Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 30. szám

30. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 723 PM—ÉVM számú együttes rendelet 18. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a tanácsi értékesítésű lakást vásárló, valamint a telepszerű többszintes és egyedi többszintes lakóházat építő vagy vásárló személy részére az építési költségből, illetőleg az eladási árból adható szociálpolitikai kedvezmény ugyanazon gyermekek és más családtagok után csak egy ízben engedélyezhető. A tanácsi bérlakásra megállapított lakáshasználatbavételi díjból, valamint a fent említett építési költségből, illetőleg eladási árból adható szociálpolitikai kedvezmény engedélyezésének indokai [a bérlő, illetőleg az építtető (vásárló) által eltartott gyermekek és más családtagok száma] azonosak. Erre való tekintettel pedig az az álláspont felel meg a jogalkotó célkitűzéseinek, miszerint a bérlőt a tanácsi bérlakásra megállapított lakáshasználatbavételi díjból engedélyezhető szociálpolitikai kedvezmény ugyanazon gyermekek és más eltartottak után is csak egy ízben illeti meg. Ha tehát a tanácsi bérlakás bérlője részére utóbb újabb tanácsi bérlakást utalnak ki, az erre a lakásra megállapított lakáshasználatbavételi díjból a bérlő részére csak olyan gyermekei, illetőleg más eltartott családtagjai után engedélyezhető szociálpolitikai kedvezmény, akik után a bérlő korábban szociálpolitikai kedvezményben még nem részesült (pl. a korábbi lakáskiutalást követően született gyermeke után). E körülményt a lakásügyi hatóság a lakás kiutalása alkalmával, a lakáshasználatbavételi díj fizetési kötelezettség megállapításánál vizsgálja. Ha egyes tanácsi lakásügyi hatóságok a tanácsi bérlakások kiutalása során korábban a bérlő olyan gyermekei vagy más hozzátartozói után is engedélyeztek szociálpolitikai kedvezményt, akik után a bérlő megelőzően már kedvezményben részesült, akkor a kedvezmény utólagos visszafizetése nem rendelhető el, mert az ilyen értelmű határozat (tehát lényegében az eredeti kiutaló határozat rendelkező részének ide vonatkozó rendelkezését módosító határozat) állampolgár által gyakorolt és jóhiszeműen szerzett jogokat sértene [1957. évi IV. tv. 43. § (3) bek., és 69. § (2) bek. b) pont], következésképpen a határozat jogszabálysértő volna. 2. A tanácsi bérlakásának bérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára lemondó bérlő a lakásra megállapítható lakáshasználatbavételi díj teljes összegével azonos pénzbeli térítésre tarthat igényt. Az I. R. 86. §-ának (2) bekezdése alapján a tanácsi bérlakás bérlője a lakásának bérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára lemondhat. Az I. R. 88. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a lemondási jogával élő bérlő pénzbeli térítésre tarthat igényt, amelyre — állami lakás esetében — a lakáshasználatbavételi díjra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Egyes tanácsi lakásügyi hatóságok olyan álláspontot foglaltak el, miszerint a tanácsi bérlakásának bérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára lemondó bérlő csak a lakás kiutalása alkalmával ténylegesen befizetett (tehát a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett) lakáshasználatbavétel díjjal azonos összegű térítésre tarthat igényt. Ez az álláspont jogalap nélküli. Hatályos lakásügyi jogszabályunk — az 1971. évi július l-e előtt hatályban volt korábbi lakásügyi jogszabályoktól eltérően — azt az alapelvet juttatta érvényre, hogy a lakás bérleti joga, így a tanácsi bérlakás bérleti joga is pénzértéket képvisel. Ennek megfelelően az a személy, aki a tanácsi bérlakásának bérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára lemond és a lakást beköltözhetően, tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban a lakásügyi hatóság rendelkezésére bocsátja, ennek ellenében a bérleti jog értékének megtérítésére tarthat igényt. A bérleti jog értéke pedig azonos a II. Vhr. mellékleteként megállapított lakáshasználatbavételi díj összegével. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a bérlő 1971. július l-e előtt lakáshasználatbavételi díj fizetési kötelezettség nélkül kiutalt' tanácsi bérlakásának bérleti jogviszonyáról mond le a lakásügyi hatóság javára. Tóth Barna s. k., Dr. Stefanovits Károly s. k., a Pénzügyminisztérium Közlekedési. Építésügyi és Lakáspolitikai Főosztályának osztályvezetője az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Lakásés Kommunálisügyí Főosztályának helyettes vezetője Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 3/1977. ÉVM számú elvi állásfoglalása az építésügyi ágazaton belül a minőségrontás súlyosabb eseteinek és az ebből származó tisztességtelen haszon gyakorlati megítélésének ismérveiről, illetve az ezek megállapításával kapcsolatos kérdésekről A minőségszabályozás rendszerének fejlesztéséről szóló 2001/1974. (I. 9.) MT számú határozat 1. pontjában, valamint a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló 1022 1973. (VI. 27.) MT számú határozatban foglaltak alapján az építésügyi ágazaton belül a minőségrontás súlyosabb eseteinek és az ebből származó tisztességtelen haszon gyakorlati megítéléséhez szükséges ismérveket az alábbi állásfoglalásban közlöm: Az árszabályozásról szóló 56/1967. (XII 19.) Korm. számú rendelet 16. §-a szerint a termékek és szolgáltatások árának mindig valamely meghatározott minőségére kell vonatkozniok. Az építőanyagipari termékek árát szabványokban meghatározott minőségi követelményeknek