Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)
1977 / 36. szám
36. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 915 Különös gondot szükséges fordítani az egyes gazdasági tevékenységek közvetlen szervezésécel, irányításával foglalkozó szervezeti egységek munkájának fejlesztésére, így a kereskedelmi áruforgalom, a hálózatszervezés, továbbá a termeltetés, a felvásárlás és a termékértékesítés feladatainak magasaob színvonalú ellátására. — A szövetkezetek általános jellegével összefüggésben a fő tevékenységek irányítását végző szervezeti egységek felépítésének differenciáltnak kell lennie. Ez a megkülönböztetés különösen a mezőgazdasági termékfelvásárlásra és az ipari tevékenységre vonatkozik, mert e tevékenységi kör gyors ütemű fejlődéséhez különös népgazdasági és szövetkezeti érdekek fűződnek, s ezzel kapcsolatban jelenleg meglehetősen nagy különbségek mutatkoznak. (Évi 1—2 milliós és 100 millió Ft-ot meghaladó teljesítményt felmutató szövetkezetek is vannak.) Ezért e tevékenységekre az önálló szervezeti egységek kialakítását és azok rangját (főosztály, usztály, csoport) az adott szövetkezet helyzetéből, a teljesítményvolumenből, valamint a fejlesztési perspektívákból kiindulva szabad meghatározni. — A mezőgazdasági termékértékesítést, valamint az ipari termelést és szolgáltatást irányító szervezeti egységeknél a lehetséges mértékben gondoskodni kell arról, hogy azok képesek legyenek átfogni a tevékenység vertikumait, tehát felelősen irányítsák a termeltetéssel, a kapcsolódó szolgáltatásokkal, a feldolgozó iparral és a termékek elsőd i eges értékesítésével összefüggő komplex feladatokat. (Elsődleges értékesítésnek tekintendő a bolthálózatnak és a vendéglátó egységeknek történő, szövetkezeten belüli átadás is.) — A kereskedelmi főosztályok szervezetét erősíteni szükséges. Lehetővé kell tenni, hogy magasabb színvonalú áruforgalmi szervező, irányító munka alakuljon ki. Az ellátáspolitikai célokat tükröző és a szövetkezet egészének szintjén egyeztetett központi elgondolások, az üzletpolitikai programok határozottan érvényesíthetők legyenek az értékesítéspolitikában, beszerzési politikában, az áruk minőségének javításához kapcsolódó kereskedelmi tevékenységben, továbbá a beszerzés koordinációja terén. A szállítói kapcsolatokat rendszeresen a szövetkezet szintjén gondozzák. A fejlesztés, az egységek üzemeltetése, a technikai korszerűsítés, a munkahelyi szervezés fejlesztése, szállításszervezés, a kereskedelmi árpolitika alkalmazása jól előkészített koncepciókon alapuljon és tudatosan irányított legyen. Mindez a személyi feltételek általános javítása mellett a szervezet erősítését és fejlesztését igényli, hogy fokozatosan kialakuljon az a szakértő állomány, amelynek feladata döntően nem a boltok aprólékos ügyeivel való törődés, hanem a kereskedelempolitika helyi adaptációja, a kereskedelmi programok, feladatok kidolgozása, továbbá a gazdasági partnerekkel a koordinált, színvonalas kapcsolatok biztosítása. A funkcionális szervezeti egységekben általánosan magasabb szintre szükséges emelni a .szövetkezet egészét érintő összefoglaló jellegű közgazdasági munkát, a társadalmi-szövetkezetpolitikai, valamint a káderpolitikai tevékenységet és az ellenőrzést. A számviteli és ügyviteli osztáiy tevékenységében még nagyobb súlyt kell kapnia a számviteli és az ügyviteli rendnek, az adminisztráció megbízhatóságának, az ügyvitel gépesítésének. Az ellenőrzés komplexen szervezett módon fogja át és végzi a belső ellenőrzés és a hálózati ellenőrzés együttes feladatait. A szövetkezeti központi igazgatás apparátusának egyértelmű feladata, hogy előkészítse, alátámassza, kiszolgálja a döntésre hivatott önkormányzati testületek; a közgyűlés, küldöttgyűlés, az igazgatóság érdemi tevékenységét. A belső irányító apparátus feladatai és felelőssége ebben igen nagyok. Erősíteni szükséges ugyanakkor az önkormányzati testületek határozatai végrehajtásában az elnöknek, mint az irányító apparátus vezetőjének egyszemélyi felelősségét. Az elnököt munkájában elnőkhelyettes(ek) segítik, azonban nincs szükség a legnagyobb szövetkezetekben sem az elnökhelyettes függetlenítésére. Az a célszerű, ha személyi megítélés és választás alapján a szövetkezet valamely szervezeti egységének vezetője (vezetői) az elnök helyettese(i). A szövetkezeti hálózatirányítás a központi irányító apparátus elválaszthatatlan része, sajátos feladatokkal. Ésszerű megszervezésével mindenekelőtt a következő célokat lehet elérni: 1. A kiterjedt működési körzettel rendelkező és szakmailag is sokoldalú feladatokat végző általános szövetkezetekben az operatív ügyek szükséges decentralizálását. 2. A szövetkezet szintjén kialakított tervek, programok, határozatok helyi végrehajtásának folyamatos szervezését és ellenőrzését. 3. A tagokkal, a helyi testületekkel, a helyi tanácsi, társadalmi és gazdasági szervekkel a folyamatos, élő kapcsolatok fenntartását és fejlesztését, a helyi mozgalmi feladatok eredményes ellátását. 4. Az üzemi demokrácia körébe tartozó helyi kérdések rendezését, a bizalmi jogkör érvényesülését, az anyagi és erkölcsi ösztönzés legcélszerűbb alkalmazását. 5. A visszacsatolást. Az operatív munka tapasztalatairól a tájékoztatás, a jelzőrendszer folyamatos működtetését. A hálózatirányítás célszerű felépítése általánosan kétirányú:
