Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 42. szám

42. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1297 8- § A vállalat, a biztonságos gazdálkodás elősegítése érdekében, jutalmazási és fejlesztési alapjából saját elhatározása szerinti összegben tartalékalapot képezhet, amelyet — az alap eredeti rendeltetésének megfelelően — korlátozás nélkül bármikor felhasználhat, Visszapótlási kötelezettség nélkül. 9- § (1) A vállalat, dolgozói lakásépítésének támogatása érdekében a 26/1971. (VI. 24.) PM—ÉVM —Mü M számú és az ezt módosító és kiegészítő 8/1973. (L 26.) PM—EVM—Mü M számú, valamint a U/1975. (IV. 26.) PM—ÉVM—Mü M számú együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) alapján a (2) bekezdésben foglaltak szerint lakásépítési alapot képezhet, amelyet az együttes rendelet szabályainak megfelelően használhat fel. » (2) A vállalatnál a lakásépítési alap forrása lehet: . a) az együttes rendelet 6. §-ában felsorolt pénzügyi források; b) az együttes rendelet 7. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a jutalmazási alap; c) a tárgyév január 1-i teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók — a házhoz beosztott dolgozók kivételével számított — létszáma után dolgozónként 700 Ft. (3) A (2) bekezdés c) pontja alapján képezhető lakásépítési alapot a vállalat különféle ráfordításként jogosult elszámolni. A tárgyév során — a maximális összeghatáron belül — mind a képzett alap nagyságát, mind a képzés időpontját a vállalat szabadon határozza meg. (4) A dolgozók lakásépítésének támogatásával kapcsolatos egyéb kérdésekben az együttes rendelet előírásai érvényesek. 10. § A vállalat műszaki fejlesztési alapot nem képezhet. 11- § (1) A vállalatnál — a (2)—(3) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével — a vállalati bérszabályozás rendszeréről szóló 12/1979. (XI. 1.) Mü M számú rendeletben foglaltak szerint, központi bérszínvonalszabályozást kell alkalmazni. (2) A bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszám meghatározásánál a házhoz beosztott dolgozók közül teljes munkaidőben foglalkoztatottnak a következő dolgozókat kell tekinteni. a) A házfelügvelők és más házhoz beosztott dolgozók közül azokat — akiknek személyi alapbérét a házfelügyelők egyes munkafeltételeinek szabályozásáról szóló, a 23/1977. (XII. 14.) Mü M számú rendelettel módosított 19/1972. (X. 13.) Mü M számú rendelet 6. § (2) bekezdésének c)—e) pontjában szereplő bértételek szerint állapították meg, illetve — akiket a 16/1976. (XII. 11.) Mü M számú rendelet, illetve ennek végrehajtására kiadott 18/1977. (IV. 14.) ÉVM számú rendelet alapján soroltak be és a vállalati' munkarend szerint — az adott munkakörre előírt — törvényes munkaidőben foglalkoztatnak. b) A lakóépületek fűtését ellátó dolgozók közül azokat, akiknek havi bérét a központi fűtőberendezései lakóházak és lakótelepek fűtői munkabérének megállapításáról szóló 22/1977. (XII. 14.) Mü M számú rendelet alapján a 7000 légköbméter fűtött térfogat felett érvényes bértételek szerint határozták meg. c) Abban az esetben, ha a házfelügyelő fűtői vagy egyéb feladatokat is ellát, teljes munkaidőben foglalkoztatottnak akkor kell minősíteni, ha a besorolás szerinti teljes bére (pl. a házfelügyelői és fűtői feladatok ellátásáért kapott bér együttes öss_ege) a 2000 forintot eléri. d) Az a)—c) pontokban előírtak szerint nem teljes munkaidőben foglalkoztatottnak minősülő házhoz beosztott dolgozók bérét (beleértve a természetbeni szolgáltatásként biztosított lakás egyenértékét is) a bérszínvonal megállapításakor egyéb bérfizetésként kell számbavenni. (3) A bérszabályozás szempontjából házhoz beosztott dolgozónak kell tekinteni — á házfelügyelő, — a háztömbfelügyelő és — házi munkás (takarító, járdatakarító, ablaktisztító, fűtő, egyéb munkás) minőségben alkalmazott dolgozókat. (4) A (2) és (3) bekezdésben előírtakat az ingatlankezelési tevékenységet végző város- és községgazdálkodási vállalatoknak és a költségvetési üzemeknek is alkalmazniuk kell. 12. § (1) A vállalatnak a házfelügyelői szolgálati lakások egyenértékét — mint természetbeni szolgáltatást — bérköltségként kell elszámolnia. .(2) Lakáshasználat címén bérköltségként elszámolható egyenérték összegét a következő mértékek figyelembevételével kell meghatározni: — összkomfortos lakás m2-ként 6,00 Ft. — komfortos lakás m2-ként 5,40 Ft, — félkomfortos lakás m2-ként 3,60 Ft, — komfort nélküli lakás m2-ként 2,00 Ft. (3) A (2) bekezdés szerinti bérköltséget a jutalmazási alap képzésénél és a bérszínvonal számításának alapjául szolgáló bértömeg meghatározásánál is figyelembe kell venni.