Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 35. szám

35. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 783 29. Telekkönyvbe (ingatlannyilvántartásba) még be nem jegyzett öröklakás, illetve szövetkezeti lakás hagyatéki átadása. Abban az esetben, ha a hagyaték tárgyát az ingatlannyilvántartásba még be ncin jegyzett öröklakás, illetve szövetkezeti lakás képezi, a közjegyzőnek meg kell keresnie az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei takarékpénztári igazgatóságot, s ennek eredményeként tisztáznia kell, hogy a kérdéses öröklakást, illetőleg szövetkezeti lakást az örökhagyó az OTR által nyújtott hitel igénybevételével szerezte-e meg vagy sem. Igenlő esetben a hagyaték tárgyaként kimutatott ingatlanra — az egyes lakásépítési formák pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikai kedvezményről szóló 7/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 8. §-ának (3) bekezdése alapján — az Országos Takarékpénztár javára — a kölcsön teljes visszafizetéséig — elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn, mely tilalmat az ingatlannyilvántartásba be kell jegyezni. Az örökös a hagyatéki tárgyaláson tett ajándékozási nyilatkozatával az általa megörökölt ingatlan illetőséget elidegenítette. A jogosult hozzájárulása nélkül azonban az elidegenítési tilalomba ütköző ez a rendelkezés semmis [Ptk. 114. § (3) bekezdés]. A közjegyző a fentiek folytán az OTP hozzájárulása nélkül a felek jognyilatkozatát nem vehette volna figyelembe, s az ingatlan 1/2 illetőségét ajándékozás jogcímén nem adhatta volna át a másik örökösnek. Az Igazságügyi Minisztérium 205/1976. (I. K. 11.) IM számú tájékoztatójának 1. pontja értelmében az ingatlannyilvántartásba még be nem jegyzett öröklakások, illetőleg szövetkezeti lakások esetében a hagyaték tárgyaként nem az ingatlant kell átadni, hanem az örökhagyó és a takarékpénztár között létrejött érvényes szerződés alapján azt kell csupán megállapítani, hogy a tulajdoni igény milyen jogcímen és milyen arányban illeti meg az örökösöket. Az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló 32/1971. (X. 5.) Kormány számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendeletben szabályozott tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis. Ezért az örökös — örököstársának átruházó jognyilatkozata alapján — átruházás jogcímén csak abban az esetben szerezheti meg a hagyatékhoz tartozó ingatlanilletőség tulajdonjogát (tulajdoni igényt), ha nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá, illetve e korlátozás alól felmentést kapott. Ezzel kapcsolatosan a hagyatéki eljárásról szóló, módosított és kiegészített 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 41. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a hagyatéki tárgyalásra szóló idézésnek figyelmeztetést kell tartalmaznia arra is, hogy ha az örökös a hagyatékhoz tartozó ingatlant örököstársára, a hagyatéki eljárásban közvetlenül nem érdekelt örökösre, vagy a hagyatéki hitelezőre kívánja átruházni, legkésőbb az első tárgyaláson az illetékes szakigazgatási szerv által záradékolt nyilatkozatot köteles csatolni arra vonatkozóan, hogy a másik fél tulajdonszerzési korlátozás alá nem esik, illetőleg a korlátozás alól felmentést kapott. Ennek hiányában a közjegyző az átruházásra vonatkozó nyilatkozatot figyelmen kívül hagyja. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.217/1977<2. sz., legfőbb ügyészi óvással egyező határozata alapján.) 30. Részmunkaidőben foglalkoztatott, ipari nyugdíjas termelőszövetkezeti tagot megillető szabadság mértéke. Az 1971. évi 34. számú törvényerejű rendelettel módosított és kiegészített 1967. évi III. törvény (a továbbiakban: Tv.) 62. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében a termelőszövetkezetnek azt a tagját, aki egész éven át folyamatosan dolgozik, a munkaviszonyban álló dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadság illeti meg. A jogszabály fenti rendelkezése a fizetett szabadság biztosítása feltételeként az egész éven át történő folyp tos munkavégzést határozza meg. A 46/1971. (XII. 28.) Korm. számú rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: R.) 96. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetett szabadság szempontjából egész éven át folyamatosan dolgozó tagnak azt kell tekinteni, aki a termelőszövetkezetben az előző évben 250 tízórás, munkanapot teljesített. Az egyes mezőgazdasági munkák idényjellegére tekintettel a tagok egész évi folyamatos foglalkoztatását még nem mindegyik termelőszövetkezet tudja biztosítani. Az ilyen tagok a folyamatos munkavégzés hiánya miatt eleve elesnének a fizetett szabadságtól. Erre a megoldásra azonban nem kerülhet sor a R. 96. §-ának (1) bekezdés következtében. E rendelkezés ugyanis a fizetett szabadság iránti jogosultság megszerzése szempontjából folyamatosnak tekinti a bár nem egész éven át folyamatosan végzett, de 250 tízórás munkanapot kitevő munka teljesítését. Ennek a rendelkezésnek azonban nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy a termelőszövetkezetben egész éven át folyamatosan dolgozó tagot nem illeti meg a fizetett szabadság, ha a termelőszövetkezet által előírt munkát elvégezte, de a munkanapok száma, illetőleg azoknak óraszáma nem éri el az R-ben említett mértéket. Az idézett jogszabályok helyes értelme szerint nem lehet e szabályozásnak a célja az, hogy az év minden munkanapján jogszabály rendelkezése folytán rövidített munkaidővel folyamatosan dolgozó, de a 250, illetve 150 tízórás munkanapot nem teljesítő tagot a fizetett szabadság kedvezményéből kizárja. A 15/1971. (XII. 30.) MÉM számú rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 136. § (1) bekezdése — a Tv. 62. § (1) bekezdésére utalva — ezért is rendelkezik akként, hogy a folyamatos munkavégzés alapján járó fizetett szabadság mértékének kiszámítására a munkajogi szabályokat kell alkalmazni.