Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 15. szám

430 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám A kohó- és gépipari miniszter 2 1978. (III. 18.) KGM számú rendelete a munkaközi szünet kiadásáról és díjazásáról Az egyes munkajogi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 19 1976. (XII. 28.) Mü M számú rendelet 3. § (1) bekezdésével módosított 6 '1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 8 A. §-a alapján a munkaügyi miniszterrel, az érdekelt miniszterekkel, a Vas-, Fém-, és Villamosipari-, a Helyiipari és Városgazdasági-, és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem: 1. § A rendelet hatálya a kohó- és gépipari ágazatba tartozó állami vállalatra, trösztre, egyéb állami gazdálkodó szervre, ipari szövetkezetre, szövetkezeti vállalatra és mindezek gazdasági társulásaira (továbbiakban együtt: vállalat) terjed ki. 2. § (1) A munkaközi szünetet munkaidőn belül kell kiadni a nem fizikai foglalkozású dolgozóknak, kivéve a termelés közvetlen irányításával, anyagiműszaki ellátásával foglalkozókat. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó dolgozóknak egy- és kétműszakos munkaidő-beosztás esetén a munkaközi szünet a munkaidő megszakítása nélkül — műszakidő előtt vagy után — adható ki az olyan termelő munkahelyeken, ahol , a) a termelőberendezések, gépek, gépsorok üzemeltetése, illetve ezek közvetlen kiszolgálása a technológia folyamatossága miatt műszakidőn belül nem szakítható meg, vagy a termelés megszakítása jelentős termelési-gazdasági hátránnyal járna; b) a nem helyi munkavállalók által igénybevett helyközi utazási eszközök menetrendje olyan, hogy a munkaidő megszakításával kiadott munkaközi szünet miatt a munkaidő befejezése úgy alakulna, hogy az érintett dolgozók a menetrend szerint közlekedő eszközökkel nem — vagy 45 percnél hoszszabb várakozási idővel —tudnának lakóhelyükre visszatérni. (3) A (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő munkahelyeket (munkaköröket) a kollektív szerződésben, munkaügyi szabályzatban tételesen kell meghatározni. 3- § A munkaközi szünet díjazásának egy órára járó összege nem lehet kevesebb 6.30 forintnál. 4. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Gácsi Miklós s. k., kohó- és gépipari minisztériumi államtitkár A munkaügyi miniszter 6 1978. (III. 18.) Mü M számú rendelete a munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló 7 1967. (X. 8.) Mü M sjzámú rendelet* módosításáról A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 34 1967. (X. 8.) Korm. számú rendeletben (a továbbiakban: Mt. V.) kapott felhatalmazás alapján — a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — az alábbiakat, rendelem: 1- § A munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló, a 9 1969. (XII. 20.).MüM számú rendelet 4. §-ával és a 24 1974. (IX. 18.) Mü M számú rendelettel módosított 7 1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 3. és 4. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: „3. § (1) Az Mt. V 61. §-ának (2) bekezdésében' foglalt feltételek fennállása esetén a vállalat [Mt. V. 125. § (2) bekezdés c) pont] vezetője havi hétezer forintig terjedően állapíthat meg személyi fizetést. Ha ezt a dolgozó munkakörére előírt bértétel felső határának harminc százalékkal megnövelt összege meghaladja, ennek erejéig állapítható meg személyi fizetés. Ez utóbbi esetben sem lehet a személyi fizetés kilencezer forintnál magasabb összegű. (2) Az (1) bekezdés alapján személyi fizetésben részesített fizikai és nem fizikai dolgozók száma nem haladhatja meg a nem fizikai foglalkozású dolgozók előző év december 31-i munkajogi létszámának 10 százalékát. (3) A miniszter havi tizenegyezer forintig, egyéb felügyeleti szerv pedig havi kilencezer foritig terjedő összegű személyi fizetést állapíthat meg az általa kinevezett dolgozók, valamint — a vállalat (Intézmény) vezetőjének javaslata alapján — a felügyelete alá tartozó vállalat (intézmény) egyéb dolgozói részére. A minisztert megillető hatáskörben állapíthat meg személyi fizetést az országos hatáskörű szerv vezetője, továbbá a kiemelt kategóriába sorolt tanácsi vállalatok dolgozói részére a fővárosi, megyei tanács elnöke. Az így megállapított személyi fizetés a vállalat bérköltségét terheli. * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1967. évi 39, számában