Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)
1978 / 51. szám
51. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1059 Közbenső kalkuláció 13. § (1) Közbenső kalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalat valamely termék önköltségét a termelés folyamata alatt kiszámítja, részben a gyártást megelőzően rendelkezésre állott, részben a gyártás folyamata alatt keletkezett bizonylatok alapján. (2) A közbenső kalkuláció körét, gyakoriságát és a költségtényezők tagolását a vállalat határozza meg. Utókalkuláció 14. § (1) Utókalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, ameliyel a vállalat a termelés (a tevékenység) befejezése után a ténylegesen felmerült költségek alapján a termék önköltségét kiszámítja. (2) Az utókalkuláció készítésének kötelezettségét, gyakoriságát — e rendeletben foglaltakon, valamint egyéb hatósági rendelkezések betartásán túlmenően — belső információs igényei alapján a vállalat határozza meg. (3) A saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, kész- és télkész termékek) év végi mérlegértékének meghatározására évenként egyszer, évzárl-atkor utókalkulációt kell készíteni. Ennek az utókalkulációnak a költségeket a sajá' termelésű készletek értékelésének alapjául szolgáló önköltségig bezáróan kell tartalmaznia. (4) Az utókalkuláció adatai és a könyvelési adatok (főkönyvi könyvelés, analitikus nyilvántartás) között tartalmi és számszerű egyezőségnek kell fennállnia. A vállalat — függetlenül a választott könyvelési módszertől (a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás rendszerétől) — belső előírásokkal köteles gondoskodni arról, hogy a könyvvitelben elszámolt költségek az utókalkuláció adataival egyeztethetők legyenek. (5) A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartásban a közvetlen költségeket kalkulációs egységenként, a felosztandó általános költségeket költséghelyenként, az általános költségek felosztásához szükséges adatokat pedig költséghelyenkánt és azokon belül kalkulációs egységenként folyamatosan gyűjteni kell. E nyilvántartás alapján kell az önköltségszámítási adatokat az árvetések ellenőrzésére vagy egyéb célra szolgáltatni. Az adatszolgáltatás körét és gyakoriságát az adatkérő hatóságok határozzák meg. Bizonylati rend 'Sí » T:5 l i ÍSÉSfíJ t "í Té t T . :.< r ' A számvitel bizonylati rendjéről szóló pénzügyminiszteri rendelet előírásait kell megfelelően alkalmazni mindazoknál az önköltségszámításnál felhasznált bizonylatoknál is, amelyek nem kizárólag a számvitel részére készülnek (pl. műszaki dokumentációk stb.). Felelősség 16. § Az önköltségszámítás rendjének előírásszerű kialakításáról, a Szabályzat összeállításáról, az előírások megtartásáról a vállalat vezetője és a vállalat számviteli rendjéért felelős vezető (gazdasági igazgató, gazdasági igazgatóhelyettes, elnökhelyettes, igazgató főkönyvelő, főkönyvelő stb.) együttesen kötelesek gondoskodni. A vállalat, gyár, gyáregység, üzem, telep stb. műszaki vezetője felelős az önköltségszámítás részére adott műszaki adatok helyességéért, azok időbeni szolgáltatásáért. Záró rendelkezések 17. § (1) Az ágazati minisztériumok (országos hatáskörű szervek) a 2. § (2) bekezdése szerinti irányelveket legkésőbb 1979. június 30-ig teszik közzé. (2) A vállalat az e rendeletben és mellékletében meghatározott szabálvok, valamint az irányelvek szerinti Szabályzatát 1980. január l-ig köteles elkészíteni, illetve módosítani. 13. § (1) Ez a rendelet — a 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kivételével — 1980. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg a 149/1962. (PK 27.) PM számú, valamint a 166/1966. (PK 31.) PM számú utasítással módosított 155/1965. (PK 38.) PM számú utasítás hatályát veszti. (2) A 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a kihirdetés napián lép hatályba. Melléklet a 28/1978. (XI. 14.) PM—ÁH számú rendelethez I. A költségtényezők részletezése 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Különféle közvetlenül elszámolható költségek a) Közvetlen bérek járulékai b) Gyártási különköltség c) Értékesítési különköltség 4. Egyéb közvetlen költség
