Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)
1978 / 16. szám
442 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám jok megjelenése jellegzetes. Dealpinboreális reliktum-faj a farkasbogyó (Scopolia carniolica). A délies kitettségű, sekélyebb talajú lejtőkön a gyertyános-tölgyesek (Carpino-Quercetum), az északias kitettségű lejtőkön és a völgyek alján a bükkösök (Melitti-Fagetum) találhatók. A bükkösök jellemző lágyszárú növénye a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens). A gyertyános-tölgyesekre jellemző a máj virág (Hepatica nobilis), ritkaság a bajuszvirág (Epipogium aphyllum), az illir árvacsalán (Lamium orvala) és az apróvirágú pimpó (Potentilla micracantha). A Visegrádi-hegység északnyugati kitettségeiben megjelenő mészkerülő tölgyesek (LuzuloQuercetum) lombkoronaszintjében a kocsánytalan tölgy és a bükk uralkodik. Gazdag a társulás mohaszintje (Szerkövek, Dömörkapu, Prédikálószék melletti terület). A Pomáz—Szentendre melletti, feltehetően a legeltetés hatására kialakult sovány és gyér vegetáció feltűnő hasonlatosságot mutat a mészben és sótartalomban szegény tiszántúli szikesekkel. Ahol nincs legeltetés, ott valóságos mezőt alkot a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), kísérő növényfaj a hosszúfűzérű harangvirág (Campanula marcostachya), gyepalkotó a vékony csenkesz (Festuca valesiaca). Az andezit alapkőzeten található két kis lápfolt, amelyben tőzegmoha (Sphagnum) is előfordul. Dégen Árpád 1922-ben fedezte fel a pomázi Kiscsikóvár- Tólak-tavában a Sphagnum obtusum és S. palustre tőzegmoh'a fajokat, amelyek azonban 1945 után kipusztultak. A másik tőzegmohás lelőhely Szentendre határában a Mélymocsár, ahol a Sphagnum teres és S. squarrosum fordul elő. E terület jellegzetessége a csőrös sás (Carex rostrata). A többi tó közül említést érdemel a Pap-réti három tó, a Rekettyés-tavák, a Kerek-tó. A kisebb tavakban időszakosan kialakul a békaliliomtársulás (Hottonietum) is. A hegyi patakokban tömeges a forrásmoha (Fontinalis antipyretica). A tölgyesek helyén kialakult irtásrétek jellemző faja a tarka nefelejcs (Myosotis discolor). A terület védelmét a felsorolt növénytársulásokban élő ritka vagy pusztulóban levő növényfajok sokasága is indokolja. Ilyenek: a hegyi tarsóka (Thlaspi montanum), amelynek itt van egyetlen hazai lelőhelye. Vele együtt él az endemikus Szt. István-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regisStephani), a gömbtermésű ternye (Alyssúm alyssoides ssp. conglobatum), a henye boroszlán (Daphne cneorum) és a Distichum montanum nevű moha. Ugyancsak dolomit sziklagyepben találhatók: az endemikus, reliktumjellegű husáng (Ferula Sadleriana), az ugyancsak endemikus budai nyúlfarkfű (Sesleria Sadlerina), a kövér daravirág (Draba lasiocarpa). Az andezitsziklák egyre fogyó páfránya a fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum). A lejtősztyepprétek nevezetes fajai: a bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla) és a hegyi árvalányhaj (S. Tirsa), a tömött zabfű (Helictotrichon compressum). Ebben a növénytársulásban él a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), az Esztergom melletti Szamár-hegyen pedig a legújabban felfedezett, kizárólag itt található Horánszky-cickafark (Achilles Horánszky). A homoki cickafark (A. ochrole uca) hazai legmagasabb tengerszintfeletti előfordulása a Vöröskőről ismert. További ritkaságok a papucskosbor (Cypripedium calceolus), a gérbics (Limodorum abortivum), a sápadt .kosbor (Orchis pallens), a füles kosbor (O. maculata ssp. signifer), a tarka kosbor (O. tridentata), a bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina), a Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius ssp. Lumnitzeri), a szirti búzavirág (Centaurea mollis), a szürke bogáncs (Carduus glacus), a magyar méreggyilok (Cyanchum pannonicum), a vékony galaj (Galium tenuissimum). Állatvilág A TK állatföldrajzi szempontból az Ösmátra (Matricum) faunakörzet Dunántúli-Középhegység (Pilisicum) fauna járásához tartozik. Alapfaunája pontusi és mediterrán elemekben változatos síkvidéki jellegű; számos déli-délkeleti gerinctelen faj elterjedésének északi határát itt éri el, de néhány kárpáti elem is vegyül a hegység élővilágába. A Pilis-hegység változatos sztyepprét élőhelyei ritka egyenesszárnyú rovarfajok (Orthoptera sp.) életfeltételeit biztosítják. E fajcsoport hasonló gazdagságban csak a mecseki Tubes, és bükki Bélkő környékéről ismert; e két terület azonban a folyamatos kultúrhatások következtében jelentőségét fokozatosan elveszíti. Az egyenesszárnyú rovarok ritkább fajai: magyar tarsza (Isophya costata), amelynek a Kárpát-medencén kívül csak néhány, bizonytalan előfordulása ismert; a fűrészeslábú szöcske (Saga pedo), a sárgazöld virágszöcske (Leptophyes bosci), a hangos hegyi sáska (Stauroderus scalaris), a kerepelő sáska (Psophus stridulus).A Szovjetunió sztyeppéire jellemző réti sáska (Stenobothrus curasius) populációja reliktum jellegű. A Búbánatvölgy—Kerektó ősi fauna-együttes élőhelye. Innen került elő a tudományra nézve is új két ugróvillás faj; négy pókfajnak itt volt az első magyarországi előfordulása. A Pilis csigafaunájából Magyarország új faunaelemeként mutatták ki a következő fajokat, illetve alfajokat: Anisus sperorbis dazuri, Árion fasciatus, Limax nyctelius, Deroceras romanicum, Deroceras sturanyi. A TK gerinces faunájának értékes fajai a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii) és a ritkuló rézsikló (Coronella austriaca). Kivételes jelenség az ásóbékának (Pelobates fuseus) itteni hegyvidéki előfordulása. A patakok—vízállások életterében él a foltos szalamandra (Salamandra salamandra). A TK madárvilága fajokban gazdag. Rendszeres fészkelőhelye a darázsölyvnek (Pernis apivo-