Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 51. szám

1053 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 51. szám vonni, amelyek rendelkeznek olyan közös ismérvekkel \alapanyag, a kivitel módja, méret, minőség stb.), hogy azok alapján eltérő költségigényük egyenértékszámok segítségével vagy ehhez hasonló módon kifejezhető, illetve meghatározható legyen. A termékegység önköltsége egyenértékszámos osztással vagy az egyéb jeŰemző ismérvek szerinti megosztás alapján állapítható meg. (3) A termékcsoportokról — kialakításuk alkalmával — jegyzéket kell készíteni, felsorolva abban a csoportba tartozó termékeket, valamint a csoportba tartozó termékek ismérveit. Ev közben termékcsoportokat összevonni, szétbontani vagy valamely terméket egyik csoportból a másikba átsorolni nem szabad. 8- § (1) Technológiai folyamatonkénti önköltségszámítás esetén egy-egy technológiai folyamat költségét kell kiszámítani. A termékegység önköltsége a technológiai folyamat költségei és a folyamatban előállított termékmennyiség hányadosaként osztással vagy egyenértékszámos osztással határozható meg. (2) A termelési költségeknek fontosabb folyamatok szerinti elszámolását a vállalati (szekmai) sajátosságok határozzák meg. 9. § Árképzési célokra az önköltségszámítást (árvetést) a termék meghatározott egységére, a tervezett vagy alkalmazott gyártástechnológia, a teljes felszerszámozottság és a kellő begyakorlottság időszakában műszakilag indokolt, tervezett vagy tényleges költségek alapulvételével kell elkészíteni. Az önköltségszámítás módszerei 10. § (1) Az önköltségszámítás módszere a termék tervezett vagy tényleges önköltsége kiszámításának szabályait határozza meg. (2) A közvetlen önköltség számításának módszerét a 2. § (2) bekezdése alapján kiadott ágazati (szakágazati) irányelvek figyelembevételével a Szabályzatban rögzített költségutalványozási és költségelszámolási rend szerint kell meghatározni. (3) Az általános költségek kalkulációs egységekre elszámolásának (felosztásának) módszerei a következők lehetnek: a) osztó kalkuláció, b) pótlékoló kalkuláció, c) vegyes kalkuláció (a kalkulációs módszerek kombinációja). (4) Az önköltségszámítási módszerek megválasztásánál a vállalatnak a tevékenység jellegét, az alkalmazott technológiát és termelésszervezeti felépítését kell figyelembe vennie. Az önköltségszámítás fajtái 11- § (1) Az önköltségszámítás készülhet a) a tevékenység megkezdésé előtt (előkalkuláció), b) a tevékenység folyamatában (közbenső kalkuláció) és c) a tevékenység befejezése után (utókalkuláció). (2) Önköltségszámítást a vállalat a 2. § (2) bekezdése alapján kiadott ágazati (szakágazati) irányelvekben ajánlott módszerek figyelembevételével — az általa választott formában és módszerrel készíthet. Gazdaságossági, jövedelmezőségi és tervezési számításoknál a gazdasági kalkuláció bármely formáját alkalmazhatja. (3) Az árképzés céljára szolgáló önköltségszámítás \árvetés) készítésének kötelezettsége (köre, gyakorisága) tekintetében, valamint az egyes ártényezők mértékének és értékelésének meghatározásánál a mindenkori árképzési rendelkezések, valamint a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. sz. határozatban és az annak értelmezéséről szóló rendelkezésekben (közleményekben) foglaltak az irányadók. Előkalkuláció t 12. § (1) Előkalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat a termelés (a tevékenység) megkezdése előtt — a műszaki és technológiai előírások, továbbá a gyártást megelőzően rendelkezésre álló bizonylatok adatai szerint felhasználható élő- és holtmunka mennyiségének figyelembevételével — meghatározza a termék tervezett önköltségét. (2) Az önköltségtervezés céljára szolgáló előkalkulációban (a tervkalkulációban) az önköltség tényezőit a tervidőszak tervezett költségadatai (a közvetlen költségek normái, az általános költségek tervezett összegei) alapján kell számításba venni. Az előkalkuláció (tervkalkuláció) körét és gyakoriságát a vállalat határozza meg. Meghatározott célokra az illetékes hatóság előírhatja az előkalkuláció eseti vagy rendszeres készítését. (3) A vállalat előkalkulációs rendszerét úgy alakítsa ki, hogy az a normatív számvitel és a normatív utókalkuláció bevezetését, továbbá a megalapozott költséggazdálkodást (a költségváltozások tervezését) lehetővé tegye. Az ehhez szükséges normákat meg kell állapítani és gondoskodni kell folyamatos karbantartásukról.