Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 30. szám

724 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám eleget tevő termékre, illetve a szabványtól való megengedett eltérés esetén az engedélyezett minőségnek megfelelően kell megállapítani. Ha a szabvány több minőségi osztályt (fokozatot) különböztet meg, akkor minden minőségi osztályra (fokozatra) külön árat kell megállapítani. Az építési-szerelési munkák ára az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzatban (ÉKSZ), illetve ennek hiányában a műszaki előírásokban meghatározott I. osztályú minőségi teljesítés ellenértéke. Ahol az ÉKSZ-ben meghatározott követelmények minőségi osztályozásától függetlenek, az árak a megfelelő minősítésű teljesítésre vonatkoznak. Az építésügyi ágazat területén minőségrontás súlyosabb esetének minősül, ha az építőipari, illetve építőanyagipari tevékenységet folytató szervezetek vagy személyek — jogtalan anyagi előny elérése érdekében — a) csökkentik, illetve rontják az előállított termékek, szerkezetek, illetve kivitelezési munkák minőségét, melynek következtében azok csak részben vagy egyáltalán nem elégítik ki az előírt miségi követelményeket; b) a ténylegesnél jobb minőségűnek tüntetik fel {tanúsítják) a termékeket és szerkezeteket a szállításkor, illetve a kivitelezési munkákat a teljesítéskor^ c) elhagyják azokat a részmunkákat (műveleteket), melyek elvégzése a munkaszervezési hiányosságok, technológiai hibák vagy a folyamatos ellenőrzés elmulasztása miatt a megfelelő minőség biztosítása érdekében szükségesek; d) ha a minőségrontás következtében közvetlen kár vagy életveszély kelethezhet (pl. a szilárdságtani követelmények figyelmen kívül hagyása vagy a gázcsövek szigetelésének, illetve a gázszerelési munkának a nem megfelelő minőségű kivitelezése); e) ha a minőségrontás a lakosság nagy tömege által vásárolt termékeknél következik be. A minőségrontás előzőkben felsorolt eseteinek súlyosságát tovább növeli, ha a minőségrontás — az építőipari és építőanyagipari szervezet termeléséhez képest nagy mennyiségű termékre, szerkezetre terjed ki. illetve — az építmény megvalósítása során egy adott munkanem jelentős részét érinti. A minőségrontás súlyosabb esetének megítélése mindenkor a tényleges helyzet ismeretében, a megfelelő minőségű és a szándékosan rossz minőségben előállított termékek, illetve végzett munkák arányának megállapítása és mérlegelése után lehetséges. Az építőipari, illetve építőanyagipari tevékenységet folytató szervezetek vagy személyek minőségrontásának minősülő tevékenysége — mivel az a társadalmi érdekeket és a szocialista gazdálkodás elveit közvetlenül sérti — tisztességtelen hasznot eredményez. Az építőipari, illetve építőanyagipari tevékenységet folytató szervezeteknél, illetve személyeknél tartott felügyeleti vizsgálatok és árellenőrzések során a minőségrontás, illetve az ebből származó tisztességtelen haszon mértékének súlyosságát mérlegelve személyi felelősségrevonásra (fegyelmi szabálysértési, büntetőeljárására), illetve gazdasági bírság kiszabásának indítványozására minden esetben javaslatot kell tenni. _ Andó Zoltán s. k., az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Ar- és Pénzügyi Főosztály vezetője \ A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának határozatai A saját személygéypkocsijó.t rendszeresen használó dolgozó részére a gépkocsi használatért a megállapodásban kikötött átalányösszegen jelül további térítés akkor sem jár, ha a jelek a megállapodásukban utaltak arra, hogy az átalányöszszeget milyen mértékű használat alapulvételével állapították meg és az egyes hónapokban megtett utak kilométerszáma ezt a mértéket meghaladta [33/1951. (I. 31.) MT sz. r. 20/A. §]. A felperes termeltetési előadóként dolgozott az alperesnél. Munkakörébe tartozott a termelő gazdaságok ellenőrzése és az alperes árubázisának biztosítása. A felperes az alperes engedélyével hivatalos kiküldetései során átalányösszeg ellenében az 1973. szeptember 1-től 1974. október 31-ig terjedő időszakban saját személygépkocsiját használta. Az 1973. szeptember 1-től 1974. február 28-ig tartó időszakra az alperes igazgatója az átalányösszeget havi 3300 Ft-ban állapította meg havi 2400 km átlagteljesítmény figyelembevételével. A felek 1974. március 1-től kezdődően újabb megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a felperes havi 3000 Ft összegű átalány ellenében havonta minimálisan 2200 km-t tartozott megtenni. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott panaszában az alperes által részére kifizetett átalányösszegen felül további 17 808 Ft összegű díjkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelése összegét a felperes úgy számította ki, hogy a perbeli időszakban általa megtett öszszes kilométert 2 Ft-tal szorozta meg és ennek végösszegéből levonta az alperes által a részére már kifizetett átalányösszeget. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes panaszát elutasította. Az e határozat ellen benyújtott kereseti kérelmében a felperes 17 808 Ft térítési díjkülönbözet megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.