Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 203 esetén ezt a vállalkozó rendelkezésére bocsáthatja, és kérheti a jótállás érvényesítését. Ilyen esetben az alkatrész cseréje ingyenesen történhet, csupán a vállalkozó díját, illetőleg költségeit kell megtéríteni. 11. A R. 12. § (3) bekezdése szerint az irányelv alapján kidolgozott vállalási szabályzat kivonatát a felvevőhelyeken, a szervizekben, az ügyfélfogadó helyiségekben ki kell függeszteni, és úgy kell elhelyezni, hogy az messziről látható és olvasható legyen. II. 1. A R. 13. / (1) bekezdése előírja, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek által végzett ellenőrzés mellett az általuk megbízott vizsgáló intézetek is rendszeresen vizsgálják a R. előírásainak végrehajtását. Célszerű, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek szerződésben állapodjanak meg a R. 3. sz. mellékletében kijelölt minőségvizsgáló intézettel a javítókarbantartó szolgáltatás minőségének ellenőrzésével kapcsolatos feladatok elvégzésére. 2. A minőségvizsgáló intézetek a feladat átfogó jellegére tekintettel készítsenek az ellenőrzéshez munkatervet. Ezt úgy kell kialakítani, hogy egyegy nagyobb vállalkozó szervezet ellenőrzése az egész szervezetre kiterjedjen, kisiparosok esetében a vizsgálatot szúrópróbaszerű kiválasztás alapján kell elvégezni. 3. A minőségvizsgálat terjedjen ki a minőséget befolyásoló tényezőkre és körülményekre (pl. a szervezettség, alkatrész-ellátottság, alkatrésztárolás, műszerezettség, hibastatisztika stb.). 4. A 3. pont szerinti általános ellenőrzésen túlmenő konkrét műszeres méréssel (esetleg laboratóriumi vizsgálattal) ellenőrizni kell a megjavított, de a megrendelőnek még át nem adott (az átadásra váró termékekből kiválasztott) terméken az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás színvonalát, továbbá azt, hogy a számlán feltüntetett javítási munkákat elvégezték-e, valamint, hogy az elszámolt munka mennyisége reális-e. 5. Amennyiben a javító-karbantartó szolgáltatás felülvizsgálata során a minőségvizsgáló intézmény a vállalkozótól független vállalattal kapcsolatos minőségi hiányosságot állapít meg (pl. a szállított alkatrészek minőségi hiányosságai), ezekkel szemben is minőségjavítást célzó intézkedéseket kell tenni. 6. A minőségvizsgálat során a műszeres hibamegállapításon alapuló árajánlatok műszaki helyességét is ellenőrizni kell. Az ellenőrzés terjedjen ki arra is, hogy a vállalkozó e célra szolgáló műszerezettsége megfelelő színvonalú-e. 7. A megjavított termékek további használhatóságát, teljesítőképességét vagy használatának módját hátrányosan befolyásoló körülmények esetén [R. 7. § (2) bekezdés] ellenőrizni kell az ezzel kapcsolatos tájékoztatás helyességét, továbbá azt, hogy indokolt-e a termék használhatóságának csökkenése. 8. Az elvégzett szolgáltatás alkalmatlanságával, célszerűtlenségével, illetőleg azok kijavításával kapcsolatos vitás esetekben [R. 9. § (2) bekezdés] a vállalási szabályzatokra vonatkozó irányelv 1/8. pontja szerint kell eljárni. 9. Ha a minőségvizsgáló intézmény az általa végzett minőségvizsgálat során egyéb rendellenességet, illetőleg a R. más előírásainak megsértését tapasztalja, az illetékes tanács — a megbízásban meghatározott — szervét tájékoztassa. Gácsi Miklós s. k., kohó- és gépipari minisztériumi államtitkár A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közleménye a kisajátításról szóló 1976. évi 24. sz. tvr-nek,* valamint a végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendeletnek,* - a kártalanítás megállapítására vonatkozó egyes rendelkezései alkalmazásáról A kisajátításról szóló — 1977. január hó 1. napján hatályba lépett — 1976. évi 24. számú tvr., valamint a végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet előírásai újszerűen szabályozzák a kisajátítási eljárás során a kártalanítás megállapítását. A kisajtítási eljárás során — a tvr. 9. § (2) bekezdésében foglaltak szerint — a teleknek nem minősülő föld értékét, a kisajátítási kártalanítás szempontjából minősége, fekvése, megközelíthetősége, művelésre való alkalmassága, művelési módja, továbbá — ha annak nyilvántartását jogszabály előírja — művelési ága alapján kell megállapítani. A beépített ingatlan értékét — a tvr. 9. § (4) és (6) bekezdései alapján — a föld és az épület (egyéb építmény), valamint az épületnek és az építménynek nem minősülő létesítmény, továbbá az évelő növényzet együttes értékére figyelemmel kell megállapítani. Ezeknek az előírásoknak alkalmazásával kapcsolatban a teleknek nem minősülő — mezőgazdasági rendeltetésű, vagy mezőgazdasági műveléssel hasznosított — földek kisajátítása esetén problémaként merülhet fel, hogy az ilyen földeik nagyobb része forgalomképtelen, illetve a forgalmi értéke nehezen állapítható meg. A jogszabályi előírások egységes értelmezésének és gyakorlati alkalmazásának kialakítása feltétlenül szükséges. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalával egyetértésben kialakított álláspont szerint a kisajátítási eljárás során a teleknek nem minő* Megjelent a Tanácsok Közlönye 1976. évi 39. számában.