Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 11. szám

11. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 411 nak, hanem peres fél, így új eljárásra nem lehet „utasítani", hanem kötelezésnek van helye. 7. Az 1957. évi IV. tv. 55. § (2) bekezdése szerint ha a bíróság az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, az eljáró államigazgatási szervet új eljárásra „kötelezheti". Ugyanakkor a Pp. 339. § (2) bekezdése a „kötelezi" kifejezést használja. Nem egységes a gyakorlat annak megítélésében, hogy az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése esetén az alperes államigazgatási hatóságot minden esetben új eljárásra kell-e kötelezni, vagy ez csupán a döntéstől függő lehetőség. Véleményünk szerint az új eljárásra kötelezés az ügyek és határozatok jellegétől függ. Van* nak esetek, amikor ennek kimondása felesleges. Nyilvánvaló pl., hogy ha a bíróság az igénybevételt elrendelő határozatot azért helyezte hatályon kívül, mert az igénybevétel jogszabályi feltételei hiányoztak, vagy a házértékadót kivető határozatot azért találta jogszabálysértőnek, mert az ingatlan értéke nem érte el a jogszabályban előírt mértéket, nincs szükség új eljárásra kötelezésre. Ha azonban a bíróság a lakás cseréhez való hozzájárulást megtagadó határozatot helyezte hatályon kívül, az államigazgatási szervnek a bíróság ítéletében kifejtett szempontok figyelembevételével még döntenie kell a jóváhagyás kérdésében. 8. Téves egyes bíróságokon tapasztalt az a gyakorlat, hogy abban az esetben, ha az alperes államigazgatási hatóság a perben bejelenti, hogy a keresettel támadott határozatát saját hatáskörében kívánja felülvizsgálni, a Pp. 337. § (1) bekezdése alapján a tárgyalást felfügesztik. A jogszabály helyes értelmezése szerint erre csak akkor van lehetőség, ha a határozat ellen az ügyész nyújtott be óvást, vagy a felettes államigazgatási szerv a határozatnak felügyeleti úton történő felülvizsgálata iránt intézkedett. III. a) A lakásügyekben hozott államigazgatási határozatok megtámadásával kapcsolatos perekben az ítélkezés egységes és törvényes, igazodik az MSZMP KB és a Kormány által 1970-ben kiadott, a lakások építéséről, elosztásáról szóló irányelvekhez. A bíróságok arra törekszenek, hogy ezen a területen is érvényesüljön a társadalmi egyenlőség és igazságosság, biztosítva legyen a rendelkezésre álló lakásalap leggazdaságosabb kihasználása, a lakásoknak társadalmi céljainkkal összhangban álló hasznosítása. Következtésen fellépnek a spekuláció, a munkanélküli jövedelemszerzésre irányuló törekvés minden formája ellen. Ugyanakkor szükség esetén érvényt szereznek az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek. Különösen nagy figyelmet fordítanak a jogtalan nyerészkedési törekvések megakadályozására, a lakásbérleti jogról lemondással, a lakáscsereszerződések jóváhagyásának megtagadásával, a lakásbérleti jogviszony folytatására jogosultság elismerését megtagadó határozatok megtámadásával kapcsolatos perekben. 1. Több kollégiumon vitás kérdésként merült fel, hogy a R. 25. §-ában foglalt felsorolás taxatív vagy példálódzó jellegű. Véleményünk szerint az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a lakásügyi hatóság minden olyan határozata megtámadható bíróság előtt, amely tartalmát tekintve igénybevételt jelent. Ebből következően az R. 25. §-ában adott felsorolás nem taxatív jellegű. Ilyen értelemben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20.371/1976. sz. határozatában. 2. Bizonytalanság tapasztalható annak megítélésében, hogy a lakás elhagyása miatti igénybevételnek, [R. 94. § (2) bek.] csak a bérlővel szemben vagy a visszamaradt jogcímnélküli lakáshasználóval szemben is helye van-e. Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy az igénybevételre csak a bérlővel szemben kerülhet sor. Aki járulékos címen lakik a lakásban, azzal szemben nem igénybevételnek, hanem lakáskiűrítési pernek van helye. 3. Vitatott kérdésként merül fel, hogy a szabadságvesztés büntetését töltő bérlő tanácsi bérlakásának igénybevételét elrendelő államigazgatási határozat [R. 96. § (1) bek.] a bíróság előtt megtámadható-e azon a címen, hogy a bérlő részére biztosított elhelyezés nem felel meg a szükséglakás követelményeinek. E kérdésben a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Tanácselnöki Értekezlete PKT '1/1978. szám alatt úgy foglalt állást, hogy az igénybevételt elrendelő jogerős államigazgatási határozat a bíróság előtt e címen is megtámadható. Az állásfoglalás indokolása szerint az R. 96. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek együttes feltételek, amelyből következik, hogy ha a lakásügyi hatóság a szabadságvesztés büntetését töltő bérlő lakásának igénybevételével egyidejűleg legalább a Vhr. 8., illetve 19. §-aikban meghatározott követelményeknek megfelelő szükséglakást nem biztosít, az utóbbi feltétel hiánya miatt is megtámadható a bíróság előtt a lakásügyi határozat. 4. Egységes a bíróságok gyakorlata a bérleti jogviszony folytatására jogosultság elismerését megtagadó államigazgatási határozatok [R. 25. § f) pontja] megtámadása iránti perekben. Ha a bérleti jogviszony folytatására jogosult a bérlő halálának időpontjában nem tartózkodott a lakásban, helyesen vizsgálják, hogy az R. 94. § (3) bekezdésében írt mentesítő körülmények fennforognak-e. Ennek megállapítása esetében távollétet nem értékelik a bérleti jogviszony folytatására jogosultságot kizáró tényezőként. Helytelen gyakorlatként tapasztaltuk, hogy egyes államigazgatási hatóságok és a bíróságok a lakásbérleti jogviszonv folvtatására jogosultság elismerésénél vizsgálják a várományi jogosult jő-