Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 483 A mezőgazdasági termékekkel folytatott keres­kedelem nagykereskedés és kiskereskedés formá­jában is végezhető. E termékek forgalmára a tör­vény rendelkezéseit a külön jogszabályban meg­határozott eltérésekkel kell alkalmazni. A javaslat meghatározza a belkereskedelmi te­vékenység folytatásának legfontosabb feltételeit. Ezek a következők: — Belkereskedelmi tevékenységre jogosító te­vékenységi kör (3. §). — Az egyes kereskedelmi tevékenységekre vo­natkozó külön engedélyek (pl. nagykereskedés, termelőeszköz-kereskedelem, stb.) (12. §). — Az üzlet létesítésére vonatkozó engedélyek (működési engedély) (14. §). — A kereskedelmi tevékenység gazdasági fel­tételei (15. §). Belkereskedelmi tevékenységet elsősorban az e célra létrehozott szervek folytathatnak, de az ala­pító okirat főtevékenységük szerint nem kereske­delmi szerveket is felruházhat a kereskedelmi te­vékenység folytatásának jogával. Az alapító ok­iratban meghatározott tevékenységi kör az irány­adó tehát abban a kérdésben, hogy az adott szerv folytathat-e és milyen kereskedelmi tevékenysé­get. (3. §). A belkereskedelmi tevékenység áruk vásárlása és továbbadása. A termelőnek az a tevékenysége, amellyel saját termékét hozza forgalomba, ebből a szempontból nem minősül kereskedelmi tevé­kenységnek. Az e termékek forgalmazására vonat­kozó jogot tehát a termelő szervezet alapító ok­iratában sem kell külön feltüntetni, a termelőt ugyanis a forgalmazás joga is megilleti. Mindez nem jelenti azt, hogy a termelő saját termékeit minden korlátozástól mentesen árusíthatja. Azok a szabályok, amelyek a kereskedelmi szervezetek­nek a vásárlóikkal való kapcsolatát, továbbá az árusítás műszaki, egészségügyi, rendészeti és más feltételeit rendezik (összefoglaló néven az árusí­tás szabályai) a termelő és kereskedelmi szerveze­tekre egvaránt kötelezők [3. § (3) bekezdés]. Ilyen rendelkezés pl. az üzletnyitás hatósági engedély­hez kötése (14. §). Ez a fejezet foglalkozik a magánkereskedői te­vékenység alapvető szabályaival is. A magánkeres­kedők munkái a hasznos szerepet tölt be és társa­dalmi szükségletet elégít ki. A javaslat szerint a magánkereskedők kiskereskedelmi és vendéglátó tevékenységet folvtathatnak és kereskedelmi szol­gáltatásokat nvúithatnak olvan szakmákban és te­rületeken, ahol az az állami és szövetkezeti kiske­reskedelem tevékenységét kiegészítheti. A magán­kereskedelmet részletesen külön jogszabály sza­bályozza (4. §). A 6—11. §-ok a belkereskedelmi tevékenység formáiról tartalmaznak rendelkezéseket. E szabá­lyok részben feladatmeghatározó, részben tevé­kenvsegi kört megszabó normákat foglalnak ma­gukba. A nagykereskedés (6. §) a beszerzett áruknak viszonteladók (pl. kiskereskedő) részére való érté­kesítését jelenti. Ennek alapján nem nagykereske­dés a felhasználók, vagy a fogyasztók részére való eladás, mivel ezek nem viszonteladók. Nem nagy­kereskedés a saját előállítású termékeknek akár viszonteladók részére való eladása sem. Nagyke­reskedelmi tevékenység egyébként csak külön en­gedély alapján folytatható. A javaslat szerint a nagykereskedelmi tevékenységet folytató gazdál­kodó szervezetek a beszerzett árut felhasználóknak (termelőknek, közületeknek) is értékesíthetik. A nagykereskedés jogi fogalma nem azonos a nagykereskedelmi funkció közgazdasági tartalmá­val, az áru raktározásával, a kereskedelmi áru­választék kialakításával és a kiskereskedelem áru­ellátásával. A javaslat nem határozza meg, hogy ezt a nagykereskedelmi funkciót milyen gazdál­kodó szervezetnek kell ellátnia, mivel ennek el­döntése gazdasági megítéléstől függő kérdés. Kiskereskedelmi tevékenység keretében fo­gyasztási cikkeket és olyan egyéb termékeket le­het értékesíteni, amelyeket a lakosság is használ. További feltétel az értékesítés üzletszerű volta. Ez rendszeres és haszonszerzési céllal folytatott tevékenységet jelent. Az eseti vagy haszonszerzési cél nélküli értékesítési tevékenység tehát nem mi­nősül kiskereskedésnek. A kiskereskedelmi tevé­kenység további fogalmi eleme, hogy beszerzett terméket értékesít. A beszerzett termékeknek ezért az a továbbadása, amelyet pl. a termék fel­dolgozása, átalakítása előz meg (pl. a vásárolt tex­tíliából ruha készítése), nem kereskedelmi tevé­kenység. El kell választani ettől azt az esetet, ami­kor a beszerzett terméket a kiskereskedelmi tevé­kenységben szokásos módon, a kiszolgálás kultu­ráltságának, az áru használhatóságának, kelendő­ségének fokozása érdekében az úgynevezett keres­kedelmi szolgáltatások (11. §) keretében kisebb mértékben átalakítják. Ebben az esetben az érté­kesítés kiskereskedelmi jellege nem változik. A v endéglátás sajátos kereskedelmi jellegű te­vékenység. Feladata ételek és italok készítése, ér­tékesítése és a vendéglátással összefüggő szóra­koztató tevékenység. A vendéglátás szállást, szállodai ellátást és ezek­kel összefüggő egyéb szolgáltatásokat is nyújt. A javaslat arra is utal, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően a vendéglátás a dolgozók munkahelyi étkeztetését és az oktatási és nevelési intézmé­nyekben a gyermekek és a tanulók étkeztetését is végzi. A vendéglátó tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek nemcsak értékesítést, hanem étel- és italkészítést is folytatnak, cukrászkészítményeket is előállítanak. Ezeket a termékeket egyaránt el­adhatják fogyasztóknak, felhasználóknak és vi­szonteladóknak (8. §). Népgazdaságunkban dinamikusan fejlődik az idegenforgalmi tevékenység. Az utazási irodák és

Next

/
Thumbnails
Contents