Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 59. szám

1588 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám Munkaerőhelyzetünk indokolja az érintettek — i mindenekelőtt a fizikai dolgozók — gazdasági ak- | tivitásának fokozását. Ez történhet a nyugdíj melletti rész-munkaidős foglalkoztatás keretében, de különösen ésszerű a nyugdíj igénybevétele nélküli teljes munkaidőben való továbbdolgozás, amely az esetek igen széles körében az érintett dolgozók személyes érdekeivel is találkozik. Ezért a kormány már korábban bevezette a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék rendszerét-, amely a 49 1977. (XII. 21.) MT sz. rendelettel 1978. január 1-vel továbbfejlesztésre került. A kormányzati intézkedésekkel egyidejűleg azonban szükség van arra, hogy a vállalatok (szövetkezetek) gazdasági érdekeiket is figyelembe • véve fokozottabban használják fel anyagi lehetőségeiket a teljes munkaidős továbbdolgozás ösztönzésére, vonzóvá tételére. Ennek érdekében a munkáltatók 1. — a nyugdíjkorhatár, illetőleg a nyugdíjjogosultság elérése előtti évben a nyugdíjazást előkészítő bizottsági munka keretében minden dolgozóval folytassanak személyes megbeszélést. Ennek során tájékozódjanak továbbdolgozásra irányuló szándékukról és — ha a vállalat érdekei is ezt kívánják — törekedjenek arra, hogy az érintettek a nyugdíjjogosultság elnyerése után is folyamatosan — teljes munkaidőben — végezzék tovább addigi munkájukat. Ezt a gyakorlatot a továbbdolgozás évei alatt célszerű évenként megismételni. Az érintett dolgozók nagy része ragaszkodik a munkahelyi kollektívához, ezért érdekeikkel összhangban támaszkodjanak erre a személyes kötődésre; 2. — gondoskodjanak arról, hogy a teljes munkaidőben továbbdolgozást vállalók a) a számukra leginkább megfelelő munkarendben (műszakbeosztásban) végezhessék munkájukat (ha igénylik és a vállalat számára is ésszerű — alkalmazzanak rugalmas munkaidő-beosztást), b) személyi jövedelmének (bér, prémium, nyereségrészesedés) alakulása az azonos munkakörben foglalkoztatott többi dolgozó anyagi juttatásaival arányban álljon, az alkalmazott alapelv és gyakorlat azonos legyen. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a magasabb életkor vagy a nyugdíjazás lehetőségének ténye nem eredményezheti az általánosnál hátrányosabb elbírálásukat. Törekedni kell az érintettek életútja során felhalmozódott szakmai tapasztalat megfelelő hasznosítására. Ehhez fel kell használni mind az erkölcsi, mind az anyagi ösztönzés lehetőségeit. Kívánatos, hogy munkájuk eredményeinek bemutatásával a helyi propaganda és tájékoztatás eszközei is járuljanak hozzá ahhoz, hogy a munkahelyi kollektíva elismeréssel és megbecsüléssel tekintsen a teljes munkaidőben továbbdolgozást vállalókra. Ha munkaerőgazdálkodási és termelési érdekek megkívánják, részükre vállalati eszközökből a szociális és anyagi juttatások terén (pl. jutalmazás, üdülés) külön kedvezményeket is célszerű biztosítani ; 3. — annak érdekében, hogy minél többen vállalják -a továbbdolgozást, fordítsanak fokozott figyelmet az érintettek munkahelyeinek — legalább a válallati átlagnak megfelelő — korszerűsítésére, munkakörülményeinek javítására, a technikai felszereltség növelésére; 4. — ha az egyéni körülmények, adottságok nem teszik lehetővé az eredeti beosztásban történő továbbdolgozást, segítsék elő az olyan munkakörben való foglalkoztatást, ahol a dolgozó szaktudását és vállalati (helyi) ismereteit megfelelően" hasznosítani lehet. Ezzel is érvényre kell juttatni a szociális megfontolásokon alapuló foglalkoztatás helyett a hatékony munkaerőgazdálkodás követelményét; 5. — amennyiben a teljes munkaidőben továbbdolgozást vállaló személy más, olyan munkaterületre kerül, ahol átlagos teljesítménye alapján járó bére, valamint jövedelme a korábbinál esetleg alacsonyabb, hívják fel a figyelmét a nyugdíjrendelkezések vonatkozó kedvezményeire, mindenekelőtt arra, hogy szakmunkások esetében — az általános szabályoktól eltérően — mód van a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megválasztásánál a kedvezőbb (magasabb) jövedelem alapulvételére. Erről a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat rendelkezett; 6. — abban az esetben, ha valaki saját vállalatánál ésszerűen tovább nem foglalkoztatható, nyújtsanak segítséget részére más, olyan szervezetnél történő alkalmazására, ahol a munkahelyi követelmények és a dolgozó képességei, elvárásai a leginkább összhangban állnak; 7. — a nyugdíjjogosultság megszerzése után továbbdolgozóknak járó kedvezményeket a kollektív szerződésben szabályozzák. Szakszervezetek Országos Munkaügyi Minisztérium Tanácsa A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala együttes irányelve A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala együttes irányelve a szövetkezetek állami törvényességi felügyeletének gyakorlásáról A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. Tv. (továbbiakban: Szvt), valamint a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. Tv. (továbbiakban: Tv.) korszerűsítése során kiegészítésre, módosításra kerültek a szövetkezetek állami törvényességi felügyeletére vonatkozó rendelkezések. Hatályba lépett az állami ellenőrzésről szóló 50 1977. (XII. 21.) MT számú rendelet, melynek rendelkezéseit és a bennük megfogalmazott általános elveket a törvényességi felügyeleti jogkörben végzett ellenőrzések során is érvényesíteni kell. A szövetkezetek állami törvényességi felügyeletének egységes és hatékony gyakorlása érdeké-