Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 51. szám

51. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1061 Gépek (termelőberendezések) állóeszköz-fenntartása Ezen a címen a gépek (termelőberendezések) mindennemű javításának és karbantartásának költségei (a felmerült bérek és a bérek járulékai, a felhasznált anyagok, az idegen javítások költsége stb.) számolhatók el. Ide tartoznak a tervszerű megelőző karbantartás (TMK), a felújítások (nagyjavítások), továbbá az esetleges meghibásodás miatt szükségessé vált karbantartási és javítási munkák költségei. III. A költségtényezők tartalma 1. Közvetlen anyagköltség Közvetlen anyagköltségként kell kimutatni a kalkulációs egység terhére utalványozható vagy elszámolható anyagok értékét; így — a felhasznált nyers- és alapanyagok, — a nyers- és alapanyagok technológiai átalakításában közvetlenül résztvevő fűtőanyag és energia (technológiai energia), — a vásárolt félkész termékek és alkatrészek (kooperációs termékek), valamint — továbbfelhasznált saját termelésű félkésztermékek és alkatrészek értékét, továbbá — az anyagok (termékek) után felhasználáskor fizetendő adó (ellenkező előjellel a támogatás) öszszegét és — a bérmunkadíjat. A nyers- és alapanyagokat — a szakmai sajátosságok szem előtt tartásával — az anyagféleségek pontos meghatározásával kell felsorolni. A technológiai fűtőanyag és energia akkor lehet különálló költségtényező, ha a gyártmány előállításához szükséges mennyiség meghatározható. (A vállalat a technológiai fűtőanyag és energia felhasználását mérni vagy megbízható számításokkal alátámasztani tudja.) Az utókalkulációban a közvetlen anyagköltség értékét — az anyag felhasználásának a könyvvitelben (a vállalati számlarendben) választott elszámolási módjától függően — tényleges beszerzési áron vagy elszámolóáron számítva kell megállapítani. A vállalat a tényleges beszerzési árat meghatározhatja időrendi sorrendben a legrégebben beszerzett készlet mennyiségéből és árából kiindulva vagy mérlegelt átlagáron. Elszámolóár alkalmazása esetén a felhasználásra jutó anyagárkülönbözet elszámolásának módját és ezzel azt, hogy az melyik költségtényezőben jelentkezik — az ágazati számlakeretben, illetve az árképzési előírásokban foglaltak alapján — a vállalat számlarendjében határozza meg. Közvetlen költség az anyagárkülönbözet összege akkor, ha annak értéke — a közvetlenül elszámolt anyagfelhasználás függvényében — a kalkulációs egységre megállapítható, illetve elszámolható. A jelentősebb nyers- és alapanyagokra jutó árkülönbözet összegét célszerű közvetlen költségként kezelni és így kimutatni. Ugyanezt az eljárást célszerű követni akkor is, ha a vállalat a külön felszámított szállítási és rakodási költségeket nem építette be az elszámolóárba és az anyagfajta árához viszonyítva a külön felszámított szállítási és rakodási költség jelentős. A továbbfelhasznált saját termelésű anyagokat, félkész termékeket és alkatrészeket — a további termelési fázisokban — összességükben mindig a saját termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló tényleges önköltségen kell számításba venni. Ha a vállalat a tényleges önköltséget — a könyvviteli előírásokkal összhangban — megbontja a saját termelésű készletek rögzített elszámolási egységáron számított értékére és e készletre jutó készletértékkülönbözetre, a továbbfelhasznált saját termelésű termékekre jutó készletérték-különbözetet is el kell számolnia. Ha az árképzésnél a saját előállítású félkész-termékeket áron vették számításba, rögzített elszámolási egységárként a félkész termék árát kell használni és a továbbfelhasznált félkész-termékek áron számított értéke, valamint az értékelés alapjául szolgáló önköltségen számított értéke közötti különbözetet (készletérték-különbözet) az utókalkulációban külön tételben kell szerepeltetni. A közvetlen anyagköltségek között kell elszámolni a termék előállításával összefüggő bérmunkadíj összegét is. A közvetlen anyagköltséget csökkenteni kell a kalkulációs egységre megállapítható, jelentősebb értékű hulladék értékével. Hulladék az az anyagmennyiség, amely a gyártáselőkészítés által utalványozott és kiadott anyagok kiszabása, méretre vágása, megmunkálása közben keletkezik. Az árvetésbe állítható anyagárak meghatározásának szabályait az árképzési előírások tartalmazzák. Mind az árvetésben, mind az utókalkulációban az anyagköltség összege mellett a fontosabb anyagok felhasználásának bruttó és nettó mennyiségi adatait is fel kell tüntetni. 2. Közvetlen bérköltség Közvetlen bérköltségként kell kimutatni a termék előállításáért (megmunkálásáért) vagy egyegy művelet elvégzéséért teljesítmény- vagy időbérben az érvényes szabályok szerint kifizethető (elszámolható), illetve kifizetett (elszámolt) munkabér összegét. Prémiumos időbér használata esetén közvetlen bérnek kell tekinteni a kalkulációs egységre közvetlenül elszámolható prémium összegét is. Mind az árvetésben, mind az utókalkulációban (az utóbbiban lehetőség szerint) a bérköltség öszszegén kívül a bérek számfejtésének alapjául szolgáló munkaidőt (normaidő vagy ténylegesen eltöltött idő) is fel kell tüntetni.