Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 30. szám

708 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 30. szám Vhr. 9. § (1) A szakigazgatási szervnek a kereskedés gyakorlásának megkezdésére megállapított határidő meghosszabbításáról, szünetelésének engedélyezéséről, illetőleg ennek meghosszabbításáról szóló határozatát mindazoknak meg kell küldenie, akiknek a magánkereskedői igazolvány kiadásáról szóló határozatot megküldte. (2) Ha a magánkereskedő a kereskedés gyakorlását katonai szolgálat vagy szülés miatt szünetelteti, ennek időtartama nem számítható be a szünetelésre engedélyezett időtartamba. (3) A magánkereskedőnő gyermeke születésétől számított három évig jogosult kereskedését szüneteltetni. Tvr. 4. § (1) Nem kaphat magánkereskedői igazolványt a) akit népgazdaság elleni bűncselekmény, vagy vagyon elleni bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, b) akit bármely egyéb szándékos bűncselekmény miatt legalább egy évi végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, c) akit kereskedői foglalkozásától eltiltottak, d) akitől a magánkereskedői igazolványt nem az a)—c) pontban meghatározott okból vonták meg, a határozat meghozatalától számított két éven belül, e) akinek kisipari iparjogosítványa van, vagy a vele közös háztartásban élő házastársa, élettársa, le- vagy felmenő rokona magánkereskedői igazolvánnyal, illetve azonos vagy hasonló üzletkörbe tartozó kisipari tevékenység folytatására jogosító iparigazolvánnyal rendelkezik, f) aki kereskedői szakmában korábban állami vagy szövetkezeti kereskedelemben dolgozott és munkaviszonya „kilépett" munkakönyvi bejegyzés mellett szűnt meg, a munkaviszonyának megszüntetésétől számított 6 hónapon belül. (2) Az (1) bekezdés a)—b) pontjában szabályozott kizáró okot addig kell figyelembe venni, amíg az elítélt nem mentesült a büntető ítélet hátrányos következményei alól. Vhr. 10. § A hasonló vagy azonos kisipari és magánkereskedői üzletköröket a miniszter határozza meg. A magánkereskedés folytatása Tvr. 5. § (1) A magánkereskedő — ha jogszabály eltérően nem rendelkezik — személyesen köteles kereskedői tevékenységét folytatni. (2) A magánkereskedő jogszabályban meghatározott számú alkalmazottat, illetve segítő családtagot foglalkoztathat. Vhr. 11. § (1) A magánkereskedő egy alkalmazottat és egy segítő családtagot foglalkoztathat. Vendéglátó, tüzelőanyagkereskedő, vegyeskereskedő szakmában két alkalmazott és egy segítő Családtag foglalkoztatható. Ha a magánkereskedőnek nincs alkalmazottja, bármely szakmában legfeljebb négy segítő családtagot foglalkoztathat. (2) Vendéglátó szakmában — a szakigazgatási szerv engedélye alapján — a segítő családtagok és az alkalmazottak együttes létszáma legfeljebb hat lehet; közreműködésre jogosult családtag hiányában négy fő alkalmazottat szabad a vendéglátó szakmában engedélyezni. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott létszám szempontjából nem kell figyelembe venni azt az alkalmazottat, aki az általános jövedelemadóról szóló jogszabály rendelkezése szerint nem számít alkalmazottnak, a tanuló, továbbá aki — huzamos igazolt betegség, — ideiglenes rokkantsági nyugdíj, — katonai szolgálat, — 'szülési szabadság, — gyermekgondozási szabadság, vagy — fizetésnélküli szabadság miatt nem végez munkát. Vhr. 12. § (1) A segítő családtag a magánkereskedő házastársa, le- és felmenő rokona, így szülője, nagyszülője, gyermeke lehet. A családtag közreműködési jogának elbírálásánál a magánkereskedővel igazoltan hat hónap óta együttélő élettárs a házastárssal, az örökbefogadó a szülővel, az örökbefogadott gyermek a gyermekkel esik azonos elbírálás alá. (2) A magánkereskedőnek a szakigazgatási szervhez be kell jelentenie, ha a magánkereskedés gyakorlásában segítő családtagja közreműködik vagy ha alkalmazottat foglalkoztat. A szakigazgatási szerv a magánkereskedővel közös háztartásban élő segítő családtag foglalkoztatását tudomásul veszi és azok, valamint a magánkereskedővel nem közös háztartásban élő le- és felmenő rokonok közreműködését csak akkor engedélyezi, ha a) a családtag a 16. életévét betöltötte, vagy tankötelezettségét, telj esítette; b) ha a családtag vagy az alkalmazott a Tvr. 4. § (1) bekezdése a)—c) pontjában és e rendelet 3. § (3) bekezdés d) pontjában a magánkereskedőkre előírt feltételeknek megfelel,