Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 16. szám

462 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám dományi Múzeum, valamint más intézmények és magánszemélyek. A Badacsonyi Tájvédelmi Körzet védelmet érdemlő értékei: Földtani értékek A Tapolcai-medence kialakulása a Bakonyhegység triász korú mészkő és dolomit anyaga egy részének lesüllyedésével már évmilliókkal ezelőtt megkezdődött. A süllyedőket, az ország területének nagy részét elöntő Szarmata- majd Pannon-tenger üledéke töltötte ki. Az Uzsai-völgyön belépő Ös-Duna a medencébe érkezve hatalmas kavicsdombokat, kvarc-konglomeratumokat halmozott fel. A tengerek visszahúzódása után a mintegy négymillió évvel ezelőtti felső-pliocén bazaltvulkanizmus a pannóniai rétegekre tufát és bazaltlepényeket telepített. Ezek a tufa és lávarétegek védőtakaróként szolgáltak a pleisztocénban a szél által történt lepusztítás ellen, amely a nem védett helyekről — a Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Tóti-hegy, Gulács, Haláp és Láz-hegy bazaltcsoport közötti területről — eltávolított minden könnyebb anyagot (homokot, agyagot), egészen a mélyebben fekvő és súlyosabb kavics és konglomerátum rétegekig. A bazalthoz hasonló védőréteget jelentett a lepusztulás ellen a pannon homok feletti kvarchomokkő, kvarcit is. Ilyen rétegek találhatók a Káli-medence több területén és a Csobánc DNy-i előterében. Sehol Európában nem található még egy olyan terület, ahol a szél munkája olyan biztosan felismerhető és tanulmányozható, mint a Tapolcaimedencében. Földtanilag különösen értékesek a Szentgyörgyhegy É-i oldalán a 20—25 m magas bazaltoszlopok, népies nevükön kőzsákok. A lefolyó bazalt megmerevedése lenyűgöző szépségben tanulmányozható. Méreteikben ettől ugyan elmaradnak, de jelentős földtani értéket képviselnek a badacsonyi bazaltorgonák. Növénytani értékek A TK tájképi és földtani vonatkozásai mellett a flóra és a vegetáció tekintetében is változatos. Amíg a Tapolcai-medence síkja a magyar flóratartomány (Pannonicum) átmeneti flóravidéke (Praenoricum) zalai flórajárásába (Saladiense) tartozik, addig a belőle szigetszerűen kiemelkedő, bazaltsapkás tanúhegyek: a Badacsony, Badacsonyörs, Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Gulács, Tóti-hegy és Szigliget, valamint a mészkő- és dolomitvonulatok a Dunántúli Középhegység (Bakonyicum) balatoni flórajárásába. (Balatonicum) tartoznak. A síksági részeken sok helyütt még érintetlen láp- és mocsárrétek díszlenek, így a Tapolcai-láprét csetkákás (Schoenetum nigricantis), szittyós (Juncetum subnodulosi) és nyúlfarkfüves (Seslerietum uliginosae) társulásaiban olyan ritka lápi növényfajok élnek, mint a mocsári hizóka (Pinguicula vulgáris), a tőzegmoha-párnákba (Sphagnum) ágyazott kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a lisztes kankalin (Primula farinosa). a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), az illatos hagyma (Allium suaveolens), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a pókbangó (Ophrys sphegodes), kosborok (Orchis laxiflora ssp. palustris. O. coriophora) és ujjaskosborok (Dactylorhiza latifolia, D. incarnata), a vízitorma (Nastortium officináié) és az árokvirág (Samolus valerandi). A kiszáradó lápréteken (Molinietum coeruleae) itt és másutt a mocsári lednek (Lathyrus pannonicus ssp. pannonicus), a komis tárnics (Gentiana pneumonanthe) és a buglyos szegfű (Dianthus superbus) ritkák. A Tapolca-patak mellett, Szigligetnél az óriástorma (Armoracia macrocarpa) védendő. A Balaton-partra jellemzők az itt még szép állományú téli sásosok (Cladietum marisci). Sajnálatos módon a havasi hízóka (Pinguicula alpina) és az angol harmatfű (Drosera anglica) már kipusztult. A bazalthegyek legnagyobb értékei az ofyan xerotherm reliktumok, mint a kizárólag a Szentgyörgy-hegyen, szilikát sziklagyepben (Asplenio septéntrionali-Melicetum ciliatae) fennmaradt cselling-páfrány (Cheilanthes Maranthae) és a veszélyeztetett pikkelyharasztnak (Ceterach officinarum) a Jávorkapikkelyharaszttal (C. Jávorkaeanum) alkotott keverékfaja (C. Mantoniae); a balatoni, endémikus kövifoszlár (Cardaminopsis arenosa ssp. balatonica), virágtalanok közül a madárláb-moha (Pterogonium ornithopoides) és a Caloplaca vitellinaria nevű zuzmó. A Szentgyörgy-hegyen kívül Badacsony és Tátika tetején él két bennszülött lisztesberkenye kisfaj (Sorbus balatonica, S. bakonyensis), a sziklai ternye (Alyssum