Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 11. szám

410 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 11. szám II. 1. A vizsgálat megállapításai szerint az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadása iránti perekben az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását jól szolgálják a III. Ppn-nek azok a rendelkezései, amelyek a korábban különböző jogszabályokba foglalt eljárási szabályokat a Pp. XX. fejezeteként iktatták az egységes Polgári Perrendtartásba. A bíróságok általában a jogszabályoknak megfelelően járnak el a viszontkereset, az egyezség, a szünetelés megengedhetősége, a pertárgy értékének megállapítása, a perköltség és a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett illeték viselése, valamint a bizonyítási költségek előlegeztetésének kérdésében. Megfelelően érvényesül az ítélkezési gyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása. A bíróságok minden esetben azt vizsgálják, hogy az államigazgatási határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. Eljárási jogszabálysértés esetén hatályon kívül helyezésre csak akkor került sor, ha az a bírósági eljárásban nem volt orvosolható, illetve a megtámadott határozatot nem az arra jogosult államigazgatási szerv hozta [pl. az államigazgatási hatóságok a tanácsi bérlakás igénybevétele előtt több esetben nem hívták fel az ismert helyen tartózkodó bérlőt az elhagyás okának igazolására; 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet, továbbiakban: Vhr. 85. § (1) bekezdése]. A bíróságok általában helyesen ezt a mulasztást pótolhatónak tekintették éspedig oly módon, hogy a bírói eljárásban vizsgálták: vajon fennállt-e az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (továbbiakban: R.) 94. § (3) bekezdésében írt valamely mentesítő körülmény. 2. Az eljárási szabályok megtartása terén kívánnivalót hagy maga után a tárgyalások előkészítése, az eljárás egyszerűsítését célzó jogszabályi rendelkezések helyes és következetes alkalmazása. Mindez kedvezőtlenül befolyásolta az ítélkezés időszerűségét. Bár a perek átlagos időtartama területenként változó, általában az ügyek jelentős része 3—6 hónap között nyert befejezést, viszonylag magas a 6—12 hónapig, illetve a 12 hónapon túl terjedő pertartam. Az eljárás elhúzódásához vezetett az is, hogy a felek nem éltek a Pp. 330. §-ának (1) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és a keresetet az első fokú államigazgatási határozatot hozó szerv helyett — szinte kivétel nélkül — közvetlenül a bíróságnál nyújtották be. Ennek oka részben az, hogy az államigazgatási határozatok többnyire nem tartalmaznak erre vonatkozó megfelelő tájékoztatást. Ezért nem hatályosulhatnak a Pp. 331. §-ában foglalt, az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását célzó eljárásjogi rendelkezések. További következmény, hogy a fentiek miatt gyakran késedelmet szenvedett a Pp. 331. §-ában írt 8 napos határidő. Helytelen egyes első fokú bíróságoknál tapasztalt az a gyakorlat, hogy csak a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg hívják fel az államigazgatási hatóságot az iratok és a nyilatkozat csatolására. Ennek következtében a bíróság nem foglalhat állást a tárgyaláson kívüli elbírálhatóság kérdésében és emiatt gyakran a tárgyalás elhalasztása vált szükségessé. 3. Az eljárás egyszerűsítésére és gyorsítására vonatkozó rendelkezések megsértése, hogy sokszor az első- és másodfokú bíróságok olyan esetekben sem élnek a Pp. 333—334., illetve 340. §-aiban biztosított tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségével, amikor annak helye lenne. Ez természetesen részben okszerű következménye annak a már említett hiányosságnak, hogy sok esetben a tárgyalás kitűzését megelőzően az államigazgatási iratok és az államigazgatási hatóság nyilatkozata nem áll a bíróság rendelkezésére. De közrehat ebben az is, hogy a bírói felülvizsgálat lehetőségét különböző jogszabályok a perek sajátos jellegéből is folyóan nem egyféleképpen rendezik és a hatásköri szabályozások is meglehetősen bonyolultak. A bírói hatáskör vizsgálata ezért általában az ügy behatóbb, előzetes vizsgálatát sőt nemegyszer bizonyítás felvételét is szükségessé teszi különösen az adóügyekben hozott államigazgatási határozatok megtámadása iránti perekben. Csak így lehet ugyanis a Legfelsőbb Bíróság módosított PK. 192. és PK. 244. számú állásfoglalásban foglaltakat szem előtt tartva a bírói út lehetőségét vagy kizártságát illetően megalapozottan állást foglalni. 4. Csak kivételesen fordult elő, hogy a felperes a pert nem a megtámadott határozatot hozó államigazgatási szerv ellen indította. Ilyenkor a bíróságok minden esetben tájékoztatták a felperest, a Pp. 327. § (3) bekezdésében foglalt lehetőségről. Vitatott kérdés, hogy a másodfokú államigazgatási szerv perbevonására az egész eljárás során, vagy csupán az első fokú eljárásban van lehetőség. Véleményünk szerint mivel a Pp. 327. § (3) bekezdése megkülönböztetés nélkül a „per során" teszi lehetővé a perbevonást és mivel speciális szabály, a Pp. 324. §-a helyes értelmezése folytán a Pp. 146. § (2) bekezdésében írt korlátozás nem érvényesülhet, ezért a másodfokú államigazgatási szerv perbevonására a másofokú eljárásban is van lehetőség. 5. Hibaként tárta fel a vizsgálat, hogy egyes bíróságok több esetben a Pp. 339. § (2) bekezdésének határozott rendelkezése ellenére az államigazgatási szervek határozatát hatályon kívül helyező jogerős ítéletük egy kiadmányát elmulasztják megküldeni az illetékes ügyésznek. 6. Kifogásolható egyes bíróságoknak az a gyakorlata, hogy az államigazgatási szerv határozatának hatályon kívül helyezése esetén helytelenül új eljárásra „utasítják" az alperest. Az államigazgatási hatóság nem alárendelt szerve a bíróság-