Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 30. szám

672 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám kitüntetésére minden év február 1. napjáig ter­jeszti fel javaslatát a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága művelődésügyi szakigazgatási szervéhez. B) Pénzügyi szakigazgatási szerv 17. A pénzügyi szakigazgatási szerv a megyei tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi szakigazga­tási szervének a helyi tanács végrehajtó bizottsága útján megvalósuló irányítása (Tanácstörvény 69. §) szerint ellátja az intézmények költségvetésének meghatározásával, gazdálkodásának irányításával és működtetésével kapcsolatos — a közvetlen fel­ügyeleti szervre háruló — feladatokat. A pénzügyi tervezéssel, gazdálkodással és ellenőrzéssel kapcso­latos feladatait, illetve hatáskörét, hatósági jogkö­rét a 15/1971. (P. K. 25.) PM számú utasításban foglaltaknak megfelelően — a költségvetési szer­vekre vonatkozó szabályokkal azonos módon — látja el, illetőleg gyakorolja." Vegyes rendelkezések Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 23. A károkozó vétőképességének hiányát a ká­rosult tartozik bizonyítani. A felelősség alóli rész­beni mentesítést megalapozó, rendkívüli méltány­lást érdemlő körülmények a károkozó jogutódja javára nem vehetők figyelembe. [Ptk. 347. § (1) bek. 339. § (2) bek.] Közúti balesetekből eredő kárigényeknél több­ször előfordul, hogy a kárt okozó vagy abban köz­reható személy akár a baleset következtében, akár attól független okból meghal, így a felelősség jog­alapját a károsult és a károkozó jogutódja közötti perben kell tisztázni. Ha ilyen esetben a felperes a jogutóddal szemben követelését arra alapítja, hogy az a károkozó irányában fennálló felügye­leti kötelezettségét felróhatóan megszegte, úgy e kérdés érdemi vizsgálata előtt őt terheli annak bizonyítása, hogy a károkozó belátási képessége a károkozás időpontjában hiányzott, illetve fogya­tékos volt. A gondozó Ptk. 347. § (1) bekezdése szerint fennálló felelőssége ugyanis éppúgy ki­mentésen alapuló (exculpációs) helytállási kötele­zettség, mint amelyről a kárfelelősség általános szabálya rendelkezik. [Ptk. 339. § (1) bek.] A fe­lelősség beálltának azonban fogalmi feltétele a károkozó vétőképességének — teljes vagy részle­ges — hiánya. Az utóbbi kérdésben a bizonyítási teher nem hárítható a károkozó jogutódjára, ha­nem a károsultnak a kártérítési igény általános feltételei közt azt is bizonyítania kell, hogy a kár­okozót annak vétőképtelensége miatt nem von­hatná anyagi felelősségre. Ehhez képest a gon­dozó kimentési lehetőségének vizsgálatára csak a károkozó belátási képességének tisztázását köve­tően kerülhet sor, ahol a bizonyítás esetleges si­kertelenségének következményeit a károsultnak kell viselnie. A károkozó halála miatt bekövetkező jogutódlás a kártérítési követelés jogcímén nem változtat. A kötelezetti oldalon végbement jogalanyváltozás a felelősség jogalapjára mégis kihat annyiban, hogy a jogutódot elzárja azoknak — a felelősség szem­pontjából releváns — tényezőknek a figyelembe­vételétől, amelyek szorosan a károkozó jogelőd személyi és vagyoni helyzetéhez tapadnak. így azok a rendkívüli méltánylást érdemlő körülmé­nyek, amelyek alapján a bíróság a kárért felelős személyt a felelősség alól részben mentesítheti, csupán a károkozó viszonylatában értékelhetők, tehát a jogutód csak azok figyelembevételét nem követelheti. {Ptk. 339. § (2) bek. — Amikor pl. a jogutód a károkozónak törvényes örököse, nem jelenthet számára méltánytalan érdeksérelmet, ha az örökhagyó hagyatékához csak azoknak a ter­heknek a kiegyenlítésével juthat hozzá, amelyek az örökhagyó életében, annak kárra vezető maga­tartása miatt keletkeztek.] A károkozó pozíciójában beállt jogutódlás rend­szerint behatárolja viszont a kártérítés mértékét. A jogutód ugyanis, mint törvényes vagy végren-

Next

/
Thumbnails
Contents