatárt eléri-e, de ezen felül a tényleges forgalmi érték | megállapítása már összegszerűségi kérdés, ezen a címen az adót kivető határozat a bíróság előtt nem támadható. Hátráltatta az egységes gyakorlat kialakulását az, hogy a Pénzügyminisztérium és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által az államigazgatási hatóságok részére kiadott irányelv (43.120/1975. PM—MTTH) szerint a házértékadó szempontjából az ingatlanokat mindig — tehát a bérlő általi lakottság esetén is — a beköltözhető értékének megfelelően kell figyelembe venni. Egyes bíróságok ezen irányelvnek, megfelelően jártak el, mások ezzel ellentétben a lakottságot akkor is értékcsökentő tényezőként vették figyelembe, ha az ingatlanban a tulajdonos lakott. De nem volt egységes álláspont a kérdésben sem, hogy a forgalmi érték megállapításánál a házasingatlan mely tartozékait, építményeit, alkotórészét kell figyelembe venni. (pl. hogy a garázs értéke figyelembe vehető-e.). A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Tanácselnöki Értekezlete olyan értelemben foglalt állást, hogy a lakottság és a haszonélvezeti jog értékcsökkentő tényezőként csak akkor vehető figyelembe, ha az ingatlanban lakó személv, illetve a haszonélvezeti jog jogosultja a Vhr. 27. § (6) bekezdésében írt családkörén kívül eső személy. Rámutatott arra is, hogy a szolgalmi jog esetében mindig az összes körülmények alapján kell állástfoglalni, hogy ez a jog értékcsökkentő hatást gyakorol-e és mennyiben. (1977. El. II. D. 22/3. jkv. 2 pont). Ugyancsak iránymutatást adott a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban 68/2/1977. szám alatt közzétett eseti döntésében arra nézve, hogy a forgalmi érték megállapításánál milyen felépítményeket, tartozékokat, alkotórészeket kell figyelembe venni. Ennek alapján ma már egységes a gyakorlat abban, hogy a garázs a forgalmi érték megállapításánál figyelembe veendő. Vitatott kérdésként merült fel, hogy az R. 11. § (3) bekezdése szerinti adókulcsok alkalmazásával kapcsolatos jogvita a kivetés jogalapja, következésképpen bíróság hatáskörébe, tartozik-e. Véleményünk szerint a Legfelsőbb Bíróság módosított PK 192. számú állásfoglalása g) pontjának helyes értelme az, hogy a kivetés jogalapja körébe tartozik annak eldöntése: a kivetés a valóságnak megfelelő mennyiségű és mértékű vagyontárgy után történt-e. Az adókulcs mértéke a jogszabály alapján a lakóépületben, üdülőben levő szobák számától, alapterületének nagyságától