Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 17. szám

484 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám idegenforgalmi szervezetek turizmust és üdülést szolgáló utazásokat szerveznek és közvetítenek. Hasznosítják az idegenforgalmi értékeket az adottságokat, felkutatják és népszerűsítik az idegenforgalmi lehetőségeket. Az idegenforgalmi tevékenység túlnyomó részben vendéglátó, illetve kereskedelmi jellegű szolgáltatások nyújtásából áll, ezért szabályozása e törvényben indokolt (9. §). A termelőeszköz-kereskedelem a kereskedelmi tevékenység sajátos formája. A termelőeszközkereskedelem a termeléshez és beruházáshoz szükséges termékeket szerez be, raktároz és értékesít a kiskereskedelem szokásos kereteit meghaladó mértékben. A termelőeszköz-kereskedelem a beszerzett termékeket jellemzően felhasználók részére és nagy tételben értékesíti. Ez különbözteti meg a nagykereskedéstől — amely általában viszonteladók — és a kiskereskedéstől, amely általában kis tételben és a vásárlók számára értékesít. A termelőeszköz-kereskedelem a beszerzett termékeket viszonteladók és fogyasztók részére is értékesítheti (10. §). A kiskereskedelmi szolgáltatások a belkereskedelmi tevékenység nélkülözhetetlen kiegészítő elemei, elterjedésük a lakosság igényeinek jobb kielégítését szolgálja. A javaslat [11. § (1) bekezdés] e szolgáltatások fajtáit nem sorolja fel, hiszen körük a termékek jellegétől, a felhasználás módozataitól, a technikai fejlődéstől függően igen széles és változó lehet. E szolgáltatások a kereskedelmi tevékenység szerves részei, ezért a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok, szövetkezetek alapító okiratában külön feltüntetésükre nincs szükség. A kereskedés joga a kapcsolódó kereskedelmi szolgáltatások nyújtásának jogát, sőt kötelességét is jelenti. (Ilyen pl. a házhozszállítás, a kisebb javítások, feldolgozások, vagy az üzembe helyezés, az áru csomagolása, illetve fogyasztásra való előkészítése, a kereskedelemben szokásos megmunkálása.) A 11. § (2) bekezdése olyan túlnyomórészt kereskedelmi szolgáltatás jellegű tevékenységeket sorol fel, amelyek a gazdasági fejlődés során önállósultak, így mind fő-, mind pedig résztevékenységként is folytathatók. E tevékenységek önállóan, e célra szervezett gazdálkodó szervezetek főtevékenységeként csak akkor gyakorolhatók, ha az alapító okiratban a gazdálkodó szervezet tevékenységi köreként szerepelnek. A kereskedelmi tevékenység folytatásához szorosan hozzátartozik a reklám és a hirdetés is. A reklámozás és a hirdetés az áruk, szolgáltatások megismertetését, illetve kelendőségük fokozását célozza. A javaslat minden gazdálkodó szervezet valamint a kiskereskedők és a kisiparosok számára lehetővé teszi az általuk előállított vagy forgalmazott cikkek értékesítésének fokozására irányuló reklámtevékenységet. Ehhez külön engedély nem szükséges. A mások által előállított vagy forgalmazott cikkek üzletszerű reklámozására vagy hirdetésére azonban csak állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervezet jogosult. Ebben az esetben a tevékenységhez az alapító okiratban foglalt feljogosítás szükséges. A javaslat e helyen csak a reklámra és a hirdetésre való jogosultság kérdését szabályozza, a reklámozás tartalmáról a IV. fejezet rendelkezik. A javaslat rögzíti a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó legfontosabb hatósági engedélyezési jogköröket. Nagykereskedelem, termelőeszköz-kereskedelem, továbbá utazások üzletszerű szervezése és közvetítése csak külön engedély alapján folytatható. Ilyen engedély hiányában a nagykereskedelmi, az idegenforgalmi, illetve az utazásszervező és közvetítő tevékenység a gazdálkodó szervezet alapító okiratába sem vehető fel (12. §). Kereskedelempolitikai cél, hogy a gazdálkodó szervezetek törekedjenek gazdasági lehetőségeik lehető legjobb kihasználására és az áru útjának rövidítésére. Ennek egyik eszköze lehet a nagy- és kiskereskedelmi tevékenység együttes gyakorlása (ún. demigrossz tevékenység)1. A javaslat ezért a vállalatok és szövetkezetek gazdaságos működésének követelményét szem előtt tartva rögzíti, hogy a vállalatok, szövetkezetek számára többféle belkereskedelmi tevékenység együttes folytatása is engedélyezhető (pl. nagykereskedelem—kiskereskedelem, termelőeszköz-kereskedelem—kiskereskedelem). (13. §). A lakosság kiszolgálása általában üzletekben történik. Az üzletek nyitásáról a vállalatok döntenek. Az üzletek nyitását közérdekből a lakosság ellátásának helyzetétől is függővé kell tenni. Emellett számos más (pl. helyiséggazdálkodási, közegészségügyi vagy tűzrendészeti) követelmény megvalósításától is függ a működés engedélyezése. Ezeket a közérdekű szempontokat a vállalattól független szakigazgatási szervnek kell elbírálnia. A javaslat ezért előírja, hogy üzlet csak hatósági engedéllyel tartható fenn (14. §). A javaslat meghatározza a belkereskedelmi tevékenység engedélyezésének gazdálkodási feltételeit is. Kiemeli a belkereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek önálló gazdálkodását és a kockázatvállalásban kifejezésre jutó felelősségüket gazdasági döntéseikért. Az egyes belkereskedelmi tevékenységet folytató szervek ugyanis működésük gazdaságosságáért és dolgozó kollektívájuk jövedelmének alakulásáért is felelnek. Ez a tevékenységük elsősorban a gazdasági szabályozó rendszer közvetítésével kapcsolódik a belkereskedelem céljának, a megfelelő áruellátásnak a megvalósításához. A népgazdasági terv céljaival való összhang, a jogszabályok és a hatósági rendelkezések megtartása a belkereskedelmi tevékenység általános követelménye, megtartásuk feltétele annak is, hogy a belkereskedelmi tevékenységet folytató szervek valóban hozzájáruljanak a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez [15. § (2) bekezdés].