Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 35. szám

782 TANÁCSOK KÖZLÖNYE kifizetőhely által jogalap nélkül megállapított és folyósított segélyek visszatérítésének módozatait a főigazgatóság idézett utasításának 16. pontja részletezi. Amennyiben tehát a visszafizetésre kötelező ha­tározatot a társadalombiztosítási feladatot is el­látó, s egyben a segélyt is folyósító szerv hozta, az e határozattal kapcsolatos jogorvoslat elbírá­lására a munkáltatónál működő társadalombiztosí­tási tanács és nem a munkaügyi vitát intéző szerv jogosulv [17 1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 252. §-a|. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10.049/1978/2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 35.015/1978. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 27. A gondnokság alá helyezés iránt indított perben az alperes elmeállapotát abban az esetben is meg kell vizsgáltatni igazságügyi szakértővel, ha az alperes az elmeosztályon, illetőleg az ideg­elmeosztály elmerészlegén van elhelyezve. A gondnokság alá helyezési perben a fél jogait az ilyen személy is gyakorolhatja. A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan külö­nös szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A szakértőt rendszerint a kijelölt állandó szakértők közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni. A 9/1965. (VIII. 23.) IM számú rendelet 43. §-ában foglalt rendelkezés szerint, ha valamely személy elmeállapotának megvizsgálása polgári ügyben válik szükségessé, az elmeállapotot állan­dó vagy kijelölt igazságügyi elmeorvosszakértő­vel vagy elmegyógyász szakorvossal kell megvizs­gáltatni. Az orvosszakértőnek arról kell véleményt nyilvánítania, hogy a megvizsgált személy elme­beli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt ál­landó jelleggel teljesen hiányzik-e, vagy tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent-e a belátási képessége. E rendelkezés fokozottan vonatkozik olyan polgári ügyekre, amelyekben nem egyszerűen „valamely személy elmelállapotának megvizsgálása válik szükséges­sé", hanem a bíróságnak az alperes gondnokság alá helyezése tekintetében kell döntenie és azt kell elbírálnia, hogy cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezésnek van-e helye. Az a tény, hogy az alperest az elmeosztályra felvették, csak annak bizonyítására alkalmas, hogy alperes elmebeteg, gyógykezelésre szorul és a gyógykezelés a járóbeteg rendelés keretében nem lehetséges. Nem teszi szükségtelenné az igazság­ügyi orvosszakértői vélemény beszerzését az sem, ha az elmeosztály azt igazolja, hogy az alperes ügyeinek önálló vitelére képtelen. Ebből nem le­het megállapítani, hogy az ügyei viteléhez szük­séges belátási képessége állandó jelleggel teljesen hianyzik-e vagy csak tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent és ennek 35. szám megfelelően a Ptk. 13. §-ának (2) bekezdésében vagy a 16. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendel­kezést kell-e alkalmazni. Az ilyen igazolás annak i bizonyítására sem alkalmas, hogy az alperes az i ítélethozatal időpontjában rendelkezik-e az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. A gondnokság alá helyezés iránti perben az al­peres a fél valamennyi jogát gyakorolhatja. Ez a jog akkor is megilleti, ha meghatalmazottat neve- 1 zett, illetőleg a bíróság rendelt ki részéi e ügy- 1 gondnokot. Ebből következik, hogy öt a tárgyalás- 1 ra meg kell idézni, meg kell hallgatni és az íté- 1 letet az alperesnek is kézbesíteni kell. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.861 1977 2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 32.360 1977. számú 1 törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 28. Ha a szolgálati lakás rosszhiszemű jogcím nélküli használója (volt bérlője) a lakásból elköltő­zik, de családtagjait visszahagyja, a családtagok sem tarthatnak igényt elhelyezésre. A házfelügyelő, akit fegyelmi úton elbocsátot­tak, a szolgálati lakásból elköltözött, de vissza- , hagyta házastársát és gyermekét. A szolgálati la- i kással rendelkező szerv a lakás kiürítése iránt in­dított ellenük pert. A bíróság a lakás kiürítésére i kötelezte őket, de úgy rendelkezett, hogy elhelye- i zésükről a felperes köteles gondoskodni. Az alpe- i réseknek legalább komfort nélküli másik lakásra i vagy külön bejárattal rendelkező olyan albérleti 1 szobára van igényük, amely a legszükségesebb bú­torzatuk és felszerelési tágyaik elhelyezésére is al­kalmas. Az elhelyezési igénnyel kapcsolatos rendelkezés az alábbiak miatt téves: A szolgálati lakás bérlőjének házastársa nem bérlőtárs, hanem csak mint a bérlő közeli hozzá­tartozója használhatja a szolgálati lakást. A szol­gálati lakásra vonatkozó lakásbérleti jogviszony­nak tehát a házastárs nem alanya, lakáshasznála­ti joga járulékos, a bérlő jogához kapcsolódik. Ha a bérlő jogviszonya megszűnik, a bérlővel együtt a közeli hozzátartozó is köteles a lakást elhagyni. A kitürítési kötelezettség ilyen esetben a bérlőt terheli, aki e kötelezettségének csak akkor tesz eleget, ha gondoskodik arról, hogy a lakást közeli hozzátartozója is elhagyja. Ha ennes a kötelezett­ségének nem tenne eleget, a bíróság a bérlőt kö­telezi a lakás kiürítésére és a bérlő magatartása alapján bírálja el, hogy a bérlő tarthat-e igényt elhelyezésre. A lakásban lakó hozzátartozónak nincs önálló elhelyezési igénye. Ha a bíróság a bérlő rosszhiszeműségét állapítja meg, ez kihat a hozzátartozóra is. Ellenkező jogértelmezés azt. eredményezné, hogy a volt bérlő jogán azzal együtt lakó személyek külön-külön elhelyezést igényelhetnének függetlenül attól, hogy az a sze­mély (a szolgálati lakás volt bérlője), akinek jogán a lakáshasználatuk biztosítva volt, elhelyezési igénnyel nem rendelkezik. (A Legfelsőbb Bíróság P törv. V. 20.394/1978. sz., a legfőbb ügyész Pfl. 30.819/1978. számú tör­vényességi óvásával egyező határozata alapján.)

Next

/
Thumbnails
Contents