Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)
1978 / 16. szám
16. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 463 saxatile) és a hegyi ternye ritkábbik alfaja (A. montanum ssp. Gmelini). A Badacsony és Csopak gyertyános-kocsánytalan tölgyeseinek (Querco petraeae-Carpinetum) egyedülálló faja a borostyánfojtó szádor (Orobanche hederae), ahol a szubmediterrán jelleget a pirítógyökér (Tamus communis), Szigligeten pedig a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) képviselik. A dolomit sziklagyepek (Festucetum pallentis), le gnagyobb növényi értéke az endémikus Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius ssp. Lumnitzeri) és rokonai (ssp. regis-Stephani, ssp. Soói, továbbá a magyar szegfű nagyvirágú alakja (Dianthus Pontederae ssp. giganteiformis), a magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és a borkóró (Thalictrum minus ssp. pseudominus). Molyhos tölgyesekben (Orno-Quercetum) a bokros koronafürt (Coronilla emerus) figyelemreméltó. A Kékkúti csarabos acidofil termőhelyein a csarab (Calluna vulgáris) mellett a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a homoki szegfű (Dianthus arenarius ssp. borussicus), a nyugati sás (Carex Fritschii), laza homokon az ezüstperje (Corynephorus canescens) fontos fajok. A TK emberkéz-alkotta ritka botanikai érdekessége az 1910-es évekből eredő Folly-féle arborétum a badacsonyörsi Kisörsi-hegyen. Egyedülálló mikroklímatikus adottságai számos mediterrán-délszaki ekzóta létét biztosítják. Kiemelkedőek az országban egyedüli, idős arizonai ciprusa (Cupressus arizonica) és a ritkábbik mammutfenyő (Sequoia sempervirens), különösen értékesek ciprus- (Cupressus sempervirens), cédrus• (Cédrus atlantica, C. deodara, C. libani), jegenyefenyő- (Abies bracteata, A. cilicica, A. firma, A holophylla, A homolepis, A. insignis, A. procera, A.veitchii), lúcfenyő- (Picea asperata, P. omorica, P. Smithiana) és 2-, 3- ill. 5-tüs pinus-fajai (P. armandi, P. cembroides, P. Coulteri, P. flexilis, P. leucodermis, P. monticola, P. peuce, P. resiona, P. sabiniana). A Szigligeti Alkotóház arborétuma sok idős, méretes fája miatt érdemel fokozott vé- delmet. Állatvilág A terület geomorfológiai szélsőségeit követő gazdag vegetációból, mint élettérből eredően, a Tapolcai-medence állatvilágára is a változatosság jellemző. A bazaltkúpokon mozaikszerűen alakultak ki a madártársulások. Míg a nagyobb földrajzi tájainkra általában kettő—négy fészkelő közösség a jellemző, addig a Tapolcai-medence bazalt kúpjain 10 fészkelő közösséget, a csatlakozó Balaton-parti részeken további 3 fészkelő együttest állapítottak meg a kutatások során. A hazánkban bizonyítottan előforduló közel 340 madárfajból eddig 176-oí figyeltek meg a területen, melyből 36 faj az átvonuló. A Tapolcai-medencében megfigyelt jelentősebb madárfajok: vándor sólyom (Falco peregrinus), kerecsen sólyom (Falco cherrug), kabasólyom (Falco subbuteo), kis sólyom (Falco colombarius), darázsölyv (Pernis apivorus), jégmadár (Alcedo atthis), gyurgyalag (Merops apiaster), fekete harkály (Dryocopus martius), kövi rigó (Monticola saxatilis), kékbegy (Luscinia svecica), keresztcsőrű (Loxia curvirostra). A tájvédelmi körzet még számos egyéb védett állatfajnak élőhelye, Ilyenek a lápi póc (Umbra Krameri), tarka géb (Proterorhinus marmoratus). réti csík (Misgurnus fossilis), patkányfejű pocok (Microtus oeconomus). A mocsár-réteken jelentős számban élnek a különböző békafajok, a bazalthegyek meleg szikláin a gyíkok tömeges előfordulása a jellemző. Gazdag és változatos a Tapolcai-medence rovarvilága is. Természetvédelmi szempontból mint déli faunaelem figyelmet érdemel a bazalthegyeken a Prosopis punctata Brullé nevezetű ősméhfaj előfordulása. * A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt hatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. Védetté nyilvánítást akadályozó tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12 1971. (IV* 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k.. az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal mb. elnöke