Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)
1977 / 9. szám
9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 209 mástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani. I. Az elévülési idő akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé, vagyis jogi eszközökkel kikényszeríthetővé válik. A kártérítési követelés a kár bekövetkezésének időpontjában válik esedékessé, ezért az elévülési időt is ettől az időponttól kezdődően kell számítani. A dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméméből eredő károk megtérítéséről szóló és a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel kiegészített 2/1964. (IV. 3.) Mü M számú rendelet (R.) 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében ha a jövedelemkiesés tartós jellegű, általában havi járadékot kell megállapítani. Mivel a járadék nem más, mint a kár sajátos jellegére tekintettel időszakonként fizetendő kártérítés, a kártérítési követelés elévülésének szabályai a járadékigény elévülésére is megfelelően irányadók. Ennélfogva a járadékigény elévülése akkor kezdődik, amikor a beleset (foglalkozási megbetegedés) folytán bekövetkezett munkaképességcsökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) alapított járadékigény elévülését illetően azonban — a munkaviszony sajátosságaira tekintettel — különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylag elkülönülő három fő szakasza között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleeset folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti, folyamatosan fennálló igényt. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek. Azokon belül tehát az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelenség (táppénzes állományba kerülés) napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a baleset (foglalkozási megbetegedési) folytán bekövetkezett munkaképességcsökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezet keresetkiesésben (j övedéi emkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától. II. Előfordul, hogy a sérelemből — az említett fő szakaszokon belül vagy azoktól függetlenül — több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik. (Pl. az üzemi balesetet, foglalkozási megbetegedést szenvedett dolgozó munkaképességét visszanyerve eredeti munkakörében munkába áll, utóbb azonban ugyanabból a balesetből, foglalkozási megbetegedésből eredően ismét táppénzes állományba kerül.) Ezeknek a járadékigényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától, külön-külön kell számítani. Az ily módon elkülönülő igények valamelyikének elévülése — ehhez képest — nem érinti a később keletkező követelés elévülését. Hasonló a. elyzet a fő szakaszoktól független hozzátartozó járadékigény esetében [R. 7. §-ának (1) bekezdése]. Ha a dolgozó a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó táppénzes állományának megszűnése után korábbi munkakörét nem láthatja el, emiatt könnyebb munkakörbe kerül és keresete is állandó jelleggel lényegesen csökken, a munkakör megváltoztatásával kapcsolatos járadékigény elévülése változatlanul akkor kezdődik, amikor a munkaképesség-csökkenés első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Ha azonban a dolgozónak az újabb munkakörbe kerülésével egyidejűleg egyáltalán nincs vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesíti igényét, később azonban egészségi állapotának romlása vagy más ok folytán számottevő kára keletkezik, az igénynek az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól kezd el folyni. Ha pedig a dolgozónak már volt keresetvesztesége, azt azonban — annak idején — természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy a kár üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre vezethető vissza, a károsodás és az okozati öszszefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét. Ebből következően az okozati kapcsolat megállapítását követő hat hónapon belül a jogosult akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra fMt. 5. §-ának (2) bekezdései. Ez a kollégiumi állásfoglalás nem érinti azt a különálló kérdést, hogy a dolgozó az egyébként el nem évült járadékkövetelésének lejárt részleteit hat hónapnál, régebbi időre visszamenőleg milyen esetekben igényelheti, vagyis milyen alapon mentesülhet a R. 8. §-ának (2) bekezdésében meghatározott korlátozó rendelkezés alól. Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 1. A vezetői engedéllyel nem rendelkező személy részére gépjárművezetés átengedésének szabálysértése csak „út"-on valósul meg. Az irányadó tényállás szérint a motorkerék' pár tulajdonosa motorkerékpárját gyakorlati mo-