Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 51. szám

10G2 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 51. szám 3. Különféle közvetlenül elszámolható költségek E költségek között a következő tételek szerepelnek : a) A közvetlen bérek járulékai A bérjárulékok a kiegészítő fizetéseket (fizetett szabadságidőre, fizetett ünnepnapra, fizetett étkezési időre stb. járó bér), a bérpótlékokat (műszakpótlék, éjszakai, veszélyességi, magassági, csoportvezetői pótlék stb.) és az így számított összes bért terhelő közteher összegét foglalják magukban. A közvetlen bérek járulékai címen árvetésbe, illetve az utókalkulációba beállítandó Összeget az éves tervezett pótlékkulcs vagy az időszakonként (negyedévenként) kiszámított tényleges pótlékkulcs alapján lehet meghatározni. Az első esetben minden évben meg kell tervezni az érvényes szabályok szerint az ilyen címen kifizetendő összeget, azt kell szembeállítani az időszak összes tervezett törzsbérének összegével, majd az így kiszámított (tervezett) pótlékkulcs alkalmazásával kell ebbe a költségtényezőbe az összeget beállítani. A tervezésnél a vállalat alapul veheti az előző évi bérjegyzékek összesített adatait. Ezt kell korrigálnia a fizetett ünnepnapok, fizetett szabadságnapok és ebből következően a fizetett étkezési idő tárgyévi változásának megfelelően. Hasonlóképpen célszerű eljárni a bérpótlékok tervezésénél is. (Ha a vállaiat tervezett pótlékkulcsot használ, a tervezett pótlékkulcs alapján számított összeg és az ilyen címen ténylegesen felmerült költségek közötti különbözetet az év végén a vállalati általános költségek terhére vagy javára vezeti át, és azt termékekre elszámolnia nem kell.) A második esetben — a bérfizetési jegyzékek adatai alapján — minden időszakban szembe kell állítani az ilyen címen kifizetett összegeket a törzsbérek összegével, és a kiszámított pótlékkulcs alapján kell a közvetlen munkabérekre vetítve ezt a költségtényezőt az utókalkulációban szerepeltetni. A Szabályzatban rögzíteni kell, hogy a vállalat a számításokat vállalati vagy üzemi szinten végzi-e el. b) Gyártási különköltség A gyártási különköltségek csak meghatározott kalkulációs egységhez kapcsolódhatnak. Gyártási különköltségként kell kimutatni a készülékeknek, szerszámoknak, mintáknak, különleges gyártóeszközöknek, valamint a bérköltség terhére kifizetett újítási díjaknak a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható költségei összegét, továbbá a termék helyszíni szerelésével, beépítésével kapcsolatban felmerült kiszállási, utazási költségeket. A gyártási különköltségeket részletezni kell. A különleges gyártóeszközöknél — ha elszámolásuk mennyiségarányos — a gyártóeszköz összes költségét és a vele gyártani tervezett menynyiséget is fel kell tüntetni. c) Értékesítési különköltség Az értékesítési különköltségek — hasonlóan a gyártási különköltségekhez — mindig meghatározott kalkulációs egységhez kapcsolódnak. Elszámolási szabályaik is megegyeznek a gyártási különköltségek elszámolási szabályaival. Értékesítési különköltségként kell kimutatni általában a megrendelő különleges igénye miatt felmerülő, illetve felmerült és a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható értékesítési költségeket (különleges csomagolás, szállítás, prospektusok stb. költsége). • 4. Egyéb közvetlen költség Az ebben a költségtényezőben kimutatni kívánt költségeket a gyártási rendszer, a technológia, a termelés-szervezés adottságai és sajátosságai figyelembevételével a vállalatok határozzák meg. Ide tartozhatnak a közvetlen költségnek minősített, a termék gyártásával, a gyártási technológiával szervesen összefüggő üzemi költségek, a gépköltségek, illetőleg ezek meghatározott része. Az egyéb közvetlen költségek önálló költségtényezőként szerepeltethetők olyan termékeknél (termékcsoportoknál) is, amelyek rendelkeznek olyan közös ismérvekkel (alapanyag, méret, minőség, a kivitel módja stb.), arrfelyek alapján a köztük levő különbségek és eltérő költségigényük egyenértékszámokkal vagy más műszaki-gazdasági számításokkal kifejezhető, illetve meghatározható. Nem vonhatók ebbe a körbe azoknak az állóeszközöknek (épületek, vezetékek, üzemi irodák berendezése és felszerelése stb.) működtetési és állóeszköz-fenntartási költségei, amelyek az üzem egészét szolgálják és így költségeik nincsenek okozati kapcsolatban az előállított termékek mennyiségével és összetételével. A vállalat a Szabályzatban rögzíteni köteles az üzemi költségeknek, illetőleg a gépköltségeknek azt a körét, amelyet ebben a költségtényezőben kíván kimutatni. Technológiai folyamatonkénti (fázisonkénti) kalkuláció esetében ebben a költségtényezőben mutatható ki a fázisnak, az egyébként az üzemi általános költségek körébe tartozó költségei. Előfeltétel az, hogy a fázis költségei, valamint a fázisban előállított (megmunkált) termékek közötti kapcsolatok műszaki-gazdasági számításokkal meghatározhatók legyenek. Ez általában akkor valósítható meg, ha a fázisban egy vagy egyfajta terméket vagy termékcsoportot gyártanak, illetve annak megmunkálását végzik. A vállalatnak az egyes fázisokhoz tartozó tevékenységek költségtartalmát, a fázis kezdő és végpontját a Szabályzatban részletesen felsorolva rögzítenie kell. 5. Közvetlen önköltség (közvetlen költségek összesen) A költségkategória az 1—4. költségtényezők öszszegezése révén határozható meg.