Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 16. szám

442 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám jok megjelenése jellegzetes. Dealpinboreális re­liktum-faj a farkasbogyó (Scopolia carniolica). A délies kitettségű, sekélyebb talajú lejtőkön a gyertyános-tölgyesek (Carpino-Quercetum), az északias kitettségű lejtőkön és a völgyek alján a bükkösök (Melitti-Fagetum) találhatók. A bükkö­sök jellemző lágyszárú növénye a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens). A gyertyános-tölgye­sekre jellemző a máj virág (Hepatica nobilis), rit­kaság a bajuszvirág (Epipogium aphyllum), az il­lir árvacsalán (Lamium orvala) és az apróvirágú pimpó (Potentilla micracantha). A Visegrádi-hegység északnyugati kitettségei­ben megjelenő mészkerülő tölgyesek (Luzulo­Quercetum) lombkoronaszintjében a kocsánytalan tölgy és a bükk uralkodik. Gazdag a társulás mo­haszintje (Szerkövek, Dömörkapu, Prédikálószék melletti terület). A Pomáz—Szentendre melletti, feltehetően a legeltetés hatására kialakult sovány és gyér ve­getáció feltűnő hasonlatosságot mutat a mészben és sótartalomban szegény tiszántúli szikesekkel. Ahol nincs legeltetés, ott valóságos mezőt alkot a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), kísérő növényfaj a hosszúfűzérű harangvirág (Campa­nula marcostachya), gyepalkotó a vékony csenkesz (Festuca valesiaca). Az andezit alapkőzeten található két kis lápfolt, amelyben tőzegmoha (Sphagnum) is előfordul. Dégen Árpád 1922-ben fedezte fel a pomázi Kis­csikóvár- Tólak-tavában a Sphagnum obtusum és S. palustre tőzegmoh'a fajokat, amelyek azonban 1945 után kipusztultak. A másik tőzegmohás lelőhely Szentendre hatá­rában a Mélymocsár, ahol a Sphagnum teres és S. squarrosum fordul elő. E terület jellegzetessé­ge a csőrös sás (Carex rostrata). A többi tó közül említést érdemel a Pap-réti három tó, a Rekettyés-tavák, a Kerek-tó. A ki­sebb tavakban időszakosan kialakul a békaliliom­társulás (Hottonietum) is. A hegyi patakokban tö­meges a forrásmoha (Fontinalis antipyretica). A tölgyesek helyén kialakult irtásrétek jellem­ző faja a tarka nefelejcs (Myosotis discolor). A terület védelmét a felsorolt növénytársulá­sokban élő ritka vagy pusztulóban levő növény­fajok sokasága is indokolja. Ilyenek: a hegyi tar­sóka (Thlaspi montanum), amelynek itt van egyet­len hazai lelőhelye. Vele együtt él az endemikus Szt. István-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis­Stephani), a gömbtermésű ternye (Alyssúm alys­soides ssp. conglobatum), a henye boroszlán (Da­phne cneorum) és a Distichum montanum nevű moha. Ugyancsak dolomit sziklagyepben találha­tók: az endemikus, reliktumjellegű husáng (Fe­rula Sadleriana), az ugyancsak endemikus budai nyúlfarkfű (Sesleria Sadlerina), a kövér daravi­rág (Draba lasiocarpa). Az andezitsziklák egyre fogyó páfránya a fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum). A lejtősztyepprétek nevezetes fajai: a bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla) és a hegyi árva­lányhaj (S. Tirsa), a tömött zabfű (Helictotrichon compressum). Ebben a növénytársulásban él a ve­tővirág (Sternbergia colchiciflora), az Esztergom melletti Szamár-hegyen pedig a legújabban fel­fedezett, kizárólag itt található Horánszky-cicka­fark (Achilles Horánszky). A homoki cickafark (A. ochrole uca) hazai legmagasabb tengerszint­feletti előfordulása a Vöröskőről ismert. További ritkaságok a papucskosbor (Cypripe­dium calceolus), a gérbics (Limodorum aborti­vum), a sápadt .kosbor (Orchis pallens), a füles kosbor (O. maculata ssp. signifer), a tarka kosbor (O. tridentata), a bodzaszagú ujjaskosbor (Dactyl­orhiza sambucina), a Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius ssp. Lumnitzeri), a szirti búzavirág (Centaurea mollis), a szürke bogáncs (Carduus glacus), a magyar méreggyilok (Cyanchum pan­nonicum), a vékony galaj (Galium tenuissimum). Állatvilág A TK állatföldrajzi szempontból az Ösmátra (Matricum) faunakörzet Dunántúli-Középhegység (Pilisicum) fauna járásához tartozik. Alapfaunája pontusi és mediterrán elemekben változatos sík­vidéki jellegű; számos déli-délkeleti gerinctelen faj elterjedésének északi határát itt éri el, de né­hány kárpáti elem is vegyül a hegység élővilá­gába. A Pilis-hegység változatos sztyepprét élőhelyei ritka egyenesszárnyú rovarfajok (Orthoptera sp.) életfeltételeit biztosítják. E fajcsoport hasonló gazdagságban csak a mecseki Tubes, és bükki Bélkő környékéről ismert; e két terület azonban a folyamatos kultúrhatások következtében jelen­tőségét fokozatosan elveszíti. Az egyenesszárnyú rovarok ritkább fajai: magyar tarsza (Isophya costata), amelynek a Kárpát-medencén kívül csak néhány, bizonytalan előfordulása ismert; a fűré­szeslábú szöcske (Saga pedo), a sárgazöld virág­szöcske (Leptophyes bosci), a hangos hegyi sáska (Stauroderus scalaris), a kerepelő sáska (Psophus stridulus).A Szovjetunió sztyeppéire jellemző réti sáska (Stenobothrus curasius) populációja relik­tum jellegű. A Búbánatvölgy—Kerektó ősi fau­na-együttes élőhelye. Innen került elő a tudo­mányra nézve is új két ugróvillás faj; négy pók­fajnak itt volt az első magyarországi előfordulása. A Pilis csigafaunájából Magyarország új fauna­elemeként mutatták ki a következő fajokat, illet­ve alfajokat: Anisus sperorbis dazuri, Árion fa­sciatus, Limax nyctelius, Deroceras romanicum, Deroceras sturanyi. A TK gerinces faunájának értékes fajai a pan­non gyík (Ablepharus kitaibelii) és a ritkuló rézsikló (Coronella austriaca). Kivételes jelenség az ásóbékának (Pelobates fuseus) itteni hegyvi­déki előfordulása. A patakok—vízállások élette­rében él a foltos szalamandra (Salamandra sala­mandra). A TK madárvilága fajokban gazdag. Rendsze­res fészkelőhelye a darázsölyvnek (Pernis apivo-

Next

/
Thumbnails
Contents