Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 15. szám

15. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 307 (felügyeleti) szerv indítványozhatja a kártérítési eljárás megindítását. Mindez természetesen csak olyan személyre vonatkozik, akinek a bejelentése vagy javaslata alapos és indokolt volt. Ha a bejelentés rosszhiszemű^ vagy éppen bűncselekményt valósított meg (pl.' hamis vád, rágalmazás stb.), vele szemben a törvény szigorával kell eljárni. Az eset súlyosságától függően meg kell tehát indítani a fegyelmi eljárást, büntető feljelentést kell tenni, illetőleg eljárást kell indítani ellene az okozott kár megtérítésére stb. (14—16. §). A törvényjavaslat tehát csak az alapos közérdekű bejelentést, javaslatot tevőt védi a korábbinál hatékonyabban, az alaptalan bejelentővel, javaslattevővel szemben viszont megfelelő eljárást tesz lehetővé. Ez más oldalról azt jelenti, hogy a törvényjavaslat fokozza az olyan érdekeltek védelmét, akikkel szemben rosszhiszemű, alaptalan vagy indokolatlan bejelentést tettek. Ez a védelem — a 17. § (2) bekezdésében levő utaló rendelkezés következtében — a rosszhiszemű, alaptalan panaszok esetén is megilleti az érdekelt személyeket. Minthogy így a jogi védelem két irányban is fokozódik, a 14—16 §-ban foglalt rendelkezések címe mind a közérdekű bejelentést és javaslatot tevőnek, mind pedig az érdekeltnek a védelmét kiemeli. III. FEJEZET Panasz 1. A panasz fogalmát a jogszabályok nem egyértelműen használják, de az állampolgárok sem mindig jelölik meg pontosan, hogy beadványukat milyen eljárásban, milyen célból nyújtották be. Ebből következik az is, hogy a panasz elnevezést ma olyan jogorvoslatokra is alkalmazzák, amelyek valamely eljárásban már szabályozva vannak, sőt amelyeket az adott jogszabály pontosan megjelöl (pl. szabályozza á benyújtási határidőt, feltételeket); így pl. panaszként jelölik meg sokszor magát a fellebbezést, az új eljárás megindítására irányuló beadványt vagy a törvényességi óvás kezdeményezése iránti kérelmet. A panasznak mint egyéni érdeksérelem orvoslására irányuló kérelemnek ez a mindeddig pontosan meg nem határozott fogalma okozta azt is, hogy a panaszok száma igen jelentős. Emellett a különféle sérelem orvoslását kérő beadvánnyal több olyan szerv is foglalkozott, amelynek ez nem tartozott hatáskörébe. Sokszor éppen az a szerv nem kapta meg idejében a beadványt, amelynek pedig feladata lett volna annak elbírálása és a hatékony, gyors elintézés. Mindezt megoldja a törvényjavaslat. Ha tehát a panasz olyan eljárásban hozott határozat vagy intézkedés ellen irányul, amelyre egy adott eljárás már megfelelő jogorvoslatot ismer — pl. fellebbezés, perújítás, új eljárás vagy törvényességi felülvizsgálat stb. — a beadványt, erre az eljárásra irányítja, és annak szabályai szerint rendeli az elbírálását. Ugyanakkor a törvényjavaslat nem érinti azt az általános szabályt, amely szerint az állampolgárra nem lehet hátrányos, hogy beadványát minek nevezi, mert a beadványt a benne foglalt kérelem érdemi tartalma szerint bírálják el. Az említett eljárásokat a törvényjavaslat „jogilag szabályozott eljárások"-ként jelöli meg. Ilyen eljárás több is van [pl. a bírósági és az államigazgatási eljárás mellett a munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottsági, a szabálysértési, a devizahatósági stb. eljárás]. Az említett eljárások alá tartozó beadványt az illetékes szervhez kell átteni, és annak keretében kell elbírálni, akár rendes, akár rendkívüli jogorvoslatnak lenne helye. Ilyen eljárások során tehát a törvényjavaslatban megjelölt panaszeljárás nem alkalmazható. A törvényjavaslatban szabályozott panaszeljárásra éppen ezért olyankor kerülhet sor, amikor nincs jogilag szabályozott eljárás, és egyéni sérelem orvoslásáról van szó. Ez az egyéni sérelem lehet akár az ügy érdemében tett intézkedés, akár pedig az ügyintéző magatartása által okozott sérelem. A panasz benyújtására és elintézésére — bizonyos eltérésekkel — a törvényjavaslat II. Fejezetében meghatározott rendelkezések irányadók. Ebből következik, hogy a panaszt is szóban vagy írásban lehet megtenni az elintézésre ügykör szerint hivatott szervhez, és a panasz esetében is alkalmazni kell az áttételre, a meghallgatásra és az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseket (17. §)• 2. A panasz intézésének szabályai aszerint alakulnak, hogy mi a tárgya a panasznak. A panasz irányulhat valamely szerv tevékenysége (mulasztása) vagy pedig a szerv vezetőjének, illetőleg más dolgozójának magatartása ellen. Az első esetben a panaszos a szerv által meghozott döntés érdemét kifogásolja, a második esetben viszont a vele szemben tanúsított bánásmódot teszi szóvá. A szerv tevékenysége (mulasztása) ellen irányuló panaszt az érintett szerv vezetője, a szerv vezetőjének vagy más eljáró dolgozójának magatartása ellen irányuló panaszt pedig a Munka Törvénykönyve szerinti közvetlen felettes vizsgálja meg és intézi el. Az „érintett szerv" kifejezésen az országos hálózattal rendelkező vagy több önálló egységből álló intézmény esetében ezeket az önálló egységeket is érteni kell. Megtörténhet, hogy a panaszos az érdemi döntést is és az irányában tanúsított bánásmódot is kifogásolja, ilyen esetben a panasz megvizsgálása és elintézése egységesen az érintett szerv vezetőjének joga és kötelessége (18—19. §). 3. A panasz tárgyának megfelelően különböznek a panasz alapján tehető intézkedések is. Ha a panasztevő az intézkedést nem tartja a maga számára kielégítőnek, kérelmére a panaszt — felülvizsgálat keretében — a felettes szerv intézi el. Ennek a szervnek az intézkedése ellen azonban már további panasznak nincs helye, hiszen a kétfokú elbírálás biztosítja a helyes döntést.